A 2010-es  kormányváltás utáni időszak egyik izgalmas kérdése volt – mivel az új kormányzat erre határozott ígéreteket is tett –, hogy milyen mértékben és merrefelé módosulnak az állami kézben lévő, közszolgálatot teljesítő digitális szolgáltatások. Ez hatalmas terület, mindet átfogni egyetlen írásban nem is lehet, de – főképp az érintettség és az érdeklődés okán – folyamatosan figyelemmel követtük, hogy a tájékoztatásra szolgáló kormányzati weboldalak, mondjuk így: rendszer, milyen átalakuláson esett át. Egy európai, demokratikus, a közvélemény tájékoztatását elsőrendűen kezelő közegben ez természetes, így kiemelt fontosságú, hogy az adott ország kormányzata a rendelkezésre álló eszközöket milyen módon használja fel.

Az alábbiakban azt kívánjuk végignézni, hogy a tájékoztatásra szánt, az e-government jegyeit mutató kezdeményezések milyen módon alakultak át az elmúlt két évben.

A e-kormányzás nem elsősorban twitterezést jelent

Ez a számunkra idegenül hangzó, buta angol szó, hogy e-government, valójában nagyon-nagyon fontos, ugyanakkor roppant bonyolult és számtalan rétegből álló jelenséget ír le. Része ennek a politikai erők által kihasznált digitális terep, de része a polgárok ügyintézésének a digitális technológiák által biztosított megkönnyítése, ugyanakkor ide tartozik az épp aktuális kormányzat kommunikációjának egy része is. Még magyar viszonyok között is elképesztő nagy feladat lenne mindegyikkel foglalkozni, ezért az alábbiakban egy rövid ismertetőben arra teszünk kísérletet, hogy megmutassuk: az évezred első évtizedének egyik innovatív lépése, a kormányszóvivői portál milyen módon érhető el ma, milyen módon biztosítja, vagy éppen korlátozza a demokratikus állam polgárainak információhoz való hozzáférési jogát. A vizsgálódás során a témából fakadóan folyamatosan beleütközünk tartalmi, adott esetben politikai, aktuálpolitikai, a technológiától távol álló kérdésekbe – ezeket igyekszünk megkerülni, több-kevesebb sikerrel.

Nyitott kormányzati kommunikáció

Ha nagyon röviden kéne fogalmazni, akkor teljes bizonyossággal csak annyit lehet kijelenteni, hogy a kormányszóvivői portál koncepciója és létrehozása egy kifejezetten üdvözlendő lépés volt 2008-ban. Állítom ezt azért, mivel egy online kapcsolati lehetőség az épp aktuális kormányzathoz az információszabadság kívánatos elvárásának megfelelt. E szűk mezőn, a sajtó online tájékoztatásának területén gyakorlatilag az lett volna kínos, ha nem teremtődnek meg a kor kihívásaira választ adó megoldások.

Utólag, négy évvel később visszatekintve, azt lehet mondani, hogy a kormányszóvivői portál létrehozása mind technikailag, mind a közösségi életet, mind a politikai kommunikációt tekintve egy előre mutató, innovatív lépés volt. Alapelemeit, illetve az interaktivitását tekintve az e-government legjobb részét valósította meg, és hazánk e téren kiemelkedő pozíciót töltött be, élen járt az e-kormányzás e szegmensében globálisan is.

A működést későbbre hagyva nézzük a pozitívumokat: a sajtó képviselői fizikai helytől függetlenül online vehettek részt kormányzati sajtótájékoztatókon (ez például jelentősen lemorzsolta a vidéki újságírók hátrányát a Budapest-központú országban), a szolgáltatás lehetőséget adott online, gyakorlatilag chat-szintű kérdésfeltevésre (a következő lépés a konferencia lett volna), adott volt egy felület, ahol közvetlenül lehetett a kormányszóvivőhöz fordulni stb.

Sok sebből vérzett már akkor is

A koncepció valóban elismerésre méltó volt, a legtöbbször a megvalósítás is. De akadtak bőven gondok, melyeket az IT café annak idején folyamatosan szóvá is tett.

Állami megbízásról lévén szó, rengeteg, azóta is megválaszolatlan kérdést tettünk fel a finanszírozásról, vagyis arról, hogy a portál létrehozására sokkal többet fizettek ki adóforintokból, mint amit a piaci árakon számolva jogosnak és elfogadhatónak tartottunk volna. Sok gondot okozott, hogy a később meglehetősen jól működő portál kezdetben súlyos működési hibákat produkált – legalábbis, ha a piacon szereplő cégek hasonló vállalkozásait nézzük. Felvetettük azt is, hogy az akkori technológiai körülmények nem indokolták, hogy csak az újságírók előzetesen kontrollált listájára korlátozzák a sajtótájékoztatók online résztvevőit.

