...

Lassan egy hete, hogy azon hezitálok: írjak-e vajon a kormányszóvivői oldalról, avagy ne. E habozás már önmagában is a mai magyarországi közállapotokat jellemzi, hiszen bizonytalanságom legfőbb oka, hogy egy szakmai lap újságírójaként nem akarok részese lenni annak a nyomorúságos politikai hisztériának, mely minden hasonló ügyet övez.

De épp emiatt végtelenül dühös is vagyok, hiszen adófizető magyar állampolgárként (különösen újságíróként) nem csak jogom, hanem kötelességem is beleugatni abba, hogy milyen módon költik el az állam tisztségviselői – kicsit etimologizálva: a közösség szolgái – az itt élők befizetett adóforintjait. De ez nálunk, ugye, nem olyan egyszerű. Az, hogy a regnáló kormányzati szervek költekezési gyakorlatát bírálja valaki, az bárhol a világon óhatatlanul az épp aktuális ellenzék táborába sorolja valamelyest a megszólalót, ez elkerülhetetlen. Ám ideális esetben – illetve a miénknél demokratikusabban működő közösségekben, ez személyes tapasztalat is – nem ez kapja a fő hangsúlyt, hanem a szakmaiságra alapozott, civil attitűdből eredő háborgás, s valljuk be, a mai magyarországi hangulat ennek nem kedvez. Meg azért nem is ártott néhány napot várni, hogy vajon merrefelé indul el a kormanyszovivo.hu, a támadásokra milyen módon reagálnak stb. S tényleg, történtek dolgok, pozitívak és negatívak egyaránt.

De először hadd eresszem ki a gőzt, s hadd legyek vércini(kus)! Csak egy kicsit…

Ha én egy (nagyon) kispénzű vállalkozó vagyok, de égető szükségem van egy olyan honlapra, ahol közzétehetem a szövegeimet, hanganyagaimat, videóimat, emellett szeretnék itt fórumot is üzemeltetni, akkor egy roppant szikár oldalt igen rövid idő alatt meg tudok úgy csinálni, hogy az nekem 0 forintba kerül (persze van netem…). Az internetes környezet hozta magával, hogy minden ilyen funkcióra van ingyenes megoldás, ez hál’istennek a jelenlegi digitális világ logikájából fakad. Ezért az ingyenességért persze valójában komolyan megfizetek: a tárhely limitált, reklámok jelennek meg az oldalamon, semmiféle biztonsági garanciát nem kapok, ezer módon függök a szolgáltatóktól stb. De lehetséges. Mindezt csak azért írtam le, hogy újra rápillantsunk: már nem a könyvnyomtatás korát éljük…

Egy komoly vállalati, illetve államigazgatási weboldal esetében természetesen ilyesmi szóba sem jöhet. Önálló szerver(ek) kell(enek), legális programok, esetleg egyedi (de minimum testre szabott) szoftverek, támogatás, meg kell oldani az archiválást, a biztonsági feltételek szerteágazóak, s hát valakiknek üzemeltetniük is kell az oldalt. Ezt nem lehet ingyen, a minőségért és a megbízhatóságért fizetni kell, nincs mese. De mennyit?

Senkinek ne legyenek illúziói: az állami, a közbeszerzés mindig is jelentősen drágább volt és marad, mint a versenyszféra, a magánszektor hasonló megoldásai. Ezen nem lehet segíteni, ezt az árat meg kell fizetni a demokráciáért. (Csak akkor lehetne a reális árra szorítani a közbeszerzési költségeket, ha magánosítanánk az államot, ám azt már láthattuk párszor, hogy valójában mibe kerül az, ha valakinek a magántulajdonába kerül egy ország… Köszönöm, azt nem, inkább lopjanak egy keveset.) Ám, hogy ne uralkodjék el a közösön végtelenül a korrupció és a hozzá nem értés, ahhoz szükség van (lenne) ellenőrző mechanizmusokra, illetve komoly társadalmi nyomásra, amely különböző fórumokon kontrollálja a közös pénzt költők tevékenységét. S mivel a kiadások mindig valamilyen szakmai területet érintenek, különösen fontos az adott szakterületet művelők véleménye.

A kormanyszovivo.hu esetében – bármilyen kapitális baromságokat is lehet itt-ott olvasni – gyakorlatilag egyhangú a vélemény: ez a honlap semmiképp sem kerülhet ennyibe. Ez a 200 millió forint semmiféle racionális indokkal („ár-érték arány”, brrr…) nem indokolható. Holott a hétköznapi tapasztalatom is igazolja, de azért megpróbáltam utánajárni annak, hogy vajon mennyiből lehet valójában azt a tartalmat és szolgáltatást kihozni, amit a kormanyszovivo.hu nyújt. Körbekérdeztem itt házon belül is (a Prohardver lapcsalád munkatársainak egy része dolgozik hasonló munkakörökben), megnéztem ilyesmivel foglalkozó cégek árajánlatait, s persze a hír kapcsán reagáló (néha igen csak elszállt) véleménymegmondókat is.

