- Felhő alapú adattárolás (Dropbox, stb.)
- Vírusirtó topic
- Kanada feltalálta a Netflix-adót
- Microsoft Excel topic
- Programozás topic
- Ezúttal bennfentes kereskedelemmel vádolják Elon Muskot
- Ubiquiti hálózati eszközök
- Felfordul a windowsos piac: az Arm megszerezné a PC-s piac 50 százalékát
- Google Drive
- Megpróbálják a spanyolok: megvédenék a gyerekeket a közösségi médiától
-
IT café
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Viszlát
addikt
Gillian Flyinn-é az érdem, a többiek csupán részt vettek a készítésben...
Ilyet csak olyan ír, akinek halvány gőze sincs a filmkészítésről. Igen, Flynn írt egy remek sztorit, sőt, profi segítséggel egy jó forgatókönyvet is készített belőle. De ahhoz, hogy ebből egy jó film legyen, legalább ennyire fontos, de inkább elengedhetetlen a jó producer (vagy producer csapat), hogy a megfelelő embereket válasszák ki, különben bukott a mutatvány. Kellett hozzá a rendező, az operatőr, a castingos és még több száz ember profi munkája. Ez nem vélemény kérdése, ez szimpla tény, ahogy egy házat sem az építészmérnök épít fel és hiába a jó tervrajz, ha aztán nem profi szakemberek készítik el...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
Na ez szepen eszkalalodott, bar igazabol semmi meglepo sajnos...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
-
Viszlát
addikt
The Hundred-Foot Journey: kedves kis mozi, semmi világmegváltó, de a történet kerek, a karaterek rendben vannak és szépen van fényképezve. Nekem sokkal jobban adta a food porn érzetet mint a Chef a szendvicses-tésztás vackokkal, de minden egyéb szempontból is lekörözi.
7/10
Wish I Was Here: az egyértelműen egyéni szocprob, hogy a filmben látott "szabad" szellemű "értelmiségi" családmodelltől a hideg is kiráz, de ezen felül iszonyú irritálóak voltak a már kismilliószor látott sztereotípiák, kezdve a mindent megoldó feleségtől, az érzelmi intelligenciában mindenkit lelépő tinédzseren át a bolond apáig, aki azért a végére összeszedi magát. Nem az a baj, hogy láttam már hasonlót, hanem az, hogy az egész semmi más nem volt, mint egy újabb bőr lehúzása a témáról. Semmi de semmi újat, pluszt nem adott hozzá a film, így aztán erősen kínos magamutogató jellege lett az egésznek. Hiába bírom Zach Braff-et és szerettem a Garden State-t, ez most nem sikerült túl jól. Szerencsére azért helyenként elkapta a fonalat és becsúszott néhány kedves, humoros és őszinte pillanat.
5/10
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
-
Viszlát
addikt
válasz BITBOYS #57045 üzenetére
Bugyuta kis történet, de anno baráti körben kultfilm lett, meglepő módon a szinkronos változata. Tipikusan a két főszereplő a legkevésbé szimpatikus karakter, a többiek viszont fenomenálisak. Nem akarom elbojlerezni, csak annyit mondok: "Hagyd békén a liftemet!"
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Ace owner #57048 üzenetére
Nehéz ügy, de ha nem volt meg a Love Actually, akkor azt mindenképpen érdemes megnézni.
Szerk: vagy még érintőlegesen karácsonyi a Serendipity.
Szerk2: ha összebújós, csendes karácsonyi délutános film is jó, abból inkább van választék.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
Sose találom azt a nyüves popcornos gifet amikor kellene...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz bAtt001 #57334 üzenetére
Én nem vagyok eléggé kvalifikált, hogy szakmai szemmel nézzem a filmeket (pár dologhoz értek, de az még kevés ahhoz, hogy ilyen szinten tudjak értékelni). Meg tudom amúgy érteni az ilyen eseteket, anno a Mamma Mia!-val voltam így, elvittem édesanyámat rá és egyedüli férfiként is nagy móka volt a nézőtéren lenni, vagy 300 nő énekelt a filmmel együtt, még tánc is volt, szóval nagy muri volt.
