Az alábbi bejegyzés egyáltalán nem kötődik az információtechnológiához, tehát aki erre várna, csalódni fog, ha tovább olvassa.
De akkor mit keres mégis itt?
Mindössze azért, mert a múlt héten – megjegyzem: az Artisjus roppant készséges jogászának tiszteletre méltó segítségével – olvasóink kérdéseire alapozva igyekeztünk körbejárni a magyar szerzői jogi szabályozás, illetve a jogvédő szervezetek pozícióját az internetes korszak idejére vonatkoztatva.
E blogbejegyzés még a szokottnál is szubjektívebb, mert a hét végén egy olyan riportot olvastam az origo.hu-n, mely az egyébként már nagyon magas ingerküszöbömet is elérte. Ebben arról van szó, hogy az Artisjus milyen módon igyekszik jogdíjakat bevasalni az iskolai szalagavatókon elhangzó zenék után. E ténynek önmagában semmi köze az információtechnológiához, ám amiatt mégis említésre méltónak tartom, hogy ugyanaz, az internetes letöltések kapcsán igen aktív szervezet munkásságát jellemzi, melynek működéséről a közelmúltban itt nálunk oly sok szó esett.
A riport hosszú és tanulságos, ajánlom mindenkinek elolvasásra. A lényeg: az Artisjus igyekszik beszedni jogdíjakat a középiskolai szalagavatók bulijain elhangzó zenék után is, mivel azok értelmezésük szerint nyilvános előadásnak számítanak. E törekvésük nemcsak azért ütközik akadályokba, mert igen sok iskolában még csak nem is hallottak ilyen kötelezettségről, hanem azért is, mert az ide vonatkozó szerzői jogi törvényt a hozzáértőbb iskolaigazgatók és az Artisjus szakemberei másként értelmezik.
Röviden: a szerzői jogi törvény alapján a nyilvános előadásért kell fizetni, ám vannak kivételek. Ilyen például az, hogy a haszonszerzéssel nem járó iskolai ünnepélyeken elhangzó zenékért nem kell jogdíjat fizetni. Az ellenálló iskolai vezetők a szalagavató bálokat ilyeténképpen értelmezik, ám az Artisjus szerint az „iskolai ünnepély” csak a szalagok feltűzéséig tart, utána már „táncmulatság” következik, s az itt hallgatott zenékért meg kell fizetni a jogdíjat – s nem is keveset: a megszólaltatott igazgatók szerint a korábbi néhány ezres tételek ma már néhány tízezerre rúgnak. A keményebb vezetők nem értik a dolgot, ugyanis semmi hasznuk nincs egy ilyen bálból, sőt, az Artisjus jogdíjai csak a költségeket növelik. Ráadásul, ha nem jelzik előre az egyesületnek a rendezvényt, majd „lebuknak”, a jogdíj dupláját kötelesek fizetni a törvény alapján.
Filák Mária, az Artisjus Műsor-engedélyezési Főosztályának vezetője szerint az ünnepély addig zajlik, amíg a diákokra szalagot tűznek, utána táncmulatság kezdődik. [Itt eredetileg állt még egy, az origo.hu riportjából átvett mondat, ám ezt az Artisjus kérése nyomán, az origo.hu mintájára töröltük.] Az értelmezést szerinte az támasztja alá, hogy a törvény a „táncmulatságot” külön kiemeli, „és a szerzői jogi törvény irányadó magyarázatai is így foglalnak állást” – mondta. Filák Mária semmiképp nem tartja önkényesnek a szalagavatók ilyen jellegű kettéosztását, de azt mondta, hogy „aki másként vélekedik, az szabadon védekezhet a bíróság előtt”. Az iskoláknak kiküldött bejelentőlapon az iskoláknak kell kiválasztania és bejelölnie, hogy milyen rendezvénynek tartják a szalagavatót, de a lehetőségek között az Artisjus nem kínálja fel az iskolai ünnepélyt.
Nem tudom mi lesz. Volna egy javaslatom az iskolaigazgatóknak: mondjanak beszédet, majd hagyják abba a közepén, aztán menjen a buli. Aztán – ha még képes rá – az igazgató fejezze be a beszédét olyan egy óra tájban, és tűzzék fel a szalagot akkor.
