„–Hogyan tarthatja magát kereszténynek, ha közben az internet használatáról tart előadásokat?
– S Ön, Asszonyom, miképpen tarthatja magát kereszténynek, miközben bejár Atlantába, ahol embereket ölnek meg, s a város utcáin prostituáltak sétálnak? […] A hölgy szavai azt a mentalitást jelezték, amelyből fakadóan ma ezt mondják: »Miképpen szeretheted a gyerekeket, ha engeded, hogy használják az internetet?«”

A fenti történetet Vicki A. Davis, egy georgiai magániskola tanára írta le blogjában idén tavasszal, amikor híre kelt, hogy Michael Fitzpatrick republikánus képviselő benyújtotta az „Online Ragadozók Semlegesítéséről” szóló DOPA törvény tervezetét. Már akkoriban is felszólaltak Amerika-szerte a törvénytervezetet ellenzők, de a tiltakozási hullám csak néhány napja indult meg igazán. Ennek oka – mint az IT.news is tudósított róla –, hogy a javaslat a képviselőházban július 26-án szinte teljes támogatottságra (410:15) talált.

A már a szenátusnak is benyújtott tervezet lehetséges elfogadása lázba hozta a leginkább érintett tartalomszolgáltatókat, s az elmúlt napokban komoly ellenkampány indult. A tervezet szerint bizonyos szövetségi intézményekben (közoktatás, közkönyvtárak) helyi szűrőket kellene alkalmazni, melyek megakadályoznák, hogy a fiatalkorúak látogathassák a közösségi oldalakat. Debra Aho Williamson, az eMarketer vezető elemzője viszont azt mondja, hogy a legnépszerűbb közösségi oldalak (a YouTube, a MySpace, a Facebook, a Friendster stb.) látogatói döntő részben nem fiatalkorúak. A MySpace esetében például még az arány csökkenése is tapasztalható – míg 2005 májusában 22 százalék volt a 12–17 éves korosztály aránya, addig egy évvel később már csak 17 százalék. S ezért a törvény „sokkal kevesebb eredményt hozhat, mint hiszik” –véli az elemző.

Engedjétek netezni a gyerekeket!

A törvényjavaslat másik vitatott része, hogy a „közösségi oldal” és az „interaktív weboldal” (mindkettő tiltott lenne a gyermekek számára) fogalmának definiálását a Szövetségi Távközlési Bizottság (FCC) hatáskörébe utalnák. Shervin Pishevar, a közösségi oldalakat tömörítő Freewebs Corp. elnöke szerint: „A cél tiszteletre méltó, a megvalósítás azonban csapnivaló. Ha a javaslatot elfogadják, akkor a kormányzat gyakorlatilag a teljes internetet elzárja a fiatalok elől.”

Bernadette Murphy, az Amerikai Könyvtáros Szövetség (ALA) szóvivője úgy látja, hogy a törvény lehetetlenné tenné az összes kétoldalú kommunikációs szolgáltatás (e-mail, blog, azonnali üzenetküldés) használatát. Seth Alsbury, a Panjea.com közösségi oldal alapítója és vezetője is egyetért a törvény céljaival, eszközeit azonban messzemenően helyteleníti: „A közösségi oldalak eszközök, s inkább hatékonyan be kellene őket vonni az oktatásba, semmint eltiltani használatuktól a diákokat.” Tom Galvin, a kormány high-tech ügyekben illetékes tanácsadója sem helyesli a jelenlegi folyamatot: „Igen sok technológiai változás igényli új törvények megalkotását, ám a törvényhozás nem képes ezt véghezvinni. Azt tudják, hogy mit akarnak elérni, de teljes a bizonytalanság abban, hogy vajon milyen módon.”

Adam Thierer, az internetes szólásszabadság élharcosa többször is megszólalt az ügyben. A Progress Freedom Foundation oldalán közzétette egy önkéntes önszabályozási kódex tervezetét, mely a tartalomszolgáltatók kötelességeit és teendőit igyekszik összefoglalni. Ezzel egy időben The Heartland Institute oldalán megjelent cikkében természetesnek tartja, hogy az olyan nagy látogatottságú oldalakon, mint a közösségi szájtok, jelen vannak gonosztevők is, hiszen ők mindenütt ott vannak az „off-line” világban is, például a bevásárlóközpontokban. A bevásárlóközpontokból viszont nem tiltják ki a fiatalkorúakat, miért tennék ezt meg az interneten? – kérdezi. Szerinte a megoldást nem globális tiltással, hanem egyéb eszközökkel lehet csak elérni.