Két évvel a Compaqkal való egyesülés után, nagy, de betegeskedő, zavarodott vállalkozásnak látja HP-t a The Economist. Az informatikai ipar legvitatottabb cégfúzióját hozta tető alá a Compaq beolvasztásával két évvel ezelőtt Carly Fiorina, a Hewlett-Packard vezérigazgatója. E férfiak uralta szakma nő létére egyik legkeményebb vezetője azóta is arra kényszerül, hogy magyarázza az üzlet értelmét. A HP részvényei ma kevesebbet érnek, mint az egyesülés előtt vagy egy nappal a felvásárlás után. Szakmai körökben konszenzus látszik kialakulni abban a vélekedésben, hogy a vállalkozás elvesztette a talajt a lába alól és őrlődik két nála sokkal világosabb üzleti modellel rendelkező, erőteljes versenytársa, a Dell és az IBM között. Miközben az előbbi megrendelésre összerakott asztali it-berendezéseivel pénzt csinál abból, hogy ezek mindennapos használati eszközökké váltak, az utóbbi pedig a továbbra is meglehetősen bonyolult nagyobb informatikai rendszerek szállításából és támogatásából él, a HP valamiféle langyos kompromisszumot képvisel e kettő között. Ezt látszik bizonyítani, hogy utolsó negyedéves profitja nem érte el az egy évvel korábbi hasonló időszak szintjét, míg a Dell 29, az IBM pedig 17 százalékos eredménybővülésről számolt be ugyanezen időszakra vonatkozóan.
Fiorina erre válaszul ismét megmutatta, hogy kőkemény főnök: három vezető menedzsert rúgott ki az eredmények nyilvánosságra hozatala után. Emellett továbbra is ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy a Dell "alacsony technológiai színvonal, alacsony ár", illetve az IBM "magas technológiai színvonal, magas ár" modelljével szemben a HP képviseli "a magas technológiai színvonal, alacsony ár" képletét.
A cég problémáit a gazdasági szaklap a következőben foglalja össze: a HP mindenféle eszközt kínál a fogyasztók minden csoportjának, minek következtében azok lassan "nem tudják hova tegyék". A vállalat domináns szereplő a printerpiacon, mind a tintasugaras, mind a lézernyomtatókén, mind a magánfogyasztóin, mind a vállalatin. Emellett erős a kézi komputerek gyártásában, és más fogyasztói elektronikai eszközök, leginkább a digitális kamerák értékesítésében. Számottevő a notebook- és PC-ágazata is. A vállalati számítástechnikában némileg kuszább a kép: a szerverektől a tárolóeszközökig nagyon sok mindent kínál, amelyeket a cég pr-osai a "hibatűrő rendszerek", a "virtualizációs technológia" és egyéb varázsos fogalmak használatával ajánlanak a felhasználók figyelmébe. A HP e széles termékpaletta minden egyes elemének piacán erős specialistákkal kerül szembe (a tárolóeszköz-hardverekén az EMC-vel, ugyanezen berendezések szoftvereién a Veritasszal, a Unix-szerverekén a Sun Microsystemsszel és így tovább). A Dell egyik elemzője szerint ezt a sokfrontos harcot csak úgy tudják megvívni, hogy a kedvező árak kialakításának kedvéért lemondanak profitjuk egy részéről. Eközben azzal is szembe kell nézniük, hogy a vállalati informatikai kiadások csak lassan emelkednek és alapvetően néhány területre, mint a biztonsági, illetve az integráló szoftverek beszerzése korlátozódnak. "Ez a fellendülés, élvezzék!" – jegyezte meg ezzel kapcsolatban a The Economist szerint Larry Ellison, a világ második legnagyobb szoftvercége, az Oracle vezére. Ez a körülmény is azt jelenti, hogy csak a legerősebb, szakágukat a legjobban művelő vállalkozások lehetnek sikeresek a közeljövőben.
Steven Milunovich, a Merrill Lynch elemzője a következő két állításban foglalta össze a HP-ról alkotott véleményét: valószínűleg helyes volt a Compaq és a HP egyesülése abból a szempontból, hogy ezzel javíthatják egyenként meggyengült pozícióikat a komputerpiacon; ám bizonyosan tarthatatlan az, hogy a cég a legkülönfélébb eszközöket kínálja a vásárlók mindegyik csoportjának. Más szóval a részvényesek széles tömegei helyesléssel fogadnák, ha a HP-t szétválasztanák egy, a nyomtatókkal, a képalkotással foglalkozó vállalkozásra (amely e sikeres részleget megóvná attól, hogy jövedelméből a lemaradó ágazatokat támogassák, veszélyeztetve ezzel az innovációt e téren, ami rést nyitna az olyan kihívók előtt, mint a nyomtatópiacon is nyomuló Dell és a Lexmark); illetve egy, a komputerekre specializálódott cégre. Utóbbit aztán tovább lehetne bontani a magán- és a vállalati felhasználókra koncentráló vállalatra. Így végül is létre jöhetne több jól fókuszált vállalkozás, amelyek közül a nyomtatókra/képalkotásra specializálódott vezető, míg a többi erős követő cég lenne piaci szegmensében.
