A leadási határidő utolsó napján állítólag megbénult a felvi.hu rendszere. Azért írom, hogy állítólag, mivel nem voltam aktív felhasználója a rendszernek, személyes tapasztalataim nincsenek, ám a neten számtalan ilyen panaszt olvashatunk. Ezzel szemben áll az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. véleménye, akik szerint nem volt ilyen leállás, csak lassulás. Netes tapasztalataim alapján inkább hiszek a fórumok állításainak, mint egy szervezet képviselőjének, már csak azért is, mert ha nem volt gond, akkor vajon mi szükség volt a határidő meghosszabbítására?

De nem is erről szeretnék írni. Nem arról, hogy volt-e összeomlás, s ha igen, az milyen mértékű volt, mivel nyilvánvaló, hogy problémák akadtak. Ezt még a működtető kft. is elismerte.

Amiről beszélni szeretnék, az a hozzáállás. Ahogyan ez a cég kommunikál az ügyfeleivel. Merthogy ez, úgy vélem, elfogadhatatlan egy demokratikus államban élő, jogkövető állampolgár számára.

Az Euducatio Kft. vezetője, Visnyei Csaba nyilatkozott a Kossuth Rádiónak (a nyilatkozat kb. 3:40-től), vagyis a cég nem tagadhatja ezt le. Ebben a blogbejegyzésben nem azokkal a technológiai feltételekkel kívánok foglalkozni, melyek a felvi.hu működése mögött állnak, csakis a kommunikációval, mivel az vérlázító.

(De azért: azt senki nem várhatja el, hogy egy évente – példa – 1000 kérést teljesítő rendszert azért bővítsenek ki sok-sok milliárdért, mert van két vagy három nap, amikor ezer helyett 500 ezer kérés érkezik; ám az elgondolkodtató, hogy nem merül fel más konstrukció. Jelen tudásom szerint, igenis lehet megoldásokat találni az ilyen a csúcsterhelésre: lehet bérelni hardvert vagy komplett szolgáltatást, nagyon sok ilyen működik. Ha jól tudom, a hazai magánszférában is történtek ilyen esetek, mivel a mobilszolgáltatók néhány év után rájöttek, hogy a karácsonyi, illetve szilveszteri adatforgalom egy nagyságrenddel nagyobb a szokásosnál, ezért felkészülnek rá most már. Vagyis van olyan megoldás, amely nem az állandó szerverpark végleges bővítéséről szól, hanem egy kampányidőszak igényeinek kiszolgálásáról.)

Ám ezt most hagyjuk (habár érdemes lenne folytatni).

Amit nem értek: a felvi.hu üzemeltetői évek óta tudják, hogy ez a csúcsidőszak ilyen. Robbanásszerű forgalomnövekedés, amit kezelni kell. Miért nem léptek mint szolgáltató abba az irányba, hogy ezt a néhány tíz órát állni legyenek képesek? Ehelyett képviselőjük a rádiónyilatkozatban simán lehülyézi a felhasználókat. Maradjunk az ő példájánál: zárórakor akar bemenni tízezer ember egy olyan ajtón a boltba, ahol csak ezer ember fér be. Erre ő szétteszi a kezét, és azt mondja, ezer megkapta, a többi nem, illetve csak később, amikor az ajtó beengedte őket. De a digitális világban megvan arra a lehetőség ám, hogy egy napra az az ajtó ne ezer, hanem százezer embert engedjen be...

Aztán meg a felhasználói tudatlanságra utal. Igen, van ilyen, de egy ilyen rendszer arra is legyen felkészítve (elvégre ők vannak a felhasználókért, és nem fordítva), mert ez a dolga, ebből élnek – elvileg.

Visnyei Csaba bicskanyitogató stílusban igyekszik kioktatni az őt kérdező riportereket, határozottan cáfolja a leállást, és egyszerűen tagadja azokat a levélben, telefonon, neten érkező állításokat, hogy a diákok nem fértek hozzá a rendszerhez, hibaüzenetet kaptak. Aztán simán „lebirkázza” (ez szavainak általam végzett minősítése, mielőtt perelne, én így értelmeztem szóhasználata és hanghordozása alapján) azokat, akik az utolsó pillanatokban igyekeztek bejelentkezni. Ehhez azonban semmi joga.

E szemléletben talán még részigazság lehet is („mér’ köll neked az utolsó pillanatban elintézni az ügyeidet?”), ám ennek morális megítélése nem az Educatio feladata. Abszolút nem. Ha a fentebbi állítás még igaznak tűnik is, azt egy szolgáltató sosem mondhatja, hogy „nem én vagyok a béna, te vagy a hülye”. Nem, ezt nem lehet, káros a kapcsolatra. (Vesd össze: a vendéglátóiparban, kis falutól kezdve New York legdögösebb éttermeiig alapszabály: a vendégnek van igaza, aki ezt nem tartja be, megbukott). Vagyis: az Educatio nem hivatkozhat arra, hogy vajon miért hagyták ilyen sokan az utolsó pillanatra az adatok feltöltését, nem ez a dolga. Az ő dolga az, hogy ha az összes ügyfél a határidő lejárta előtt egy perccel akarja leadni az adatait, akkor is biztosítsa a hozzáférést. Hogy milyen módon, az nem tartozik ránk.

Hogy ez egyébként nem helyes? Hogy oly sokan vagyunk, akik ilyen trehányak vagyunk? Ez lehet elítélendő, változtatásra érdemes magatartás, ám ez az Educatio szempontjából irreleváns. Ez a cég nem népnevelő, nem az Úristen, nem ítélhet meg senkit. Szolgáltasson, az a dolga. Igen, lehet kampányokat folytatni, hogy ilyen helyzet ne álljon elő: de előtte, korábban, esetleg éveken át; igen, neveljék rá az embereket, hogy ha két hónapjuk van egy elektronikus irat leadására, akkor ne az utolsó öt percben tegyék ezt meg. Nagyon helyes. Támogatom. De utólag erre hivatkozni: gáz. Nem, a szolgáltató nem lehet idealista, neki az igényeket kell kiszolgálni.

Sok minden lehetne más, jobb a világban. De ez nem így történik. Egyfajta szempontból igencsak problematikus az, ha meglátok egy jó nőt az utcán, aztán beindulnak nálam a fiziológiai folyamatok, és hiába tudom, hogy a csajomnak ez nem esik jól, az még akkor is megtörténik. De ezért ne Mari néni toljon le, mert pofán verem, hanem a barátnőm, a feleségem. (Az se jó, de neki legalább van jogalapja.) A szociális minták változhatnak, változnak is, de hogy nem a hivatalok, intézmények, állami szervek szokták ezt a modern világban vezényelni, az hóttziher.

Ha olyanok vagyunk, hogy az utolsó pillanatban adjuk le a cuccot, akkor úgy lesz. Nem nekem kell alkalmazkodni, hanem annak, aki ezeket az munkameneteket kezeli, hiszen ő állítólag belőlem, a többi birkából él. Ha jól rémlik nekem, a sokat szidott kereskedelmi médiában azért jár a legsúlyosabb büntetés (mert egyébként sok mindent elnéznek), ha valaki az alkalmazottak közül leszólja a közönséget, azt a fogyasztói réteget, akik megtermelik arra a pénzt, hogy egyáltalán létezhessen a vállalkozás.

Gyakran utazom IC-vel a MÁV-nál, akik azt mondják, hogy 15 perc késés után visszajár a helyjegy ára: 10 esetből kilencszer elutasítottak, mivel úgymond nem az ő hibájuk volt a késés.

És?