Az indiai Udupiban fekvő kolostorban egy faládába rejtve feküdt az a régi hindu kézirat, mely az elmúlt 700 év alatt lassanként megrongálódott. Most a modern képalkotási technológiákat alkalmazó tudósok újra olvashatóvá kívánják tenni a már alig kisilabizálható szanszkrit szöveget.
A projektet P. R. Mukund és Roger Easton vezetik, akik mindketten a Rochester Institute of Technology munkatársai. A program keretében a Szarvamúla granthák néven ismert kéziratot digitális formában kívánják megmenteni. A kéziratgyűjtemény 36 könyvét Sri Madvacsharja (1238–1317) filozófus írta, akinek a gondolkodói munkássága igen nagy hatással volt az indai társadalomfejlődésre.
A kutatók 2005 decemberében utaztak el a Palimaru kolostorba, hogy megvizsgálják a kéziratot. A fatáblák közé zárt kötegben 340 darab, egyenként 65 cm hosszú és 5 cm széles pálmalevelet találtak, a levelekbe fúrott lyukakon át összefűzve. Az eredeti írás már annyira elhalványodott, hogy szinte nem is látszott, a levelek anyaga pedig már gyakorlatilag szétporlott. Sokat rontott a levelek állapotán az is, hogy néhány évvel ezelőtt egy tudós megpróbálta egy olajtartalmú szerrel konzerválni őket, ám emiatt bizonyos levelek összeragadtak, s 15 százalékuk megsemmisült.
Az első vizsgálatot követően, júniusban a kutatók visszatértek, s hat napon keresztül infravörös fénnyel világították meg a leveleket, mely kiemelte a tinta és a levél anyaga közötti kontrasztot. A szent kéziratokat helybeliek segítségével – a tudósok nem érinthették meg a leveleket – digitálisan lefényképezték, minden egyes darabról legalább 10 felvételt készítettek, s a részleteket aztán egy szoftver segítségével egyesítették. E digitalizálási eljárástól a kutatók azt remélik, hogy különböző formákban tárolva megmenthetik a megsemmisüléstől a nagy értékű kultúrkincset. A tervek szerint a kész nyomtatott és elektronikus rekonstrukciót novemberben a kolostorban ünnepélyes keretek között mutatják majd be. Az eredeti leveleket pedig visszazárják a fadobozba, melyet őrzői soha többé nem fognak kinyitni.