Szóval volt baj bőven. Ugyanakkor a rendszer két év alatt rengeteg gyermekbetegséget levetkőzött, és működőképesnek, használhatónak, informatívnak bizonyult. Tartalmi részeit illetően természetesen nem lehet elfogulatlanul nyilatkozni, mivel az interaktivitást jelentős mértékben befolyásolta, hogy ki volt a kormányszóvivő. Feltétlenül meg kell említenem azonban, hogy az, aki leginkább a demokratikus államvezetés fontos eszközének tekintette az online kormányszóvivői portált, aki kiemelten partnere volt az újságíróknak, sajnos később tragikus módon távozott körünkből.

Kormányváltás – portálváltás

A kormányszóvivői portál kapcsán – természetesen – a kormányváltás után kezdődtek az izgalmak, mivel a szlogenek ellenére sem lehetett tudni, hogy milyen koncepcióval áll elő az új vezetés e téren. A mezei újságíró csakis restrikciókkal találta magát szemben egy jó darabig. Megváltozott a kommunikációs stratégia, eltűntek emberek és hivatalok, némi káosz volt tapasztalható. Nos, ebben oly sok meglepetés nincs, sőt természetes egy ilyen nagy változáskor, bár a mérték kétséges, egyéni ízléstől függően. Az addigra már a kínkeserves bétán átesett kormányszóvivői portál egy ideig még használható volt, ám ezt viszonylag gyorsan amortizálták. Ennek egyrészt tartalmi okai voltak – a korábbi rendszeres sajtótájékoztatók visszaszorulása –, másrészt technikailag is használhatatlanná vált az oldal, mivel 2011 elején megtapasztalhattuk, hogy az online kérdésfeltevés funkcióját rendszergazdai szinten letiltották. Az egyre ritkuló online tájékoztatókat – melynek (éles, saját tapasztalat) résztvevői is szelektálódtak – egy idő után a hallgatás követte, majd pedig egy híressé/hírhedtté vált weblapos üzenet, hogy a rendszer átalakítás alatt áll, várjunk türelemmel az újraindulásra.

Ekkoriban többször érdeklődtünk a helyzet állásáról, ám mindig az volt a válasz, hogy koncepciózus átállítás folyik, mely egy, a korábbiaktól eltérő, egységes kormányzati portál kialakítását célozza, de hamarosan újra visszakapjuk a hiányolt funkciókat.

Ha most, 2012 júniusának első napján nézek vissza, ez valóban így történt, és most azt szeretném röviden bemutatni, hogy ma hogy állunk, mi változott, mi nem.

Elvben jó, gyakorlatban alig valami

A 2010 előtti állapothoz képest az az óriási változás, hogy a kormányzati portál(ok) a korábbiaktól eltérően teljesen más koncepció szerint szerveződnek. A fő alapelv a centralizáció lett, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ha most a tartalmi (politikai) központosítást figyelmen kívül hagyom, akkor sem pozitív, sem negatív kijelentéseket nem tudok ezzel kapcsolatban tenni, mivel a központosított tartalomszolgáltatás hihetetlen sok előnnyel jár technológiai szempontból, ám ugyanennyi ellenérvet is fel lehet hozni ellene. Ha szigorúan technológiai szempontból nézem, a működtetés egyszerűsítése és a költséghatékonyság abszolút mellette szól, ám a másik oldalon ott van az, hogy ha államilag böhöm szervezeteket hozunk létre – például központilag irányított kormányportált –, akkor sokkal rugalmatlanabb és támadhatóbb lesz a rendszer. Persze megfelelő szegmentálással és flexibilis működtetéssel ez jól ellensúlyozható, ám az erre vonatkozó belsős információk – főként nemzetbiztonsági okokra hivatkozva – nem jutnak el a sajtó képviselőihez.

Amit a kormányzati portál javára lehet írni fenntartás nélkül: az egységes koncepcióban az oldalak nagyon szépek lettek: ez persze ízlés kérdése, de szívem szerint azt, aki kitalálta a fehér alapon levegősen elrendezett szövegeket és linkeket, valamint a pasztellszíneket alkalmazó dizájnt, mindenképp formatervezési díjra terjeszteném fel. Az oldalak egyszerűen szépek és gusztusosak. Ez különösen akkor feltűnő, ha valaki veszi a fáradságot, és megnézi, milyen oldalak voltak az adott url-eken korábban, néhány éve.

Részleges, korlátozott működés

De visszatérve a sajtóoldalra, mivel ez az írás tényleges témája.

Az elmúlt hónapokban tapasztalható előre- (vissza-) lépés, ami bizonyos mértékig üdvözlendő. Ám azt nem értem, hogy egy kész, letesztelt, jól működő rendszert miért tartott ennyi ideig újra működésbe hozni? Ráadásul – lásd alább – olyan hibákat produkálnak, mint ha új rendszerről lenne szó.

