Kovács Győző

A hét elején hunyt el a magyar informatika egyik nagy alakja, Kovács Győző.

Habár a halálhíre kapcsán megjelenő nekrológok mintájára bemásolhatnám ide a Wikipedia vonatkozó szócikkének sorait, amelyek felidézik gazdag és tartalmas pályájának állomásait, ezt most inkább nem teszem meg – aki a részletekre kíváncsi, elolvashatja ott (de még inkább és pontosabban itt).

Most annyit írnék csak, hogy az 1950-es években az édesapja politikai tevékenysége miatt roppant nehezen egyetemre és pályára kerülő Kovács Győző nemcsak hogy kiváló szakember volt, aki igen nehéz körülmények között, az 1950-es, 1960-as években aktívan részt vett a magyar informatikai kutatás és ipar kialakításában, hiszen minden szempontból felkészült és kreatív informatikus volt, hanem inkább azt emelem ki, hogy kiemelkedő egyéb adottságainak köszönhetően évtizedek óta a számítástechnika magas színvonalú munkát végző népszerűsítőjeként tevékenykedett. Emellett ő volt az, aki képes volt a tudományágat hihetetlen vonzó módon ismertetni a laikusokkal is – az pedig már „csak hab a tortán”, hogy gyakorlatilag ő maga teremtette meg a magyar számítástechnikai történeti irodalmat, hiszen mint a kezdetektől részese az eseményeknek, élete jó részét a történtek dokumentálására, a fennmaradt emlékek megőrzésére szánta. Elképesztő tájékozottságot mutató munkái nemhogy hiánypótlóak, inkább forrásértékűek.

Egy nagyszerű szakembertől, az informatika elkötelezett népszerűsítőjétől, egy szórakoztató előadótól búcsúzunk. Olyan volt ő a magyar IT számára, mint Öveges József a magyar fizikának.

Hatalmas munkát végzett el.

Nyugodjék békében.