A csoportos és az egyéni szakmai kifogások hatására új, alternatív informatikai kerettanterv készül a közoktatás számára – tudtuk meg ma az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatójától, Kaposi Józseftől.

A fő cél az integrált informatikaoktatás

A kerettantervek nyilvánosságra hozatala óta az IT café többször is beszámolt arról, hogy az informatikatanárok egy része komoly kifogásokat emelt a tervekkel szemben: közöltük egy tanári csoport felhívását, majd interjút készítettünk e szöveg megalkotóival, illetve beszámoltunk más tiltakozásokról is. Azóta bejelentették a nyilvános vita lezárását, a felmerült kifogások értékelésének megkezdését is.

Ha össze kívánjuk foglalni, hogy milyen alapvető ellentmondás vezetett el a kenyértörésig, akkor az oktatási tárca (államtitkárság) és az OFI által felvázolt koncepció legfontosabb elemét kell kiemelni. Az új koncepció szerint az informatikai ismeretek egy részének (csupán a mennyiséget nézve: közel felének) oktatását integrálni kell az adott iskolában tanított más tantárgyak keretei közé, ezért áll elő az a helyzet, hogy az informatikaórák száma jelentős mértékben csökken. Tanári oldalról az integrálási koncepciót önmagában nemigen bírálták, a kifogások az emelték ki, hogy bármilyen szép is az elképzelés, az integrált oktatásnak sem személyi, sem szervezeti, sem anyagi feltételei nem állnak rendelkezésre a mai magyar iskolarendszerben.

Szatmári Kálmán, a kerettanterv egyik kidolgozója a készítők oldaláról össze is foglalta a koncepció lényegét egy nyilvános levelezőlistán nemrég, amikor megindult a nyilvános vita. Ebből idézünk (a szövegben található hibák nyilvánvalóan a médium sajátosságaiból fakadnak, a levelezőlista nem publikációs hely, hanem a kötetlen és szabad vita terepe):

Az alap elgondolás az, hogy a NAT-ban leírtakat, nem egy tantárgy (informatika), hanem integrálva kell megoldani. Ezzel a gondolattal én tudok azonosulni (ezért is vállaltam a munkát) és a listán is láttam, hogy van aki nem ellenzi ezt, inkább a tanárok digitális műveltségét kifogásolják. Én úgy látom, hogy akkor hatékony egy gyakorlati tárgy oktatása, ha akkor kapja meg a támogatást a diák, amikor arra éppen szüksége van. Pl. Ha ötödikesként prezentációt készít a projekt hétre, akkor a természetismeret tanár adja meg ezt a támogatást, ha kísérletet elemez fizikából táblázatkezelővel, akkor a fizika tanár segítse a munkáját, ha a nyelvtan tanár pl. a gyermeki beszéd fejlődéséről egy filmet kér, akkor bekéri a forgató könyvet.

Ez így nem megy

Szerettük volna megszólítani a tervezetek más készítőit is, de egyelőre csak egy olyan szakember, Reményi Zoltán válaszolt megkeresésünkre, akinek a NAT vonatkozó részének kidolgozásában ugyan komoly szerepe volt, ám a kerettantervek megírását már elvi okokból nem vállalta.

Reményi Zoltánra olvasóink is emlékezhetnek, ugyanis tavaly, amikor felröppent egy – a mostani eseményeket figyelve nem is olyan megalapozatlan – pletyka az informatikaoktatás kivezetéséről, a NAT egyik szerzőjeként ő válaszolt kérdéseinkre. Akkor a következőket írtuk:

Mint az elnök kifejtette az IT cafénak, az új koncepció alig tér el a korábbi, már 2007 óta alkalmazott irányelvektől: megtartották az arányokat, sikerült megállapodni arról (az új szóhasználat szerint) „nemzeti minimumról”, mely elvárás a közoktatásból kikerülők részére – ez alapvető képességek és tudások meghatározását jelenti. Reményi Zoltán szerint fontos változás csak annyiban történt, hogy az elmúlt néhány évben az IT területén hangsúlyosabbá vált témákat is elővettek, ezek oktatását is előírják: ilyenek például az adatbiztonság, az információmegosztás utóbbi időben mind élesebbé váló gondjai, a mobilkommunikáció.

Kérdésünkre az elnök elmondta azt is, hogy a NAT-on túlnyúló kérdések, melyek érdekelhetik az informatikát oktatókat (az informatikai óraszámok, a tárgynak az érettségiben való súlya stb.) nem tartoztak feladataik közé, ezek meghatározása a NAT elfogadását követő munka része, ez már a kerettantervek kialakítását végzők felelőssége lesz.

Akkori szavait a jelenlegi tanári tiltakozások is megerősítik, ugyanis a NAT-ban megfogalmazott elvárásokkal a tanárok egyetértenek – a kerettantervekkel viszont nem. Mostani megkeresésünkre a NAT megalkotása során az informatika műveltségterületet kidolgozó bizottság elnökeként tevékenykedő Reményi Zoltán részletesen kommentálta a történteket:

A kerettanterv kidolgozásának egyik első lépése volt az óraszámok tantárgyakra bontása. Amikor a munka ebben a fázisban volt, akkor felkértek, hogy az informatika tantárgy kerettanterveinek kidolgozását is vezessem. Óraszámként felajánlották, hogy az elsőtől tizenkettedik évfolyamig 7 tanévre heti egy tanórás tárgy lesz az informatika. Ha a NAT-ban szereplő százalékos arányokat és az új köznevelési törvényben előírt heti óraszámokat összevetjük, akkor az látható, hogy ez az óraszám kevesebb, mint a fele annak, mint amit az informatika műveltségterület megtanítására minimálisan fordítani kell. Tehát az informatika műveltségterületre szükséges óráknak kevesebb, mint a fele lesz informatikaóra, a többinek pedig más tárgyakban integráltan kellene megjelennie.