Lista meg nincs, nagyon kevés filmet láttam idén, rengeteg a bepótolnivaló. De The Grand Budapest Hotel, A Most Wanted Man, Gone Girl, Locke, Fading Gigolo, Begin Again biztosan ott van az ilyen-olyan okból kiemelkedők közül. Amúgy is van itt keveredés, mert pl a Her 2013-as, de gondolom otthon csak idén jött ki, szóval mindenki idénre veszi. Ennyi tűrést megengedve a Her nálam is kedvenc, meg még a Mr. Morgan's Last Love is.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz aizen92 #57374 üzenetére
A listád jó (bár a What If eléggé khm lett), de sajnos pontosan ebből is látszik, hogy tulajdonképpen megszűnt létezni a romkom, mint kategória. Serendipity, Notting Hill, When Harry Met Sally, You've Got Mail, Shall We Dance... az utóbbi években nem igazán láttam hasonlóan könnyed, humoros és egyben romantikus filmet. Vagy böfögős-fingós alpári humor, vagy túlzottan drámába hajló volt, de igazi romkom nem.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
Köszi az ajánlást, láttam már, de ugye ez is 7 (lassan 8) éves film. Akkoriból volt még az A Good Year például, ami megfelelt a minimális komolykodás, pár jó nő, finom humor és jó karakterek alapfeltételeknek. Közben eszembe jutott a Salmon Fishing in the Yemen, ami 2011-es, csak, hogy ellent mondjak saját magamnak.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
Lazán kapcsolódik csak, de baromság a topikban alá befér: pár napja azon röhögök folyamatosan, hogy rendszeresen visszatérő téma a szarfos hálivúd, aztán az évi listák meg hemzsegnek a nagystúdiós, klasszikus értelemben vett Hollywood-i filmektől... Az ide írók 95%-ának halvány fingja sincs miről dumál, alapvető fogalmakkal nincs tisztában, megy a nagyotmondás (lásd legutóbbi "vita" a Gone Girl kapcsán), mindenféle tudás és tájékozottság nélkül. Ezekután ilyen kifinomult apróságoknál mint ízlés vs minősítés elvárásokkal lenni elég meredek, ahol a szint remekül lemérhető a szarazoszkármernemaznyertaminekemtetszett általános alapvetésből...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Gyuri16 #57537 üzenetére
Begin Again -> Once - August Rush
Chef, The Hundred-foot Journey -> Julie & Julia"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Gyuri16 #57548 üzenetére
Ha lazábbra vesszük a kategóriát, akkor van sok jó feel-good, például ha már coming of age, akkor a The First Time egészen kellemes volt.
De ha zenéről van szó, akkor többnyire életrajzi drámák vannak, musicalek, vagy gagyi romantikába fulladóak. Szigorúan vett feel-good zenés film alig-alig, a korábban említetteken kívül talán még a The Legend of 1900 sorolható ide (ami egyébként remekmű), bár kissé elvont és belengi némi baljós hangulat.
Ha meg Woody Allen, akkor Melinda & Melinda ebben a kategóriában.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Pearce #57549 üzenetére
Szó sincs ilyesmiről. Jópáran vannak itt, akik leírják a benyomásaikat, nem akarnak többnek látszani és ez így teljesen rendben is van, ez lenne a cél. Akikről én írtam, azok azok, akik kategórikus kijelentésekkel, magukat informáltnak próbálván láttatni nyomatják az álszofisztikált baromságokat, miközben arra sem hajlandóak, hogy minimálisan utánanézzenek annak, amiről éppen osztják az észt. Alapvető filmes fogalmak sincsenek meg, vagy ami még rosszabb, tájékozódás nélkül felruházzák őket - saját, légből kapott elképzelés alapján kialakított - a valóságtól abszolút eltérő jelentéssel, aztán arra alapozva megy a fröcsögő észosztás...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Gyuri16 #57552 üzenetére
Hm, a Charlie Bartlettet még nem láttam, köszi a tippet. Viszont Downey-ról eszembe jutott egy másik zenés, a The Soloist. Nem közelíti meg a Once vagy az August Rush színvonalát, de még mindig az egész jó kategória.
