Tegnap tüntetők gyűltek össze a tibeti emigráns kormány székhelyéül szolgáló észak-indiai Dharamsala városának főterén. Az aktivisták ezúttal nem Tibet függetlenségét követelve vonultak az utcára, hanem az ellen emelték fel szavukat, hogy a Google behódolt a pekingi vezetésnek, amikor nemrég elindított kínai portáljának cenzúrázását maga vállalta. A „Google, ne légy gonosz!” feliratú transzparenseket lobogtató demonstrálókhoz a New York-i Students For Free Tibet szervezet felhívására az interneten is több ezren csatlakoztak, hogy Valentin-napon az internetvállalat tudtára adják: „nem szeretünk!” (A mozgalom honlapja a beszédes nevű NoLuv4Google.com címen található.)
A cyberfüggöny mögött
A Google azonban csak egy azok közül az informatikai óriásvállalatok közül, melyek a bődületes iramban fejlődő kínai piacon remélhető haszon fejében súlyos kompromisszumokra is hajlandók. Az amerikai kongresszus emberjogi bizottsága éppen a mai napra citálta be a Google, a Yahoo és a Microsoft vezetőit, hogy adjanak számot a kínai kormány iránt tanúsított látványos előzékenységükről.
Azt senki sem állítja, hogy az internetvállalatoknak távol kellene maradnia a kínai piactól. A keresők, az emailszolgáltatások és a blogok mind segítik az információhoz jutást, a kommunikációt a külvilággal, és ezzel a Nyugat által jónak tartott irányba terelik a kínai társadalom fejlődését – írja elemzésében a BusinessWeek. Eközben persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy profitorientált társaságokról van szó, amelyeknek elemi érdeke, hogy az évi 18 százalékkal bővülő, jelenleg 110 milliós internethasználói tábort kiszolgáló piacon markáns szereplővé váljanak. A probléma az, hogy e vállalatok eddig képtelenek voltak megtalálni a vállalható egyensúlyt saját etikai elveik és profitéhségük között.
Tüntetők Dharamsalában (Fotó: www.noluv4google.com)
A Google által január végén elindított kereső már Kínában elhelyezett szerverekről működik, így gyorsabban szolgálja ki a kéréseket. Ennek káros mellékhatása, hogy a cég nem bújhat ki a helyi törvények hatálya alól, s így kénytelen volt beleegyezni a tartalom szűrésébe is, amelyet – nem feltétlenül szervilizmusból – maga vállalt. Pedig erre korábban nem volt szükség. A Google – a pekingi internetcenzorok minden erőfeszítése ellenére – ezelőtt is elérhető volt kínai nyelven. Az amerikai szerverekről futó oldalt nem cenzúrázták; ezért is szorongathatta meg a helyi és így jóval gyorsabban betöltődő Baidu.com oldalt is a népszerűségi listán. Igaz, a Google akkor sem volt teljesen szabad, hiszen a Peking által tabunak minősített kifejezésekre adott találatok nem voltak olvashatók az országon belüli cenzúra miatt, de az új keresővel a helyiek már azt sem tudhatják meg, hogy mit tiltanak előlük.
Kiadatási kérelem
Hasonló dilemmákkal küzd a Yahoo és a Microsoft is. Előbbi már 1999-ben megjelent a kínai piacon, és két év múlva a gyorsabb kiszolgálás érdekében már oda is költöztette szervereit. Emailszolgáltatásról lévén szó a cég ezzel vállalta annak az ódiumát, hogy a hatóságok parancsára ki kell adnia a postafiók-tulajdonosok adatait. Emberjogi szervezetek szerint ezzel eddig két helyi értelmiségi bebörtönzéséhez járult hozzá.
A Microsoft tavaly nyáron azzal vívta ki a jogvédők haragját, hogy az MSN Spaces blogoldal kínai, egy sanghaji befektetési szövetséggel közösen üzemeltetett szájtjáról kitiltotta az országban nem szeretett szavakat és kifejezéseket – mint amilyen a „Tibet függetlensége” vagy a „demokrácia” –, majd decemberben a kormány kérésére teljes egészében törölt egy blogot az oldalról. Az eset pikantériája, hogy a kérdéses napló amerikai szerveren csücsült.