Az egyik legfontosabb kifogás, ami felmerülhet (és már említettem is), az implementáció. Az új csapat egy teljesen kész és kipróbált szisztémát (friss, drága hardverekkel) kapott a kezébe, melynek üzemeltetése nem okozhatott gondot – azt azért mindenki tudja, hogy a weblapok – egyébként dicséretes – újratervezése a motorháztető alatti rendszereket nem érinti. Vagyis mind az informatív, mind az interaktív funkciók működtetése gond nélkül megtörténhet – már ha ez mérnöki döntés tárgyát képezi. Ám a kormányváltás óta két év telt el, és két év az informatikában korszak, ennyi idő alatt akár kétgenerációs technológiaváltás is megtörténhet – arra most ne is hivatkozzak, hogy a mai pörgő világban egy egyszerű weboldal-átírásra inkább napjai, mint hetei vannak a piacon dolgozó webtervezőknek és informatikusoknak.

Vagyis borzasztó lassúnak és vontatottnak érzem az átállást, lehetséges indoklást nem látok.

Ha lassan is, de legyen jó

Ugyanakkor egy folyamatos változás tapasztalható, ám ennek mértéke és minősége is kétséges. Újra és újra el kell mondani, hogy újságírói szemmel a politbürókra emlékeztető tartalom elégtelen, ám ez megint csak a politika síkos mezejére visz bennünket, így hagyjuk. Az viszont már technikai és technológia kérdés, hogy az örökölt és ilyen-olyan módon implementált rendszer milyen módon működik.

A volt kormányszóvivői oldal legfontosabb funkciója, az online közvetítések egy-két hónapja újra aktívak – igaz, kevés van belőlük. Az is nagy pozitívum – mint megtudtuk az oldal szerkesztőitől –, hogy régi kifogásunkat mintegy akceptálva a sajtótájékoztatók nemcsak a regisztrált újságírók, hanem mindenki számára elérhetőek, a kommunikációs államtitkárság közölte: „Annak érdekében, hogy a fontosabb sajtótájékoztatókról közvetített élő adást ne csak a Sajtószobába regisztrált újságírók, hanem az összes felhasználó követni tudja, március óta a közvetítés a Kormányportál nyitólapján is megjelenik.” Ugyanakkor a szolgáltatások minősége problematikus. A korábbi rendszerben négy-öt értesítés érkezett linkekkel az adott rendszeres sajtótájékoztatókról, most kettő jön, linkek nélkül. („Értesítést ezekről a Sajtószobába regisztráltak kapnak az esemény előtt 1 órával. A szóvivői tájékoztatókat pedig az esemény után nem sokkal – kb. 1-1,5 óra múltán – meg lehet tekinteni a Kormányportál videótárában, valamint a televíziók és online média számára is megfelelő méretben letölthetők a Sajtószobából.”)

Itt is akadnak azért gondok. A kormányoldali szervereknél talán sávszélesség-probléma adódhat, mivel a magas minőségű, több gigabájtos anyagok elég lassan jönnek le. Emellett a legutóbbi tájékoztató esetében azt tapasztaltam, mint néhány archív anyagnál is, hogy nem tudok felcsatlakozni a streamre, illetve hibát jelez a tárolt anyagnál. (Hogy miért, nem tudom.) Ez nagy gond volt 2008-ban is, ám egy idő után tökéletessé vált a rendszer. Vajon miért nem azt használják?

A másik nagy gond véleményem szerint az újságírók online jelenlétét egy bizonyos szempontból biztosító rendszer, az e-mail alapján megismert témához való előzetes kérdésfeltevés hiánya: az erre történő rákérdezésre a következő választ kapta az IT café: „Az online kérdésfeltétel a tapasztalatok szerint egy kevésbé használt funkció volt, mely ugyanakkor nagy informatikai fejlesztést igényelt volna, így ezt a funkciót egyelőre nem tervezzük újraindítani.” (Vajon mit kellene fejleszteni egy már bizonyított, jó ideig problémamentesen működő alrendszeren?)

Ha a teljes képet nézzük, akkor sajnos azt kell mondani, hogy a jelenlegi fejlesztők szeme előtt nem lebegett az, hogy nem párthoz kötődő, hanem a közösség szempontjából mindenkor, a választott kormánytól független digitális struktúrát alakítsanak ki. Emellett azt is meg lehet kockáztatni, hogy a jelenlegi állapot technológiailag és szolgáltatásait tekintve visszalépés a négy évvel ezelőttihez képest: az online kérdésfeltevés lehetőségének negligálása mindenképp erre utaló jelenség, de említhetnénk a korábbi fejlesztés egy kiemelkedő, ma nem található elemét, a hangalapú, szövegfelismerésre épített keresést is a rögzített videókban, mely a tájékoztatóknál működött – köszönhetően egy magyar cég innovációjának.