Atyaég, az O Brother, Where Art Thou? hogy nem jutott eszembe eddig, abszolút kedvenc pedig, egy kis amerikai folklórral fűszerezve.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Gyuri16 #57605 üzenetére
Nah, örülök, hogy tetszett.
Az a zárójelenet nagyon el lett találva, nem csak zeneileg, hanem úgy mindent összevetve, gyakran előveszem. Music is all around us, all we need to do is listen.
A Once egészen más stílus, kíváncsi vagyok ahhoz mit fogsz szólni.
(#57606) BITBOYS: hm, nem is tudtam, hogy tavaly volt új Tornatore film, köszi az ajánlást.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz BITBOYS #57610 üzenetére
Királyság.
Én is tervezem újranézni, már vagy 10 éve láttam utoljára, megfakultak az emlékek. Walkent ebben szerettem meg igazán, zseniálisan adja az őrült tudóst, de a muter se semmi, főleg amikor kirohan a konyhába mosogatni miután az öreg visszajön a felszínről. De amúgy is tele van remek egysorosokkal, szinte minden interakció a legjelentéktelenebb szereplővel is gondosan koreografált.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
-
Viszlát
addikt
Jól emlékszem, hogy Rózsa Miklós a "legeredményesebbünk" a filmiparban 3 Oscarral? Ha esetleg valaki tudna másról, segítsen már ki az infóval. Köszönet előre is.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
Szórhatnám a jelzőket, írhatnék többszörösen összetett, szuperlatívuszokkal teletűzdelt mondatokat, de egyetlen egyszerű ténnyel meg tudom fogalmazni a véleményem: soha életemben nem láttam még ehhez fogható filmet. Persze ez az internet túlsó feléről nézve a kutyát sem érdekli kategória, de számomra bizony nagyon nagy dolog közel háromezres értékelt filmmel a hátam mögött. Lenyűgözött, beszippantott, megnevettetett, meghatott - totális hullámvasút volt, iszonyú feszes tempóban száguldva, pillanatnyi pihenőt sem engedve. Nehéz film, összetett, figyelni kell rá, minden idegszállal összpontosítani, nem egy lazítós szombat délutáni matiné. A mellettem ülő kiscsaj körülbelül a film harmadik percéig nyúlkált a popcornos teknőjébe, aztán csak az tűnt fel, hogy csend van, a film végén meg is jegyezte a párjának, hogy ablakon kidobott pénz volt. És bizony pár ember kivételével az egész nézőterem végigbámulta a stáblistát is, pedig teljesen egyértelmű volt, hogy nem lesz semmiféle extra jelenet meg gag reel és hasonlók.
Keaton eszméletlen jó, tökéletes választás volt, és nem csak azért, mert komoly párhuzamok fedezhetőek fel a főszereplő és a saját élete között, ez önmagában édeskevés lett volna a jó teljesítményhez, hanem egyszerűen érezni, hogy mindenét beleadta ebbe a szerepbe. Norton is kegyetlen, a Fight Club óta nem láttam ilyen jól játszani. Hálisten a mellékszereplőkkel sincs gond, még ez a butafejű Emma Stone sem tudta elrontani az összhatást. Holnap reggelig sorolhatnám mi mindent imádtam benne, és újra is "kell" nézzem, mert tutira elkerülte a figyelmem egy-két dolog.
Jobb híján marad a pontozás, a fentiek után talán nem meglepő, de ez minden kétséget kizáróan 10/10.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz callmeakos #58178 üzenetére
Ha meg aktualis, akkor en mindenkeppen a Birdmant javasolnam, nem fogod megbanni.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
-
Viszlát
addikt
No, hat nem szulettek nagy meglepetesek az Oscar jelolesen. Igazabol nagyon eros a mezony es szinte barmelyik siman megerdemli. Persze az en szivem a Birdman fele huz, 9 jelolest kapott es ott van minden fo kategoriaban, leszamitva a noi foszereplot, de nem is volt ilyen szerep a filmben. Remelem Keaton kapja, de Norton is megerdemelne a mellekszerepert, no meg termeszetesen best picture is.
