A 2009-es fizikai Nobel-díjat három olyan amerikai tudós kapta megosztva, akik munkájukkal a mai internet kialakulásához, a „hálózati társadalmak” létrejöttéhez is hozzájárultak.

A tegnap átadott díj felét (így a díjjal járó 1,4 millió dollár arányos részét is) Charles K. Kaónak ítélték oda az optikai szálakon keresztül történő fénytovábbítás területén elért alapvető eredményeiért, a díj másik felét pedig megosztva kapta Willard S. Boyle és George E. Smith egy képalkotó félvezető detektor, a CCD-szenzor feltalálásáért.

Az 1933-ban született Kao 1966-ban végezte el úttörő munkáját, amikor kidolgozta, hogy miképp lehetséges üvegszálakon továbbítani a fényt, s meghatározta azt is, hogy milyen jellemzőkkel rendelkeznie egy használható, nagy távolságat áthidaló optikai kábel anyagának.

Willard S. Boyle és George E. Smith 1969-ben alkotta meg az első sikeres, digitális szenzort alkalmazó képalkotó technológiát, a digitális kamerák fényérzékelő áramkörét, a CCD-t (Charge-Coupled Device – azaz „töltés-összekapcsoló eszköz”). A CCD-technológia a fényelektromos jelenségen (fotoelektromos hatás) alapul, melynek elméletét Albert Einstein írta le, és amelyért 1921-ben Nobel-díjat kapott. A digitális forma miatt a felvételek feldolgozása és terjesztése sokkal egyszerűbbé vált, s a technológia eddig soha nem látott távlatokat nyitott a korábban sohasem látott dolgok vizualizálásában az orvoslástól a mélytengerek világán át a csillagászatig.