Az internet semlegességének (net neutrality) kérdése ezekben a hetekben vált kardinális kérdéssé, és a későbbiekben feltehetően az egész világnak mintát adó amerikai vita akkora vihart kavart a múlt hét óta, hogy nagyon nehéz a tisztánlátás. Az internet jövőjét meghatározó ügyben hatalmasak az érdekellentétek, és a fogalmak tisztázatlansága sem segíti a tájékozódást.
Háború vagy béke?
Az indulatok akkor szabadultak el, amikor a múlt héten az amerikai Szövetségi Távközlési Bizottság (Federal Communications Commission – FCC) elnöke, Julius Genachowski egy olyan törvénymódosítási javaslatot terjesztett elő, mely újraszabályozná az internetszolgáltatók tevékenységét. A tervezet legfontosabb pontja, hogy a távközlési cégek semmilyen módon nem tehetnek különbséget a hálózataikon átáramló adatok között, mindenáron biztosítaniuk kell az internet semlegességét.
A bejelentés bombaként robbant az érintettek között, legfőképp az új szabályozás hatálya alá eső szolgáltatók hördültek fel, de a nagy adatforgalmat generáló üzleti vállalkozások is felemelték szavukat (támogatólag), és sorra jöttek az időnként apokaliptikusnak nevezhető víziók is. Ezek szerint a megszorongatott szolgáltatók a jelenlegi 10 dollárról 50-re fogják emelni az átlagos előfizetési díjat, vagy lezárják a hozzáférést például a YouTube-hoz, esetleg drasztikusan lelassítják a hozzáférési sebességet. Hogy milyenek lennének egy ilyen szigorú állami beavatkozás valós következményei, azt valójában még senki sem tudja: a realisták is jósolnak esetleges fogyasztói áremelkedést, az innovációs rendszer eddigi működésének átstrukturálódását, de természetesen olyan szakértő is akad, aki azt mondja, nem lenne észrevehető változás – feltéve persze, hogy a törvényt a Kongresszus is jóváhagyná.
A már sokszor előkerülő semlegességi javaslat fő motorja a Comcast szolgáltató néhány évvel ezelőtti ügye, ahol bebizonyosodott, hogy a vállalat rendszeresen korlátozta a P2P-forgalmat, s ezt a cég az eljárások során el is ismerte végül. Védekezésükben arra hivatkoztak – ahogy a világ többi szolgáltatója is, hiszen ez a mintaeset világszerte ráirányította figyelmet a szolgáltatói korlátozások gyakorlatára –, hogy ők valójában csak priorizálnak, azaz bizonyos időszakokban, amikor a felhasználók kis részét kitevő „nagy letöltők” óriási forgalmat generálnak a fájlcserélő oldalakon, akkor ezeket a kéréseket hátrébb sorolják azért, hogy az ilyen extrém tevékenységet nem végző többség szolgáltatásainak színvonala fennmaradjon. A priorizálásról azóta is sok vita folyt, bár mára már elcsendesedni látszik a vihar, sokan elfogadták a szolgáltatók érveit, akik egyszerű hálózati optimalizálásként tekintenek ezekre a forgalomkorlátozó intézkedésekre.
Az FCC javaslata viszont elvi alapú, maximális mértékben fenn akarják tartani a semlegességet, és nemcsak azt kívánják tiltani, hogy a fentebbi módszert használják a szolgáltatók, hanem azt is meg akarják előzni, hogy a fejlett online gazdasági környezetben elinduljon egy olyan folyamat, amikor a hálózatot biztosító és üzemeltető cégek azoktól extra díjat szedjenek, akik rendszereiken üzleti tevékenységük folyományaképp hatalmas adatáramoltatást generálnak.