Slussz poen, hogy Hollywood nem ette meg megaloman Nolan legujabb agymeneset, Interstellar nincs jelolve legjobb filmek koze.
Ooo es kulon orom Rosamund Pike jelolese!
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz callmeakos #58459 üzenetére
Az Oscart mindig az kapja meg aki megérdemli - az akadémiai tagok véleménye alapján.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz cyberkind #58471 üzenetére
DiCaprio szimplán peches, biztosan eljön majd az ő ideje is. Eddig akármikor jelölve lett, nagyon erős alakítások voltak, egyik nyertesre sem lehet mondani, hogy kókler kapta a díjat. Mondjuk ha idén jelölték volna megint egy brutál jó alakítás kapcsán és mégsem ő nyerné, megint nem lehetne szava senkinek, mert ismét nagyon-nagyon kiemelkedő vetélytársak vannak.
Azt nem szabad elfelejteni, hogy az Oscar is szubjektív, cirka 6000 ember véleménye. Nyilván ez a 6000 ember nem mezei földönfutó mint mi, elvégre nem véletlenül tekinti a színészek és filmesek 99.9%-a karrierje csúcspontjának ha megnyeri a díjat. És magát a szakmai értékét sem lehet elvitatni tőle, legalábbis igen vaknak kell lenni, hogy valaki ilyet gondoljon.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
-
Viszlát
addikt
válasz thomeef #58504 üzenetére
Igen, az elmélet amit gyártottál hűen tükrözi a hidegen hagyás mértékét.
Semmi közöm hozzá, szóval csak szimpla jótanács, de lehet legközelebb érdemes lenne egy kicsit olvasgatnod, mielőtt komplett hülyét csinálsz magadból. Ha minimálisan is tisztában lennél az egész folyamattal, valószínűleg magad is belátnád a felvázolt elméleted nevetségességét. Nem biztos, sok embert hidegen hagynak a tények, de én optimista ember vagyok és kinézem belőled.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
Oké, jár egy fél pont a befektetett energiáért.
Viszont ha megnézed az elmúlt 20 év nyerteseit, akkor ennyi, ez az 5 valóban valamennyivel többet hozott USA-ban mint nemzetközileg, ráadásul egyik sem jelentőset többet. Ezzel szemben a többi 15 mind többet hozott és jónéhány 2-3-4x többet, blockbusterek esetében elég durva különbségekkel (százmilliókról, milliárdról van szó).
Lényeg a lényeg, ez alapján szerintem nem helytálló a megállapítás, hogy a fő bevételi forrás az USA lenne. Nyilván, hogy vannak kivételek, de a trend az egy más kérdés.
Szerk: azt hittem amúgy, hogy a kézenfekvőbb dologgal fogsz jönni, mert ha ország szinten nézzük, akkor valóban az USA a legjövedelmezőbb.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Viszlát #58542 üzenetére
Kis segítség, hogy ne egyesével kelljen bogarászni.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz thomeef #58506 üzenetére
Ezen átsiklottam, szkuzi.
Az a probléma ezzel, hogy adott egy alapvetően szakmai díj, amit irtózatos felhajtás kísér és ez nyilván jól becsap néhány embert. A népszerűségtől semmi sem lesz etalon, főleg nem egy olyan területen mint a filmművészet, ami jellegéből fakadóan rendkívül szubjektív. De az általad leírt "fail"-lel egyenértékű blama, amit a topiklakók nagy része is elkövet, mégpedig a klasszikus "szarazoszkár", amit soha senki nem tudott még mással megindokolni, minthogy "nemaznyert" meg "némmámegmilyenfilmnyert" és hasonlók. Már többször leírtam, hogy az akadémiai díjak is szubjektív döntés alapján kerülnek kiosztásra, 6-7000 szakmabeli szavazata alapján. A szubjektivitástól a szakmaiság felé az mozdítja el az egészet, hogy nem Piroska néni és Gyula bácsi szavazgat, hanem színészek, producerek, rendezők, kosztümösök, zeneszerzők, látványtervezők, írók, operatőrök, stb. És még ezen felül is van szűrés, mert eleve csak meghívásos vagy ajánlási alapon lehet tagságot szerezni, persze csak akkor ha bizonyos szakmai feltételek teljesültek (ez utóbbi alól ha jól emlékszem akkor kivételt képeznek azok, akik jelölést kaptak, de még ők sem kerülhetnek be csak úgy, hogy felteszik a kezüket, hogy én nagyon szeretném).
