Egy tudóscsoport számítógépes segítséggel megfejtette, hogy az ókori világ hét csodája közül egyedül fennmaradt építmény, a gízai nagy piramis 4500 éve, nem sokkal építésének befejezése előtt, miért repedt meg, miért láthatóak rajta a súlyos sérülések.

A Long Island-i Egyetem vezető kutatója, Bob Brier, valamint Jean-Pierre Houdin francia építész és csapata a 3D-s programok területén élen járó Dassault Systems technológiájának segítségével készítettek egy modellező szoftvert. A modellezés azt mutatta, hogy a repedések három eseménynek köszönhetőek: építés közben Hufu fáraó (i. e. 2551–2528) sírkamrájának egyik fala másfél hüvelykkel megsüllyedt, valamint a kamra tartóoszlopai szintén másfél hüvelykkel mozdultak el, amikor a piramis magassága elérte a 119 métert. A kutatók ezen adatok megismerése után arra következtettek, hogy a piramis építésének vezetője, Hemiunu felismerte a veszélyhelyzetet, s a károk felmérésére egy alagutat vágatott a már majdnem kész építménybe, majd azokra a helyekre, ahol az építmény szilárdsága meggyengült, kötőanyagot töltetett, hogy megvizsgálja, a repedés folytatódik-e.

A sírkamra tartógerendáinak sérüléseit, repedéseit már az 1880-as évek óta ismerik a tudósok, ám eddig nem voltak képesek meghatározni, hogy mi volt a keletkezésük oka. A kutatók által most felállított teória annak köszönheti létét, hogy Houdin gondolt először arra, hogy a piramisok építése nem kívülről történt (erre egyébként semmi tárgyi bizonyíték nem utal, csak feltételezés), ahogy eddig elképzelték, hanem a fokozatosan magasodó építményben belül alakítottak ki szállítási útvonalakat, ahol a hatalmas köveket felvontatták a következő szintekre.