Az nem meglepő, hogy az olyan nagy online vállalkozások, mint a Google, a Yahoo!, a Hulu létfontosságúnak tartják az internet semlegességét, s minden ez ellen indított támadáskor élesen kikelnek. Ők azt hozzák fel érvül, hogy a fejlesztésekhez, a gazdaság bővüléséhez a net semlegessége elengedhetetlen. A nagy szolgáltatók viszont az aránytalan forgalomeloszlással vágnak vissza, és szerintük akkor, ha nem menedzselhetik az adatáramlást, azt igen sokan szenvedik meg, az átlagos internetezés sebessége mindenképpen csökkenni fog. Jogi kifogásként azt is megpendítették, hogy az FCC-nek egyszerűen nincs meg a felhatalmazása a Kongresszustól ilyen szabályozás bevezetésére. (Azt is érdemes hozzátenni, hogy az állami szabályozások megítélése egészen más az Egyesült Államokban, mint Európában. Világos példa erre, hogy míg kontinensünkön az állami egészségbiztosítás iránti igény igen erős, addig Barack Obama talán legnagyobb szabású reformját, az állami egészségbiztosítás kiterjesztését épp azért ellenezték oly sokan, mivel a „kommunizmus” megjelenését látták benne – s ez az érv a mostani ügyben is felmerült, az állam túlterjeszkedésének tartják jó páran az ilyen mértékű szabályozást.)
Senki nem tud semmit, de mindenki biztos az igazában
Az ügy kapcsán számtalan szakértő mondta el véleményét a sajtóban, ezek közül az egyik legérdekesebb egy független piackutató, a Frost & Sullivan előrejelzése, mely szerint az előfizetési díjak egy semleges netnél akár a mostaniaknak ötszörösére is nőhetnek. Érvelésük a következő: a netszolgáltatók a forgalom optimalizálásával jelenleg költséget takarítanak meg, ám ha ezt nem tehetik, az nyilvánvalóan a hálózatbővítések, -fejlesztések visszaeséséhez fog vezetni. Ha viszont a folyamatos bővítést is elő fogja írni az új törvény, akkor ennek költségeit a vállalatok a végfogyasztókra fogják áthárítani.
Bár ezt a tanulmányt lobogtatják a szolgáltatók, más elemzők megalapozatlannak, túlzónak találják a következtetéseket, s példaként az AT&T esetét hozzák fel, amelytől egy felvásárlást követően 2006-ban szigorú semlegességet követeltek meg két éven át, ám ez idő alatt a fogyasztói árak nem nőttek, és a hálózatfejlesztés sem állt le. Emellett az is súlyos érvként hangzik, hogy a sebesség lassításában a szolgáltatók sem érdekeltek, és – mondják még az ellenzők – olyan kapacitásúak ma már a folyamatosan fejlődő széles sávú hálózatok, hogy semmiféle forgalomszabályozásra nincs szükség.
Egy tegnapi, a szolgáltatók vezetői részvételével zajló gyűlésen Genachowski mindenesetre értetlenségét fejezte ki a nem épp baráti hallgatóságnak, s elmondta, hogy a tervezett változtatások csekély mértékűek és alaposan átgondoltak. (Az FCC elnökét meghallgató cégvezetők egyébként jogosan lehettek morcosak, mivel a javaslat beterjesztése után – nem kis részben saját pánikjuknak is köszönhetően – az összes távközlési cég részvénye zuhanni kezdett a tőzsdén.) Véleménye szerint nem valami ördögi dologról van szó, hanem épphogy behozzák lemaradásukat e területen is, s erre a minimális intézkedésre az USA gazdaságának feltétlen szüksége van. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy még a törvény-előkészítés folyamata zajlik, ha a szolgáltatóknak mások az elképzelései, „az ő ajtaja nyitva áll” az egyeztetések lefolytatásához.
Természetesen politikai vita is kialakult, s az ellenzők egyik vezetője, Cliff Stearns republikánus szenátor például azt követeli az FCC-től, hogy tanulmányokkal támasszák alá, hogy a jelenlegi helyzetben milyen károk érik a fogyasztókat a „nem semleges net” okán, milyen piaci defektusok mutatkoznak, mennyire sérti a jelenlegi helyzet a verseny szabadságának elvét, emellett részletezzék azt is, hogy milyen lehetséges pénzügyi következményei lehetnek (a szolgáltatók és a fogyasztók részéről) az új törvénynek. Sőt, a harcias politikus ennél is tovább ment, egy új koncepcióval állt elő: a „semlegesen semleges internet” elképzelésével, ahol a szabályozás nemcsak a szolgáltatókra, hanem például a tartalomszolgáltatókra is vonatkozna (hogy ez mit is jelentene pontosan, arról egyelőre csak találgatások olvashatóak).