Ebből aztán egyenesen következik az, hogy az Akadémia tagjai teljesen normális módon egészen másképp nézik a filmeket. Egy hímzett terítőre egy laikus annyit tud mondani, hogy szép/ronda vagy tetszik/nem tetszik, míg egy 40 éve ezzel foglalkozó hímező 3 másodperc alatt kiszúrja, hogy hol vannak a hibák, egy gyűjtő kisujjból megmondja milyen stílusjegyek a meghatározóak, és így tovább. Egyáltalán nem meglepő, hogy 10 terítőből a laikus mást választ kedvencnek, mint egy hozzáértő.
Egy szó mint száz, azzal nincs semmi gond, ha valaki mást gondol egy adott filmről, viszont az meglehetősen primitív, ostoba és irritáló hozzáállás, hogy a véleménybeli különbözőség miatt megy a szarozás és olyan emberek vonják kétségbe a díj értékét és szakmaiságát, akiknek halvány gőzük sincs a filmiparról (a legtöbb esetben magáról a díjazási procedúráról sem).
A példád egyébként nagyon jól mintázza mindazt amiről fentebb írtam. Félreértés ne essék, magam is maximum a lelkes amatőr kategóriába tartozom, de szerintem az Interstellar pontosan azokban a kategóriákban kapott jelölést ami olyan szintet hozott, ami kapcsán egyáltalán szóba jöhet a díjazás. DE, ha az Interstellart jelölik, vagy akár meg is kapná a legjobb filmnek járó díjat, a véleményem akkor se változna a filmről...
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Realradical #58652 üzenetére
Ne vedd ám komolyan a mémet, poénnak szántam, mindenki tudja, hogy nincs herpeszed.
Amúgy meg gőzöm sincs, hogyan tudnám elmagyarázni neked mi volt benne a rendkívüli, ha egyszer neked nem tetszett. Láthatólag komoly ellenszenvvel viseltetsz az ilyen jellegű filmekkel szemben, bár személy szerint semmiféle hasonlóságot nem tudok felfedezni Woody Allen filmjeivel (akinek a nevét egyébként csak illene megtanulni ha már egyszer ennyire vehemensen utálkozol). El nem tudom képzelni mi olyat írhatnék, ami miatt megváltozna a véleményed, vitatkozni meg semmi értelme.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Realradical #58658 üzenetére
Hát jó, természetesen erősen szubjektív vélemény következik.
A Birdman az én értelmezésemben egy - ha nem is szigorúan véve - kamaradráma, ami alapvetően színpadi műfaj, ezért ritkák is a próbálkozások, nagy részük nem is sikerül túl jól. De még a jobban sikerültekkel is - mint például a The Sunset Limited - több szempontból gondjaim vannak. A legfőbb az az érzékelhető tétovázó topogás, hogy most akkor készítsünk filmfelvételt egy hagyományos értelemben vett kamaradrámáról, vagy készítsünk egy filmet ami hasonlít a színpadon láthatóakhoz. A másik zavaró probléma a folytonosság megoldása egy egészen más struktúrális környezetben mint a színház, nincsenek felvonások, a közbeiktatható betéteket pedig nagyon nehéz úgy megoldani, hogy ne legyen stílusidegen, ezért nem is nagyon szokott sikerülni. De valahogy csak meg kell oldani a tagoltságot, a példaként említett filmben ilyen lett volna a főzés és a folyamatos távozási szándék White részéről, de nagyon erőltetett és nehézkes, majd egy idő után kifejezetten kínosak voltak már Black izzadtságszagú visszatartási próbálkozásai. Én kedvelem ezt a műfajt, de az utóbbi időben nem láttam igazán jó megvalósítást, a 12 Angry Men meg már lassan 60 éves film, de a Phone Booth is már több mint egy évtizede jött ki.
