Mi nem keressük, ők nem kínálják
Még nem dörömböl az ajtón
Tovább árnyalja a borús képet, hogy felmérések szerint a felhasználók 84 százaléka főként digitális fotók, 59 százaléka zenék, 26 százaléka videók tárolására használja otthoni számítógépét. Ráadásul a házi hálózatokat kiépítők 89 százaléka csak a lakás internetelérésének megosztására használja a hálót, és több mint negyedük, 27 százalékuk folytonos problémákra panaszkodik annak működtetésével kapcsolatban. Mindezek tükrében, azaz a hiányzó egyértelmű kereslet nyomán sok gyártó és szolgáltató úgy gondolja, nekik kell olyan újításokkal előállniuk, amelyek megragadják a vevők fantáziáját és becsábítják őket a boltokba. Tanítani kell a fogyasztót – mondják – fogyasztani.
Életünk középpontjában
A digitális otthon létrejöttének egyik akadálya, hogy a gyártók berendezései sem technikailag, sem a szerzői jogok kezelésének terén (DRM) nem működnek együtt zavarmentesen. Az előbbivel az a gond, hogy mindegyik cég a saját szabványaira esküszik - például a filmek tömörítésében annyi szabvány létezik, ahány gyártó. A DRM esetében még kaotikusabb a helyzet, ami oda vezet, hogy a felhasználó nem tudhatja, vajon jogszerűen hallgatja, nézi az egyik berendezéséről egy másik gyártó masinájára átmásolt zenét, filmet vagy sem. Mégsem várható el a laikusoktól, hogy rendszergazdaként felügyeljék otthoni hálózatuk minden elemét.
Egység vagy ellenség?
Miközben az érintett vállalatok együtt álmodnak a digitális otthonról, együttműködésük hiánya meghiúsíthatja közös céljaik elérését. Talán a Microsoft az egyetlen közülük, amely reális eséllyel számíthat arra, hogy az ő szoftvereit futtató személyi számítógép lesz az ilyen háztartások központi eleme, amelynél a digitális tévék és rádiók, a dvd- és cd-lejátszók, a vezetékes és vezeték nélküli eszközök vezérlésétől kezdve a lakásbiztonsági berendezések felügyeletéig minden összefut. Az Apple ugyan szintén több területen képviselteti magát (hordozható digitális lejátszók, webes zeneáruház, hardver és szoftver), de egyelőre jórészt mindent maga kínál egy személyben, így nehezen tud együttműködni más hardver-, szoftver- vagy eszközgyártókkal. A kábelcégek és a telefonszolgáltatók legfeljebb a digitális tartalmakat a háztartásokban vevő és átalakító set-top-boxaik felett uralkodhatnak, ami nem biztosít számukra központi szerepet, és hasonló cipőben járnak a szórakoztatóelektronika-gyártók, amelyek megint csak egy-egy dolgot tudó célberendezéseikkel – hificenterek, videojáték-konzolok – vesznek részt az elektronizált háztartások életében.
Mindezek alapján három lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki digitális otthonok létrejöttére. Az első szerint egy gyártó hegemóniát szerez, megoldásai de facto szabvánnyá válnak, és a többiek kénytelenek lesznek azokhoz alkalmazkodni. A második valamilyen iparági szövetség kialakulását ígéri, amely nyílt szabványokat dolgoz ki a háztartásokban használt berendezések használata és együttműködése alapjául. Végül a harmadik lehetőség, hogy elhúzódik a cégek közötti háború, illetve a felhasználók hezitálása arról, hogy akarják-e egyáltalán ezt az újfajta életmódot.
Napi Gazdaság
