A túl laza közbeszerzési keretszerződések
A tegnapelőtt közzétett publicisztika fórumában magam is leírtam, hogy bár számtalan tényező abba az irányba tereli a józanul gondolkodókat, hogy túl drágán készült el a kormányszóvivői oldal, de igazából akkor tudnánk komoly, súllyal rendelkező véleményt kifejteni, ha tisztában lennénk a tényekkel: a pályáztatás menetével, az ajánlatokkal, a megvásárolt eszközök számával és típusával, azokkal a funkciókkal, amelyet az új honlaptól elvárnak, azokkal a funkciókkal, amelyeket ebből a megvalósítást végző cégek meg is csináltak stb.; egyszóval ha a teljes gazdasági és technológiai dokumentációt ismernénk. S mivel közpénzről van szó, ez nem extra elvárás, hanem a pénzt kezelők kötelessége, hogy a nyilvánosság számára egyszerűen, könnyen elérhetővé tegyék ezeket az adatokat. Amíg ezekkel az információkkal nem rendelkezünk, addig csak találgatunk – még ha jó eséllyel is, de csak találgatunk.
Az általam vizionált helyzetben ezeket az adatokat nem kell kérnem, hiszen eleve adottak – mondjuk egy erre szolgáló honlapon, sőt papíron is. Ám ez nem így van, s ezért tegnap elhatároztam, hogy – bár egyébként, mivel 10 milliót meghaladó kiadásról van szó, törvény írja elő, hogy a dokumentációt nyilvánossá tegyék utólag – levélben kérem a Kormányszóvivői Irodától a ezeket az információkat. Bevallom, roppant kényelmetlenül érzem magam, hiszen olyan adatokat kérek megbízott tisztségviselőinktől, amelyekért nem kéne kuncsorogni, evidencia, hogy nekik maguknak kellene eleget tenniük adatszolgáltatási kötelezettségüknek. Ebből a szempontból mindegy, hogy arra vagyok kíváncsi hány kávéfőzőgépet vettek egy minisztériumi irodába, mennyit tankolnak az állami autókba, vagy mennyibe is kerül egy kilométer autópálya – az adóforintokat költik.
Egy mai hír is efelé terel, mivel eddig leginkább a megvalósítás lehetséges költségei felől figyeltem a történteket, de a Vasárnap Reggel online hírportál egy másik – egyébként már ismert – nézőpontot vetett fel, melyet szintén meg kellene vizsgálni ahhoz, hogy határozott állításokat tehessünk. A Kormányszóvivő Iroda már korábban tájékoztatott általánosságban a közbeszerzés menetéről: a hvg kérdésére a következőket válaszolták: „A két céggel [HP, Synergon] érvényes keretmegállapodása volt a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságnak »Nagyteljesítményű számítógép- és tároló rendszerek szállítása és kapcsolódó szolgáltatások teljesítése« tárgyban A keret-megállapodásokat a 2007. május 5-én a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság által kiírt központosított közbeszerzési eljárás eredményeként kötötték többek között az említett két céggel. A bírálati szempont a legalacsonyabb ár volt. Mivel a kormányszóvivő portálhoz szükséges hardverek és szoftverek költsége meghaladta a közbeszerzési értékhatárt, azok beszerzése – a jogszabályi előírásoknak megfelelően - az említett keretmegállapodásokon keresztül történt.”) A Vasárnap Reggel újra rákérdezett erre a Kormányszóvivői Irodánál, s ők újra elismerték: „…hogy a Synergon és a HP 200 milliós szerződése egy tavalyi keretszerződés alapján történt, a konkrét eszközökre, szoftverekre pályázatot vagy közbeszerzést nem írtak ki.”
De még nincs vége, a Vasárnap Reggel további információi:
Tényeket és információkat!
„A valóságban a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság még tavaly írt ki közbeszerzési eljárást nagyteljesítményű számítógépek beszerzésére, amelynek összértéke 15 milliárd (!) forint volt. Kérdésünkre a Kormányszóvivői Iroda úgy fogalmazott, e pályázat alapján összesen 47 keretszerződést kötöttek számítástechnikai cégekkel. A lista majdnem a teljes magyar piacot lefedi. Ezek a cégek arra szereztek jogot, hogy benyújtsanak egy katalógust a kormányszervnek. Onnan pedig az állam további közbeszerzési eljárások nélkül válogathat, tehát attól a cégtől vásárol, amelytől ezt jónak látja. A kormányszóvivői iroda magyarázata: a kormanyszovivo.hu esetében a Synergon és a HP Magyarország kiválasztása a konkrét beszerzés esetében a jogszabályi előírásoknak megfelelően, újabb pályáztatás nélkül történt. Erre a 168/2004-es kormányrendelet ad felhatalmazást. Ebben az esetben a megrendelő az érvényes keret-megállapodással rendelkező cégek katalógusaiból választja ki a legolcsóbb ajánlatot. Ez alapján, valamint az említett két cég referenciáit és tapasztalatát figyelembe véve esett rájuk a választás.”
A 168/2004-es, a központosított közbeszerzésről szóló kormányrendelet azonban nem tartalmaz arra utalást, hogy az adott állami szervnek kötelezően a legolcsóbb (vagy mondjuk inkább így: az „ár–érték arányt nézve” a legkedvezőbb) ajánlatot kell választania – a még a szokásosnál is érthetetlenebbre fogalmazott kormányrendeletben ilyen gyöngyszemekkel lehet találkozni: „Az esélyegyenlőség és egyenlő elbánás, valamint a nemzeti elbánás alapelveinek az állami normatívák, valamint az ezek tartalma alapjául szolgáló kötelező elemek és szempontok meghatározása során is érvényesülniük kell. Az állami normatívák nem határozhatók meg olyan módon, hogy egyes ajánlattevőket az ajánlattétel lehetőségéből indokolatlanul kizárjanak, vagy más módon indokolatlanul hátrányos megkülönböztetésüket eredményezzék.”
Vagyis egy ilyen keretszerződés esetében az egyes állami intézményvezetők úgy járnak el, ahogy épp kedvük diktálja… Talán még az is megtörténhet, hogy egy adott projekt keretében – jelen esetben a kormanyszovivo.hu – úgy vásárolnak, hogy az eszközök és szolgáltatások még más, ehhez nem kapcsolódó funkciókat is kiszolgálnak, távlati elképzelések miatt jelentős túltervezés történik stb. Ezt még akár takarékosságnak is tarthatom, ám akkor erről tájékoztatniuk kellene a közvéleményt...
Egyre zavarosabb. Időközben a hvg is végzett egy felmérést, s számukra is az derült ki, hogy a 200 millió legalább ötször annyi, mint amennyiért – a jelenlegi információk alapján – meg lehetett volna valósítani a honlapot.
Ezért holnap (hétfőn, június 23-án) a szerkesztőség nevében levélben fordulunk a Kormányszóvivői Irodához, hogy – elejét véve a további pletykáknak és feltételezéseknek – a kormanyszovivo.hu weboldal létrehozásához és működtetéséhez kapcsolódó összes technológiai és gazdasági dokumentációt hozzák nyilvánosságra – hisz ez törvény által előírt kötelességük. Ha kapunk egy tételes szoftver-, hardver-, illetve szolgáltatási listát, árakkal együtt, s abból az derül ki, igen, ezt nem lehetett olcsóbban megúszni, akkor készséggel mondom: Mea culpa! (Bár a nyilvánosság és a kommunikáció terén ez még akkor sem adna felmentést...)
A fejleményekről beszámolunk.