Amiben a Birdman óriásit húz számomra, az az, hogy egy parádésan elegáns húzással megoldja az egész problémáját a megfilmesített kamaradráma műfajnak. Egy olyan - mondhatni végtelenül egyszerű - megoldással, amilyen kapcsán az ember a térdére csap és rácsodálkozik, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe, annyira kézenfekvő, de ugye pont ettől zseniális a dolog, mert mégsem jut mindenkinek eszébe. Hogy egyértelmű legyen mire gondolok: kamaradráma a kamaradrámában. De nem álltak meg itt a készítők, mert számomra lenyűgöző könnyedséggel váltanak egyikből a másikba (remek vágással és stabil tempójú, pillanatra sem megtorpanó történetvezetéssel), miközben az általad kitekintésnek titulált elemek több rétegben rakódnak egymásra, mesterien összefűzve a szereplők múltját és jelenét, a színdarab mondanivalóját, a színdarab és a körülmények változásán keresztül visszamutatva a színészek saját jellemére, újabb és újabb információkat adva nekünk a karakterekről, motívációikról. Amikor azt írtam az értékelésemben, hogy sosem láttam még ehhez fogható filmet, akkor nagyjából erre gondoltam, mert véleményem szerint a Birdman új műfajt teremtett, nem adaptált egy színpadra írt kamaradrámát, nem próbálta meg leutánozni a színpadias elemeket, hanem fogott egy rakat színházi és filmes elemet és összegyúrta egy iszonyat jól működő egyveleggé. Ha például magad elé idézed az első preview utáni részt,
, ez egy klasszikusan akciófilmekben jellemző rendezői fogás, vagy még nyitójeleneteknél szokott előfordulni más műfajokban, így első blikkre mondhatnánk, hogy stílusidegen eszköz, mégis remekül illeszkedik az egészbe ésamikor is körülbelül 20 másodpercig bámulod az üres öltözői folyósót, miközben csak a háttérzajokból lehet következtetni a történésekre , lelkileg és pszichésen is előkészíti a nézőt a következő jelenetre.mire megjelenik Keaton Egy szó mint száz, számomra tökéletesen kicentizve feszegették a határokat a készítők és attól igazán elismerésre méltó az alkotás, hogy ettől nem lett keszekusza. A történet mondható egyszerűnek vagy semmi meglepőnek, de az ilyen filmek sosem a történetük miatt jók/rosszak, sokkal inkább a megvalósítás, a párbeszédek/monológok teszik, tehetik jóvá. És ezek a Birdman-ben hibátlanok, amihez bizony kell a kiemelkedő színészi teljesítmény. Bár te azt írod, hogy semmi különös, csak ami elvárható, én személy szerint nem láttam Keatontól még csak megközelítőt sem, nem is nagyon volt még ilyen szerepe, többnyire ugye romantikus komédiák és akciófilmek jutottak neki. Azt gondolom, hogy pontosan ugyanúgy ahogy Riggannek, neki is baromi nagy bátorság kellett, hogy belevágjon és nagyon jól csinálta. De Nortontól sem láttam ennyire jó játékot már nagyon régóta. Ráadásul remekül illeszkednek egymáshoz, az összes közös jelenetük a beszarás kategória nálam, persze nyilván nem példanélküli az ehhez hasonló dinamika két színész között, de nem is túl gyakori, főleg úgy, hogy nem romantikus kapcsolat van közöttük.
