Nem egészen egy évtizeddel ezelőtt zenei előadók és filmkészítők egyként rezzentek össze munkáik ingyenes terjesztésének gondolatától. Manapság ez a trend azonban megváltozott: az internet segítségével gyakorlatilag nulla anyagi ráfordítással ismertethetik meg munkájukat egy meglehetősen széles közönséggel. Remek példaértékkel bír a tartalom megosztására egyik legalkalmasabb videómegosztó portál, a YouTube: a felhasználó örül, mert térítésmentesen hallgathat vagy nézhet meg anyagokat, a terjesztő pedig örül, mert a videói előtt vagy alatt megjelenő reklámok után bevételhez jut. Míg ez az üzletmodell már évek óta üzemel a portálon, addig a torrentalapú disztribúciónál gyakorlatilag nincsen reklámozásra lehetőség.
A többek között a uTorrentet is fejlesztő BitTorrent Inc. ezt a problémát kívánja orvosolni néhány kísérleti jellegű akcióval. Az egyik, már élő próbálkozásuk, hogy a rendszer az adott anyag letöltése előtt felajánl a felhasználónak egy ingyenes szoftvert (médialejátszót, vírusirtót stb.), aminek a telepítése bevételt generál mind a fájlmegosztó cégnek, mind az előadónak. A megoldás sikeressége a 150 milliós felhasználóbázis karitatív kedvétől, valamint az előadók részvételi szándékától is függ; Eric Klinker, a BitTorrent cég vezérigazgatója szerint azonban ez nem kérdés, hitvallása szerint ugyanis megoldásukkal képesek a digitális disztribúciót még élhetőbbé tenni mind a felhasználók, mind az előadók számára: „A mai nappal kezdve olyan új megoldásokat tesztelünk, amik az alkotóknak nyereséget, a felhasználóknak pedig értékelhető élményt nyújtanak”. Az akcióban elsőként a kísérleti zenéiről elhíresült DJ Shadow vesz részt, aki egy kisebb médiacsomagot kínál letöltésre.
Ez nem megoldás, de próbálkozni kell
Ez az ötlet elég nyilvánvalóan halott ebben a formájában: az akárcsak minimálisan hozzáértők nem fogják a számítógépüket elkötelezettségből teleszemetelni általuk egyébként nem szívesen látott szoftverekkel, a nem hozzáértők pedig vagy megrémülnek a lehetőségtől, vagy pedig el sem jutnak a döntési helyzetig.
Ugyanakkor semmiképp sem szabad elsőre lesajnálni a kezdeményezést, hiszen legalább egy alkotói és terjesztői oldalról érkező alternatíva, mely egyrészt meg kívánja kerülni a hagyományos kiadói struktúrát, másrészt felmutatja, hogy a már rendelkezésre álló technológia olyan alapokat ad új tartalomterjesztési modellek számára, melyeket csak ki kellene használni.
A fenti ötletnél életképesebbeket természetesen nagyon könnyű találni – bizonyos, hogy ha e hírnek lesz topikja, az ott hozzászólók sorolják majd az ilyeneket. A gond az, hogy nem a lehetőségek hiányával van probléma, hanem azzal, hogy mindezt nagyban – legalább az Apple korszakos iTunesához hasonlatos módon – a jelenlegi kiadói ipar nem akarja felvállalni.
