Óriási visszhangot keltett az Egyesült Államokban, hogy egy fellebbviteli bíróság tegnap érvénytelennek mondta ki azt a szövetségi szabályozást, mely a szolgáltatók számára a netsemlegesség (net neutrality) betartását írta elő: ez a követelmény azt jelenti, hogy szolgáltatói oldalról minden közvetített bit egyenlő, a közvetítő nem tehet különbséget minőség és forrás szerint, vagyis (a lényeget megfogva) a szolgáltató semmilyen indokkal nem tehet rá plusz díjakat bizonyos tartalmak továbbítására, mindenkinek azonos feltételeket kell biztosítania.
Ahogy a The Wall Street Journal rámutat elemzésében: ez a döntés egyrészt semmissé teszi a többek között a Google által közvetlenül is támogatott Barack Obama egyik hangsúlyos és teljesített választási ígéretét, mely a netsemlegesség garantálását jelentette, másrészt tovább élezi a küzdelmet a nagy, globális méretekben is meghatározó tartalomszolgáltatók (pl. a Google, a Hulu, a Netflix stb.) és az internetszolgáltatók között. E rég folyó vita tétje, hogy a szolgáltatók a kiemelt forgalomgenerálókként számon tartott netes cégektől magasabb díjakat szednének, arra hivatkozva, hogy a főként az általuk nyújtott szolgáltatások növelik a terhelést, ezért kiemelt mértékben járuljanak hozzá a hálózatfejlesztés költségeihez.
DC Net Neutrality ruling by jeff_roberts881
A szolgáltatói érvelés elsőre logikusnak is tűnhet, ám a netsemlegesség megtörése beláthatatlan következményekkel járhat: amennyiben a szolgáltatók saját hatáskörben dönthetnek a különféle tartalmak közvetítési sebességéről, akkor az a helyzet állhat elő, hogy a taksát megfizetők tartalmai gyorsan érnek el a fogyasztókhoz, az ennek ellenállók, illetve erre nem képesek szolgáltatásai pedig sokkal lassabban. Ezzel nemcsak egy erős diszkriminatív eszközt kapnának a szolgáltatók a kezükbe – mellyel önös érdekeik érvényesítése érdekében akár vissza is élhetnének –, hanem az internet egyik nagy hozadékát tennék semmissé, a kisvállalkozások lehetőségét a gyors előretörésre (egy startup vagy egy kkv nyilván nem tudná megfizetni az esetlegesen megemelt díjat, így viszont a mostani helyzethez képest versenyhátrányba kerülne), hiszen a hozzáférési sebesség a szolgáltatók jóindulatán, egyedi döntésein múlna.
A jelenleg érvényben lévő amerikai szabályozást a távközlési felügyelet (Federal Communications Commission – FCC) 2010-ben fogadta el, és ebben kimondják, hogy szolgáltatói oldalról tilos megkülönböztetni a hálózaton áramló adatokat. A Washington D.C. fellebbviteli bírósága által most lezárult eljárást az egyik legnagyobb amerikai szolgáltató, a Verizon kezdeményezte. A bíróság döntésében arra hivatkozott, hogy az internetszolgáltatás az FCC felfogásával szemben „nem ugyanolyan közösségi szolgáltatás”, mint a „hagyományos” telekommunikációs szolgáltatások vagy például a vasút, ezt az FCC nem mondhatja ki, ezért nem is alkalmazhatják azokat az egyenlősítő szabályokat, mint azoknál, emellett információközvetítő szolgáltatásnak minősítették a netszolgáltatást, erre viszont nem terjed ki a távközlési felügyelet illetékessége.
Az érintett nagy internetes cégek még nem kommentálták a döntést, de az már szóba került, hogy az FCC fellebbezni fog ellene. Emellett az ítélet nem végleges, ugyanis jóvá kell hagynia az elnöknek is, akinek ez esetben vétójoga van, és elindíthat egy folyamatot, amely megakadályozhatja az érvényre juttatását.
Annyi bizonyos, hogy az elmúlt években korábban soha nem látott egységfrontba tömörültek a szolgáltatók az egész világon, akik nagyobb összegeket szeretnének bevonni költségvetésükbe a hálózatfejlesztésre hivatkozva. Ennek ugyan több módja is lehetséges, de nagyon úgy tűnik, hogy a szolgáltatói iparág a legnagyobb esélyt abban látja, hogy a nagy tartalomszolgáltatóktól szerezzen többletjövedelmet. Ám ehhez mindenképp meg kell törni a jelenlegi netsemlegesség rendszerét, ez pedig, ahogy fentebb is írtam, több komoly kockázatot is rejt magában.
