A Föld élőlényeiről már viszonylag régóta ismert, hogy a DNS-ben (dezoxiribonukleinsav) tárolják saját maguk genetikai információit, amit tovább tudnak örökíteni, de tulajdonképpen ki is lehet nyerni. Utóbbival bármilyen élőlény klónozhatóvá válik, amit ugyan az ezzel kapcsolatos erkölcsi viták miatt nem igazán alkalmaz az emberiség, de Dolly, a klónozott birka óta bizonyítottan rendelkezünk a működőképes technológiával, és ehhez csak az élőlény DNS-ére van szükség, mivel ez tartalmazza azokat az információkat, ami a művelethez elengedhetetlen.
A Zürichben található Szövetségi Műszaki Főiskola (ETH) szakemberei egy izraeli kutatóval kiegészülve kidolgoztak egy olyan technológiát, amivel a kinyomtatott objektumba menthetők információk. Ehhez gyakorlatilag az élőlények információtárolásából vették az ötletet, és évek óta zajlanak az erre vonatkozó fejlesztések.
Az eredeti technológiát Robert Grass, a Szövetségi Műszaki Főiskola, Kémia és Alkalmazott Biológiai Tudományok Tanszékének professzora dolgozta ki. Ez 100 bit tárolását tette lehetővé olyan úgynevezett nanogyöngyökben, amelyek belenyomtathatók magába az objektumba, de ezt egy izraeli szakember, Yaniv Erlich kiegészítette úgy, hogy 215 ezer terabájtnyi adatot is lehessen tárolni egy grammnyi szintetikus DNS-ben. Ez egyelőre még csak elmélet, viszont 15 MB-nyi adatot már sikerült elmenteni ilyen formában.
Az érintettek az adattárolási formát "DNA of Things", azaz dolgok DNS-e néven emlegetik. Ahhoz, hogy bizonyítsák a megoldásuk hatékonyságát, egy 3D-s grafikában ismert nyúlmodellt nyomtattak ki, amelyben eltárolták a pontos információit. Ezeket kinyerték, majd az adatok alapján készítettek egy újabb nyomatot, és ezt megismételték ötször. Ennek az volt a lényege, hogy megmutassa az információ visszanyerésének tökéletességét, ugyanis egy bitnyi tévedés is jelentősen módosítaná a másolatot. Ilyen formában sikerült megalkotni az első olyan adattárolási technológiát, amelynek nincs fix kialakítása, az adat gyakorlatilag akármibe menthető, majd visszanyerhető.
Ez a fajta megoldás viszonylag sok területen bevethető, például a gyógyszeriparban vagy az építőiparban, ahol a gyógyszerek vagy az építőanyagok minőségére vonatkozó információ például elmenthető magába a termékbe. Az egyetlen probléma, hogy maga a művelet eléggé drága, mivel az információtárolással előállított 3D-s nyomatok ára 2000 svájci frank lehet, amelynek nagy része a DNS molekulák szintetizálására megy el. Ugyanakkor nagy mennyiségben megérheti, mivel ilyenkor ugyanazt a terméket állítják elő többször, tehát az említett, drága műveletet egyszer kell elvégezni.
