Vint Cerf
Az Egyesült Államok űrkutatási hivatala, a NASA tegnap bejelentette, hogy sikeresen zárták le a „mélyűri” internet – vagyis a bolygóközi, interplanetáris internetes kapcsolat – első tesztjét.
A bejelentés szerint a Jet Propulsion Laboratórium mérnökei egy új szoftvert, a kapcsolatmegszakadásokat jól tűrő, úgynevezett Disruption-Tolerant Networkinget (DTN) használták fel arra, hogy egy űreszközről 32,4 millió kilométer távolságból küldjenek képeket a Földön található vevőre (az Epoxi nevű szondáról van szó, melyet a Hartley 2 üstökös megfigyelésére lőttek fel két éve egy Mars-közeli pályára).
E protokoll kialakításában jelentős szerepe volt (és van) Vint Cerfnek, az „internet atyjának”, aki a jelenlegi, a Google-nál teljesített küldetése mellett leginkább az interplanetáris adatközvetítés módszereinek kidolgozására szenteli idejét. A DTN egy új protokoll, nem a földi hálózatokon általánosan használt TCP/IP elvei alapján működik (habár megvannak a földi felhasználási területei is): az űrben mások a körülmények, olyan hibák léphetnek fel, olyan helyzetek adódhatnak, melyek a földi internet esetében nem kerülnek szóba (a hatalmas távolságok miatti késleltetett adatáramlás, az égitestek fedésbe kerülése, az űrhajó takarásba érése miatti kapcsolatmegszakadás, napkitörések okozta mágneses és elektromos viharok stb.) – ezért nem a már ismert end-to-end kapcsolat alapján kellett megtervezni a rendszert. Vagyis megoldást kellett találniuk arra a problémára, hogy ha egy adatcsomag elindul hosszú útjára, s közben valamilyen okból időlegesen megszakad az összeköttetés, akkor ne vesszen kárba az információ.
A NASA tájékoztatása szerint jelen pillanatban az űrből érkező adatok közvetítésénél a folyamat teljes egészében egy szakértői csapat folyamatos manuális tevékenységére alapul (vagyis minden változót kézzel, állandóan felügyelve kell megadni, rögzíteni, felügyelni), s a DTN arra szolgálna majd, hogy mindez olyan szabványosított automatizmusok alapján működjön, amely a földi internetes hálózatban már megszokott.
A NASA azt tervezi, hogy a kezdeti sikeres tesztek után jövő nyáron a DTN-t feltelepítik a Nemzetközi Űrállomás (ISS) számítógépeire is, hogy a kísérlet következő fázisát ott folytassák le. A végső cél természetesen az, hogy az elkövetkezendő évtizedekben indítandó emberek által végzett űrmissziók (Hold, Mars – ezek látszanak biztosnak eddig) kapcsolattartási szisztémáját kidolgozzák.
