Ma még nem tudjuk, hogy az Apple holnap (július 16-án) magyar idő szerint este hatkor tartott sajtótájékoztatóján hogyan reagál az ezen a héten főképp egy befolyásos fogyasztóvédelmi szövetség által vele szemben megfogalmazott vádakra, de az biztos, hogy bizonyos szempontból „történelmi pillanathoz” érkeztünk el, függetlenül attól, hogy mi lesz a folytatás.

Azt valószínűleg mindenki tudja már (még akkor is, ha a láz csak most emelkedik majd hazánkban), hogy a cég szokás szerint „forradalminak” szánt új termékéről, az iPhone 4 okostelefonról van szó. Nem úgy indult, hogy a mai óriási felhajtás lesz belőle; biztos vagyok benne, hogy senki nem merte volna megjósolni a néhány héttel ezelőtti fórumbejegyzések és e-mailek után, hogy a vállalat talán legnagyobb presztízsveszteséget okozó ügye születik épp meg. Mint ismeretes, a fő ok az, hogy az iPhone 4-et feltehetően hibásan tervezték meg:  a bal alsó sarok érintése zárlatot okozhat, mely a jelfogadás radikális csökkenését, esetenként teljes leállását okozhatja. Ugyanakkor, hiába érkeztek ezerszámra a panaszok, az iPhone 4 hatalmas sikernek számít, s a vállalat ekként is kezelte az ügyet.

De az elmúlt napokban radikális változást tapasztalhattunk, melynek értelmezéséhez nem árt felidézni címszavakban a toplistán most már a Microsoftot is megelőző cég közelmúltját.

A szintén nagy sikerű 1980-as évek utáni szakítást követően Steve Jobs 1996-ban tért vissza az akkor már szinte a megszűnés határán lévő céghez. A régi-új vezető tehetsége, képességei, akarata, karizmája és vasszigorral végigvitt, mindig extravagánsnak tűnő elképzelései eredményezték azt, hogy az Apple nemcsak hogy talpra állt, hanem attól kezdve egy olyan pályára állt, amely újra a legnagyobbak közé repítette (iPod, iTunes, az Apple-számítógépek presztízsének és minőségének fenntartása és növelése). Ennek az elsősorban kereskedelmi és nem technológia szemléletnek köszönhetően a számítástechnika új korszaka jött el – ezt kár lenne tagadni, akár pártolók, akár ellenzők vagyunk. Jobs elképzeléseinek több pillére volt, melyekre felépítette a világcéget: felhasználóbarátság („it just works”), magas minőségi elvárások mind szoftverben, mind hardverben, exkluzivitás (a Microsofttal ellentétben a számítógépek terén nem a tömegigényt, hanem egy speciális – időnként sznob – réteget akartak kiszolgálni), s ezzel némileg ellentétben az „i-cuccok” körében olyan, szorosan a céghez kötődő szolgáltatások és eszközök kínálata, melyek rengeteg embert érnek el, de emellett nyújtanak valami kivételesség-élményt („mi, Apple-felhasználók mások vagyunk”).

Mindezekhez egy, az IT-iparban addig szokatlannak, kevéssé használtnak tekinthető marketinggépezet épült fel, mely a szolgáltatás- és eszközreklám összes módját a lehető legmagasabb szinten használta ki (sohasem tartózkodtak például a negatív reklámtól – ezt az elmúlt években sokan, például alkalmanként még a nagy ellenfél, a Microsoft is eltanulta tőlük –: mindegy, mit írnak a lapok, miről beszél a tévé, csak rólunk szóljon). És ne felejtsük a kiemelkedő személyes képességekkel rendelkező Steve Jobsot, aki folyamatosan biztosította a „pápa-élményt”.

Akik nem tudták a magot megemészteni

A mostani ügyben az látszik – bár még messze nem ismerjük a végét –, hogy ennek  a hihetetlenül professzionálisan felépített gépezetnek szinte minden alkatrésze meghibásodott.

A leginkább döbbenetes – és egyben bizonyítja a fejlett nyugati társadalmak egyik nagy vívmányának életképességét –, hogy a fogyasztóvédelem lesz az, amelyik ezt a világcéget kissé megrogyaszthatja. Nem a konkurencia, nem a versenyfelügyelet vagy más állami hivatalok, hanem a fogyasztóvédelem. Persze nem vagyok naiv, ezek a hangos szavak csakis akkor hangozhattak el, ha egyrészt tényleg találtak olyan fogást az iPhone 4-en, mely jogalapot ad, másrészt pedig mindenki, akinek szúrja a szemét az Apple sikere valamilyen szempontból, most kapva kap az alkalmon – a médiát sem kifelejtve.

De a helyzet mégis kísértetiesen emlékeztet a múlt század eleji nagy maffiózó ügyére: Al Caponét nem gyilkosságért, gyilkosságra való felbujtásért, csempészetért vagy valami hasonlóért ítélték el – hanem adócsalásért.

Meglehet, hogy az Apple sikerrel veszi ezt az akadályt. De – a szakmabeliek szemében mindenképp – a fogyasztók számára talán visszább csúszott a ranglétrán. Az iPhone 4 – vélt vagy valós – hibájával kapcsolatban a cég kommunikációja csapnivaló volt, a magabiztos prófétából az agresszív kismalac kategóriájába került át Steve Jobs. Ez az első hiba, mely talán a sikerek okozta önhittségből fakadt. Egyre valószínűbb, hogy az antennahiba tényleg az, ami (ráadásul más hiányosságokról is beszél a szaksajtó): ezzel a hibátlan minőség hajója kapott léket. Ha a hiba minden oldalról bizonyított lesz, márpedig gyakorlatilag ez a helyzet, akkor a kárpótlástól való elzárkózás miatt a fogyasztóbarátság mítosza is eltűnik a balfenéken.

Meglátjuk, hogy holnap mivel áll elő az Apple vezetősége. Sok lehetőségük nincs. Többféle becslés látott napvilágot, ezek egyike szerint egy teljes visszahívás 1,6 milliárd dollárjába kerülne a vállalatnak. Talán megérné, nem ez lenne az első eset az IT-ipar történetében, az Apple nevetve kibírná mindezt. Igaz, a nimbusz akkor megkopna, és ők is csak egy nagy informatikai világcéggé alakulnának át a világmegváltó vállalkozás helyett.