Tudod, mi a baj a bőr alá ültetett chippel? Hogy önként használják!

Még az elején vagyunk, de nagyon komoly vitákra lehet számítani. Könnyebbé válik az élet, ám egyszerre leszünk ellenőrizhetőbbek, és ezzel párhuzamosan a hackerek célpontjaivá is válunk. – írta: Dajkó Pál, 9 hónapja

Hogy a kiborggá válás reális lehetőség, hogy az emberi test és az elektronika összekapcsolása már ma megvalósítható technológia, azt mindannyian tudjuk, de az ilyen témájú híreknél általában a poénkodás vagy a trollkodás kategóriája a topikokban erről beszélni.

Lehet, hogy ezt át kell gondolnunk.

Legalábbis ezt bizonyítja egy svéd(!) vállalkozás projektje, melyről az elmúlt napokban érkeztek újabb tudósítások (maga a projekt már három éve pörög).

Az Epicenter nevű cég ugyanis implantátumokat kínál, olyan – a kutyák azonosítóihoz hasonló – eszközöket, melyeket munkáltatóknak ajánlanak, hogy alkalmazottaikba beültessék – ez egy roppant egyszerű művelet, egy fecskendővel pillanatok alatt el lehet helyezni a bőr alá. Ezek a chipek programozhatóak, így kiváltanak nagyon sok, jogosultságok által szabályozott kártyafunkciót: egyszerű kézmozdulatokkal lehet velük ajtókat nyitni, nyomtatókat üzemeltetni, vásárolni stb.

Patrick Mesterton, az Epicenter alapítója és vezetője szerint megoldásuk legnagyobb előnye a kényelem, ezért hallatlanul vonzó lehet mind a munkáltatók, mind az alkalmazottak számára.

Maga a technológia egyáltalán nem új, sőt. Az viszont – legalábbis ma még – újdonság, hogy embereken, az emberek testén alkalmazzák.

Bevezetésére lehet hisztérikusan és meggondoltan is reagálni – bár be kell valljam, az utóbbi elég nehéz. Azt kellene ugyanis tisztáznunk, hogy az emberek bőre alá ültetett chipek milyen új függőségi rendszereket hoznak létre, milyen adatvédelmi és biztonsági kihívásokat vetnek fel, és ezekre a kockázatokra hogyan lehet reagálni – egyáltalán: lehet-e?

Maradjunk egy roppant egyszerű gyakorlati példánál: a munkáltató egy munkahelyi digitális eszközön is tud követést végezni, ezeken is tud jogokat és tiltásokat felállítani. Ám ha ezzel az alkalmazott nem ért egyet – szélsőséges esetben –, kilép, leadja a cuccot, a falhoz vágja a készüléket stb., és kész. Ezt egy beültetett chippel már nem ilyen egyszerű végrehajtani.

Az Epicenter mindenesetre bizakodó: a beültetéseket nagyobb számban 2015 januárjában kezdték meg, jelenleg a velük kapcsolatban álló vállalkozásoknál már körülbelül 150 ember bőre alatt található ilyen eszköz, mely az NFC technológia segítségével (vagyis pár centiméteres távolságból) ad át adatokat az olvasóknak.

Egy svéd mikrobiológus, az orvosi kutatásokkal foglalkozó Karolinska Institutet munkatársa mindenesetre aggodalmait fejezte ki, amikor az AP hírügynökségnek azt mondta el, hogy hiába fejlett a technológia, mely például igen hasznos egészségügyi adatokat is képes közvetíteni, két nagyon komoly kockázati tényező merül fel: egyrészt, hogy az adott személyről szóló adatokat kik és hogyan használják fel, a másik pedig az – és utalt az okostelefonok biztonsági incidenseire –, hogy ezek a beágyazott eszközök a hackerek, kiberbűnözők kiemelt célpontjaivá válhatnak, és nem igazán meggyőző a gyártó biztonságosságra hivatkozása – pedig egy ilyen chip mindent megjegyez és tárolhat, hogy ki mikor megy vécére, mikor hol van stb.

A vállalkozás mindenesetre erős kampánytevékenységet folytat, ahol arra helyezik a hangsúlyt, hogy az adattovábbítás milyen előnyökkel jár, illetve arra, hogy gyáva az, aki nem akar a jövő része lenni. Az önkéntesek ingyen kapják meg az eszközt, és egyre többen választják ezt a lehetőséget. A The Local svéd kiadása már három éve beszámolt arról, hogy a 25 éves Emilott Lantz akkor milyen örömmel fogadta, hogy az életét megkönnyítő eszközt elhelyezték a kézbőre alá.

Minden

Azóta történt