De egyébként nem csak a színészek voltak nagyon jók, például a zene beleszövését is nagyon eltalálták ezzel a minimalista megközelítéssel. Kamaradrámákra egyáltalán nem jellemző a zenei aláfestés, nem is illik hozzá, úgyhogy ismételten egy remek példa arra, hogy kicsit feszegetve a határokat, mennyire fontos eleme lett a filmnek, eszméletlen dinamikát adva a jeleneteknek, nekem nagyon-nagyon bejött. Vagy a másik megoldás ami szintén abszolút nem jellemző, az a képzeletbeli karakter ilyetén megszólaltatása, ebben a filmben mégis szuperül működött. Mit szuperül, amikor először megszólalt, beleremegett alattam a szék és beleborzongtam egyszerűen, egy pillanat alatt átérezve ennek a hangnak a súlyát és erejét, megértve, hogy teljes képtelenség egy ilyen hangot figyelmen kívül hagyni, hiába a józan ész és a realitás.
Lassan befejezem, mert oldalakat tudnék még írni, de már így is nagyon hosszú lett. Még annyit azért muszáj leírnom, hogy különösen tetszett az, hogy végre a trailerben nem lőtték el a filmet, sőt. Néhány általam kulcsjelenetnek vélt momentum az előzetesből a filmben kikeredve egészen mást jelentett, mint azt a trailer alapján gondoltam. Ritka az ilyen mint a fehér holló és egészen biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül volt így.
[ Módosította: Karma ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
-
Viszlát
addikt
válasz Realradical #58673 üzenetére
Masszív Birdman SPOILER
Az én meglátásom szerint a színdarab sikere bizonyos szempontból valóban mellékes volt, mert Riggan célja igazából nem ez volt, hanem csupán egy eszköz a régi dicsfény, a közönség/szakma szeretetének, elismerésének visszanyerésére. Akármi mással is próbálkozhatott volna, arról, hogy éppen ez lett, ugye kiderül, hogy egy meglehetősen nevetséges oknak köszönhető.
Az tény, hogy jellemfejlődésről nem lehet beszélni, de szerintem nem is ez volt a cél, hanem a végső stádium bemutatása. Ez nekem amúgy kifejezetten tetszett, senki nem volt hős vagy antihős, csak egy csapat eltúrt életű szerencsétlen - sok szempontból teljesen átlagos - ember, akik így vagy úgy próbálnak értelmet találni abban amit csinálnak. Nagyon erősen a főszereplőre koncentrál az egész film, a mellékszereplők ténykedése is egyértelműen őrá mutat és azt szolgálja, hogy minél részletesebben bemutassa a Rigganben lezajló dolgokat. Például amikor Lesley arról beszél, hogy mennyire várta ezt a lehetőséget és most amikor itt van, nem érzi azt a beteljesülést amit remélt az egésztől, számomra az is Riggan lelkiállapotának egy szeletét mutatja meg, és ilyen szempontból viszi előre a cselekményt.
Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű filmeknél különösen igaz, hogy a néző élettapasztalatai nagyban befolyásolják a beleélés faktort. Nem tudom voltál-e valaha teljesen padlón, minden szempontból kétvállra fektetve. Én voltam és nekem nagyon átjött az ebben a helyzetben lévő embernek az utolsó szalmaszálba kapaszkodása, amikor úgy érzi, hogy nincs más út és nincs más kiút, muszáj bármi áron véghezvinnie amit kitervelt, különben végleg vége mindennek. Nyilván nekem egészen más élethelyzet volt, de magát az állapotot abszolút át tudom érezni, még az el nem hallgató belső hangot is, ha nem is ilyen hallucinációkkal kísért formában. Erről az állapotról szól a film, szerintem eszméletlen jól és kellő humorral ötvözve.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- Politika
- Milyen széket vegyek?
- Gyúrósok ide!
- Milyen TV-t vegyek?
- Telekom mobilszolgáltatások
- Konzolokról KULTURÁLT módon
- Ventilátorok - Ház, CPU (borda, radiátor), VGA
- Vezetékes FEJhallgatók
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
- Mobilinternet EU-n kívül, eSIM adatcsomagok használata
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen