Ezekben a napokban gyakorlatilag minden informatikai hír a CES-ről (Consumer Electronics Show), a világ legbotorabb helyén megrendezett, ugyanakkor e világ legnagyobb szórakoztató-elektronikai show-járól szól. Az látható már most, hogy agyrepesztő újdonságok nem jelennek meg, ám van több olyan jelenség, melyek komoly változásokról, trendekről szólnak, s ezek meglehet fontosabbak, mint egy új eszköz, technológia megjelenése.
Több dologról is szót ejthetnénk, ám az egyik legsúlyosabbnak az tűnik, hogy mind hardveres, mind szoftveres oldalról a 3D tűnik az egyik slágernek – ne felejtsük az Avatart, mely minden finnyáskodás ellenére biztosan korszakhatárnak számít. Azt még nem tudni, hogy a közösségi filmnézésnek mi lesz a sorsa – friss felmérések utalnak rá, hogy a magányos élvezet helyett az emberek egyre inkább előtérbe helyezik a másokkal, eseményként megélt mozizást –, ám az iparág „rárepült” arra, hogy elvigye az otthonokba a háromdimenziós megjelenítést.
Ez a terület mind technológiailag, mind marketingjében kiforratlan, de az iparági szereplők, úgy tűnik, kitörési pontként értékelik, s jelentős pénzeket és energiát áldoznak arra, hogy a jövő háztartásaiban általánossá tegyék a 3D-t.
Üzleti szempontból nyilvánvalóan érthető a dolog: ezekhez a filmekhez, adásokhoz új készülékek kellenek (na meg egyelőre szükségesek a szemüvegek), vagyis pöröghetne tovább a „vegyél újat” logika. Egy gond van, ám ez komoly: a térhatást hogyan lehet olyan lenyűgöző módon biztosítani, mint egy IMAX-moziban, hogy a felhasználónak megérje befektetni egy ilyen eszközbe?
A gyártók mindenesetre bizakodóak. A CES felvezető kampányában például Tim Baxter, a Samsung üzletágvezetője azt mondta, hogy az Egyesült Államokban idén eladandó 35 millió tévéjüknek 10-14 százaléka alkalmas lesz a 3D-s adások vételére. Mint kifejtette, a Samsung e felső kategóriás televíziók gyártásába nagy energiákat fektet, ebben látják a jövőt.
A Panasonic hasonlóképp törekszik a tavasszal olyan készülékekkel megjelenni a piacon, melyek alkalmasak a 3D-s megjelenítésre. A Sony is lép, ők a nyáron mutatják be a hasonló képességű tévéiket. Az LG sem akar lemaradni, ők májusban lépnek a piacra 47, illetve 55 colos, 3D-s tévéikkel – az árakról még keveset tudni, de kiszivárgott információk szerint a plusz 200-300 dollár miatt ezek a készülékek ezer dollárnál többe kerülnek majd.
A gyártók saját bevallásuk szerint nem számítanak robbanásszerű váltásra, csak lassú evolúcióra. Úgy vélik, valószínűleg helyesen, hogy nem elegendő a 3D-képes készülékek megjelenése, ehhez a filmgyártásnak is alkalmazkodnia kell, s ez hosszú folyamat lesz: a már majd’ ötvenéves technológia most ért el arra a szintre, hogy tömegesen elterjedhet, de ehhez strukturális átalakulások is szükségesek a háttérben. Az első lépések már zajlanak, mivel két amerikai kábeltévés társaság (ESPN, Discovery) már a napokban elkezdik a 3D-s adások közvetítését. Hasonló akciókra világszerte számíthatunk 2010-ben – s a rendező kétségtelen zsenialitását elismerve nyugodtan kimondhatjuk, hogy az Avatar nem véletlenül kerül a mozikba akkor, amikor.
