Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (ECHR) legfelsőbb testülete, a nagykamara ma kihirdetett döntésében kimondja, hogy a vállalatok csak akkor figyelhetik meg alkalmazottaik elektronikus kommunikációját, ha erről előre értesítették őket.

A határozat egy tíz éve húzódó ügy végére tett pontot. A román Bogdan Bărbulescut 2007-ben bocsátották el munkahelyéről, arra hivatkozva, hogy megszegte a belső előírásokat, amikor a vállalati erőforrásokat saját céljaira használta fel: konkrétan azt rótták fel neki, hogy a céges azonnali üzenetküldő szolgáltatás segítségével személyes üzeneteket váltott menyasszonyával és testvérével. Ezeknek az üzeneteknek az átiratait a munkáltató bizonyítékként mutatta fel.

A nagykamara úgy ítélte meg, hogy a munkáltató megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét, mely a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot biztosítja.

Az ügy azért került a legfelsőbb fórumra, mivel Bărbulescu nem nyugodott bele, hogy az alsóbb szinteken elutasították panaszát – a román bíróságok mellett így tett egyébként 2016 januárjában az ECHR kamarája is, amikor a bírák 6:1 arányban úgy vélték, hogy a munkáltató nem sértette meg a 8. cikkelyt. A nagykamarai szavazáson viszont 11:6 arányban Bărbulescunak adtak igazat.

A határozatban megjegyzik, hogy jogosnak ítélték a munkáltató reakcióját – az alkalmazottat tájékoztatták arról, hogy magáncélra nem használhatja az internetes eszközöket –, ugyanakkor ez még nem hatalmazta fel őt a magánélethez való jog megsértésére, mivel ez a jog akkor is fennáll, ha szükség esetén jogszerű a korlátozása. A lényeg: a bírák többsége szerint a munkáltató nem tájékoztatta elég világosan az alkalmazottat, hogy esetleg megfigyelhetik a kommunikációját, mégpedig úgy, hogy annak tartalmát is megismerhetik.

Az ítéletben több kritériumot is meghatároznak, mely alapján a nemzeti hatóságok eldönthetik, hogy egy vitás esetben jogszerűen történt-e a megfigyelés.

Többek között:

• a munkavállaló kapott-e világos és érthető előzetes tájékoztatást a lehetséges megfigyelés mértékéről és minőségéről?
• milyen mértékű volt a megfigyelés? teljes vagy részleges? csak a metaadatokat figyelték meg vagy a kommunikáció tartalmát is? mennyi ideig tartott? hányan és kik ismerhették meg a megfigyelés eredményét?
• jogszerű volt-e a munkáltató indoklása a megfigyelés szükségességéről?
• a cél eléréséhez rendelkezésre állt-e az alkalmazott módszernél kevésbé intruzív, kevésbé tolakodó módszer is?
• mik voltak a megfigyelés következményei? hogyan használták fel a megismert információkat?