Nos, fogalmam sincs. De annyi bizonyos, hogy ha a legjózanabb, a szakmaiságot legkomolyabban vevő megnyilatkozásokat nézem, akkor az derül ki, hogy egy újonnan induló, megbízhatóan működő, tisztességes weboldal költségei nem alacsonyak, s ezeket az árakat a kereskedelmi alkuk még meg is duplázhatják. (Itt található egy viszonylag kiegyensúlyozott szakmai elemzés.) Ha muszáj lenne számot mondanom, akkor azt állítanám, hogy ha én készítenék előzetes költségvetést a hardver- és szoftverigényre, akkor az legalább 50 millió forint lenne: ebben benne van minden, a legjobb szerver(ek), amit találok a piacon, háttértárak, szoftverlicencek, támogatás stb. Ebből következően az alábbi állítások elfogadhatatlanok számomra (a Kormányszóvivői Iroda közleményeiből):

De igazából nem is a fönti konkrét tények zavarnak – persze azok is, sőt. Ami igazából piszkálja a csőröm, az a weboldal létrehozásának koncepciója, illetve a megvalósítása mögött tetten érhető gondolkodásmód. Bevallom, ebben az országban szocializálódott polgárként első érzésem a korrupciógyanú miatt fellobbant düh volt, ami aztán – ahogy szokott – le is csillapodott, háj’szen, Magyarisztán, mit várnánk. De alaposabban megismerve a témát, sokkal szomorúbbnak látom a helyzetet. Úgy vélem, nem elsősorban az esetleges kenőpénzek és mutyizások miatt kell aggódnunk, hanem amiatt a dilettantizmus miatt, ami körüllengi az oldalt – s ebből a hozzá nem értésből fakad aztán az igazán nagy kár, illetve a túlköltekezés egy része is. Meggyőződésem, hogy a hozzá nem értés, illetve a (valódi) szakértőktől való rettegés, valamint a tájékozatlanság okozta a nyilvánvaló pénzpocsékolást.

S még egy dolog. Számomra a fentieknél egy nagyságrenddel súlyosabb. Többen felvetették, hogy vajon mi szükség van egyáltalán ebben a gyökeresen megváltozott netes médiavilágban ilyen oldalra. S azt hiszem, joggal. Az itt található információk, azok hozzáférési módja nagyon is jó ötlet (ha kissé késői is, elég belegondolni abba, hogy az Egyesült Államokban milyen hatékonysággal használják az internetet a 2008-as választási kampányokban); igen, jók a streamvideók, jók az archív anyagok, jók azok a lehetőségek, hogy közvetlen kérdéseket lehet feltenni, kiváló lehetőségnek ígérkezik, hogy egy beszédfelismerő szoftverrel a videók hangsávjában is lehet majd keresni, nagyszerű, hogy van vakbarát oldal (bár az én gépemet lefagyasztotta a segédprogram, de ez talán az én hibám volt...).

Ám mindezeket lehetett volna integrálni is a meglévő kormányzati portálba, portálokba – ezzel talán még spórolni is lehetett volna. Hiszen mit sugall a kormanyszovivo.hu, így önállóan? A leginkább felháborító az oldal láthatóan álszent (hiszen a tényleges információáramlás mit sem változik, ezért kár volt önálló honlapot létrehozni) bemutatkozása: „Ezzel – legalábbis a mi részünkről – megszűnik a Budapest-központú információáramlás. Az interaktív rendszer az újságírók és a kormányszóvivők, illetve a Kormányszóvivői Iroda közötti közvetlen, kétirányú kommunikációra is lehetőséget teremt, hiszen a sajtó munkatársai kérdéseiket a rendszeren keresztül tehetik fel, sőt a szóvivőkkel a chat-jellegű online, webkamerás fogadóórára is lehetővé nyílik.” Ebből az következik, hogy kell egy megmondó oldal, hiszen a szegény buta állampolgárok és újságírók túl hülyék ahhoz, hogy megtalálják az információkat egy kattintással odább. Emellett a mindenkori hatalom olyan, az állami irányítás tekintélyét sugárzó szócsövét hozzák így létre, amire szerintem ebben a formájában nem hogy szükség nincs, hanem kifejezetten taszító: tovább erősíti azt az itt élők számára irgalmatlan sok kárt okozó képet, mely szerint van az Állam, meg vagyunk Mi, s ezek között közvetíteni kell.

Nem, mi vagyunk az állam (csupa kisbetűvel), s egy átgondolt, demokráciabarát államigazgatásnak önkorlátozó módon ezt a szemléletet kell sugároznia, nem pedig a királyság kisdobosának kell emelvényt építenie.