Naguib Sawiris egyiptomi üzletember, az Orascom Telecom Holding első embere szeret inkognitóban utazni Bagdadba, hogy személyesen felügyelje cége ottani vállalkozásának ügyeit. A néhai diktátor, Szaddám Huszein bukása óta négyszer járt már az iraki fővárosban. Ilyenkor egyszerű házaló ügynöknek öltözik, mindig taxit bérel a repülőtéren, és véletlenszerűen választ szállodát. Igyekszik két nap alatt letudni dolgait. Az utazgatások kockázatosak, de megvan az eredményük: Sawiris holdingja 160 millió dollárt fektetett be az Iraqna mobilszolgáltatóba, Irak vezető operátorába, amely máris 30-40 milliós profitot hoz évente, annak ellenére, hogy havi kétmilliót költenek különleges biztonsági intézkedésekre. (Bár a banditák és a felkelők rendszeresen felrobbantják az Iraqna egyes berendezéseit és alkalmazottakat rabolnak el, Alain Sainte Marie, a cég vezérigazgatója telefonon azt nyilatkozta a Business Weeknek, hogy a helyzet fokozatosan javul.) Az iraki vállalkozás 2003. decemberi indulása óta hétszázezer előfizetőt gyűjtött, és pillanatnyilag az tűnik az ottani befektetés legnagyobb kockázatának, hogy a kormányzat nem hosszabbítja meg a cég 2005 végén lejáró szolgáltatási licencét – derül ki az üzleti lap cikkéből.
A háború sújtotta országban működő vállalkozás azonban csak kis része az Orascom portfóliójának. Algériától és Tunéziától Egyiptomon át Bangladesig és Pakisztánig kilenc országban majdnem 14 millió ügyfelet szolgálnak ki a holding vállalatai, a csoport nettó profitja 2004-ben megháromszorozódott 2003-hoz képest – 2,2 milliárd dolláros forgalom mellett 843 millió dollárra nőtt. Sawiris, akinek apja jelentős építési vállalkozó Egyiptomban, kihasználta politikai kapcsolatait vállalkozása megalapításához és felfuttatásához, és sikerei nyomán az egyik legismertebb szószólója a régióban a piaci liberalizációnak és a vállalkozás szabadságának. Stratégiájának része, hogy olyan piacokat szemel ki, amelyek lakossága óriási, ám mobiltelefon-ellátottsága csekély. A cégcsoport legnagyobb ellenfelei a régió helyi operátorai, például a török Turkcell, illetve a kuvaiti Kuwait Mobile Telecom, de megjelent a térségben a brit Vodafone és a francia Orange is. Az ottani cégek legnagyobb előnye, a nyugatiakkal szemben, hogy ismerik a sajátos helyi viszonyokat, és ebből fakadóan gyorsan kihasználhatják az üzleti lehetőségeket. Ahogy Sawiris fogalmaz: bár olyan piacokon kell üzleteket kötnie, amelyek enyhén szólva nem igazán átláthatóak, nem hajlandó állami tisztviselők vagy mások megvesztegetésével egyengetni törekvései megvalósítása előtt az utat. Ugyanakkor szívesen fizet konzultációs díjat az olyan tanácsadóknak, akik személyében "belső közvetítőt" talál elképzelései tolmácsolásához. Jelenleg Burmában, Vietnamban, Indiában és Indonéziában keres befektetési lehetőségeket.
Az olyan piacokon, mint például Banglades, az előrejelzések szerint 2008-ig évi 38 százalékkal nő a mobil-előfizetők száma, szemben az európai 4 százalékkal. Mivel a cégvezetés alacsonyan tartja a költségeket – egyebek mellett azzal, hogy minden országban helyi munkaerőt foglalkoztatnak –, a holding vállalatainak üzemi profitrátája 50 százalékos szemben a nyugati operátorok 30 százalékával. Ugyanakkor az ügyfelenkénti bevétel érhetően kevesebb: az holding egyiptomi társaságánál, a MobiNilnál például 17 dollár, szemben az európai átlag 40-nel. A közel-keleti felhasználók jellemzően 60 dollár körüli áron jutnak készülékükhöz és előre fizetéses rendszerben átlag két dollárt költenek havonta. Igyekeznek gyorsan intézni hívásaikat és olcsósága miatt kedvelik a szöveges üzenetküldést is.
Bár az elmúlt években adódott néhány meleg pillanat az Orascom életében – például amikor 2001-ben 300 millió dollárral kínált rá a France Telecomra az egyik algériai mobillicenc megszerzéséért, vagy amikor 2002-ben rövid távú likviditása "berezonált", mivel 250 millió dollárt adott egy tunéziai szolgáltatási jogért és a pénzt két Jaszer Arafat ellenőrizte palesztinai befektetési alaptól szerezte meg –, ám ma azt találgatják a szekértők, vajon azért építgeti-e Sawiris cégbirodalmat, hogy jó pénzért továbbadja. Ő mindenesetre azt mondja: célja nem eladni a holdingot például a Vodafone-nak, hanem az, hogy a világ egyik Vodafone-jává tegye.