Számomra ez a NAT-ban elfogadott (és rendeletben megjelent) követelményekhez kevésnek tűnt. Ezért én ezt egy hosszabb megbeszélés után szakmai okokra való hivatkozással nem vállaltam. Tehát a kerettantervek kidolgozásában nem vettem részt. Miután én nem vállaltam a munkát, utánam – ismereteim szerint – még többen hasonló indokkal nem fogadták el a felkérést. A végén Dancsó Tünde volt az, aki ezt a feladatot elvégezte. Neki már 5 évfolyamon heti 1 órát adtak, ami már viccnek is rossz.

Rövid véleményem az, hogy a NAT követelményei ezekkel az óraszámokkal nem teljesíthetők az informatika tárgy keretein belül. Egyéb tárgyakba integrált oktatásnak három feltétel teljesülése esetén lenne lehetősége:

• a többi tárgy kerettanterveiben integráltan megjelennek az informatika műveltségterület tartalmai
• az egyéb tantárgyakat tanító kollégák szakmai felkészültsége, amivel az informatika műveltségterület tudáselemeit nem csak gyakoroltatni, felhasználni tudják, hanem ennek megtanításához szükséges szakmai és módszertani ismeretekkel is rendelkeznek
• tárgyi feltételek, amik lehetővé teszik, hogy az egyéb tantárgyakba integrált oktatáshoz megfelelő mennyiségű és minőségű informatikai eszköz álljon rendelkezésre földrajz, biológia, magyar, történelem, matematika stb. órákon.

E három feltételből véleményem szerint egy sem teljesül. Így sem az informatika tárgyon belül, sem azon kívül nincs lehetőség a most tervezett kerettantervekkel a NAT informatika műveltségterület tartalmait megtanítani, begyakoroltatni. Mint ahogy azt már több kolléga megírta, sikeres lépéseket teszünk ezzel az informatikai analfabetizmus minél szélesebbé tételéért.

Frissítés: E hír megírása után egy nappal, október 30-án érkezett meg a Reményi Zoltán által említett Dancsó Tünde levele, melynek törzsrészét szó szerint idézzük:

Köszönöm megkeresését. Természetesen figyelemmel kísérem a kerettantervvel kapcsolatos cikkeket. Jelenleg nem szeretnék belefolyni a vitába, mert a lehetséges megoldáson dolgozunk, ma is lesz egy ezzel kapcsolatos tárgyalás az OFI-ban.

Megfigyelésem szerint a vita élén állók elsősorban a régi vagy mostani NAT, illetve a régi kerettanterv kidolgozóiból állnak. A jelenlegi informatika kerettanterv az eddigiektől szemléletében eltér, megvalósítása során nem nélkülözhető az intézményen belüli együttműködés. Az óraszámmal kapcsolatos aggodalmat jogosnak ítélem, de indoklásképpen megjegyezném, hogy a kerettantervet kidolgozó csapat kész tényekkel dolgozott, egyrészt készen volt a NAT, másrészt a prioritások miatt csökkentek az óraszámok. A felkérést ennek ismeretében vállaltuk el, a csapatban két fő a NAT kidolgozója is volt.

Az informatika kerettanterv maradéktalanul csak akkor valósítható meg, ha az iskola csoportosít hozzá még a szabadon választható órakeretből vagy integráltan más órákkal együtt valósítja meg a követelményeket.

Érdeksérelmek

Mind a korábban említett érvekről, mind Reményi Zoltán fenti véleményéről megkérdeztük Kaposi Józsefet, az OFI főigazgatóját. Ő határozottan, nyugati példákra is hivatkozva kiállt az integrált oktatás koncepciója mellett, ugyanakkor elmondta, hogy a szakmai ellenállás arra késztette őket, hogy elindítsák egy alternatív kerettanterv elkészítésének munkálatait. Amikor a tiltakozóknak a feltételeket hiányoló kifogását említettem, közölte, hogy már körvonalazódik egy olyan terv, mely – valószínűleg a TÁMOP-ra támaszkodva – javítaná a körülményeket.

Kíváncsi lettem volna arra, hogy maga az integrált informatikaoktatás koncepciója kihez vagy melyik szervezethez – OFI, illetve oktatási tárca – kötődik, ám Kaposi József, mintegy ékverésnek ítélve a megközelítést, azzal tért ki a válasz elől, hogy a koncepció mellett egy olyan, sokfelől érkezett tagokból álló, kompetens bizottság döntött, hogy a kérdésemre nem lehet érdemben válaszolni.

Megkérdeztem a főigazgatót arról is, hogy vajon számítottak-e ilyen erős szakmai ellenállásra. Erről Kaposi Józsefnek az a véleménye, hogy az oktatási átszervezések végrehajtása mindig nagyon nehéz, konfliktusteremtő folyamat, és a mostanit egy újabb, az utóbbi években feltűnt jelenség is nehezíti, mégpedig az, hogy az egyébként sem igazán megbecsült pedagógusok még a korábbiaknál is jobban féltik egzisztenciájukat, és egy olyan tervezet ellen nyilvánvalóan tiltakoznak, mely esetleg álláshelyek megszűnésével is jár majd.