Majdnem 70 évet vártak arra a 2. világháborúban kulcsszerepet vállaló (még élő) kódtörők, hogy országuk végre nyilvánosan is elismerje érdemeiket.

A számtalanszor filmre vitt, legendás nagy-britanniai Bletchley Parkban működött az úgynevezett Station X, melynek munkatársai azon dolgoztak, hogy a tengelyhatalmak titkosított rádióüzeneteit megfejtsék – s ma már tudjuk, hogy sikeres tevékenységüknek köszönhetően rövidebb ideig tartott a háború, megkímélve így sok ezer ember életét. Ám a csoport működéséről, sőt létéről sem volt szabad beszélni egy brit nemzetbiztonsági törvény (Official Secrets Act) miatt egészen az 1970-es évekig (Winston Churchill elhíresült mondása szerint: „ők az én aranytojást tojó tyúkjaim, akiknek tilos a kotkodácsolás”).

A mai kormányzat végre elérkezettnek látta az időt arra, hogy nyilvánosan is elismerjék a háborús központ munkatársainak erőfeszítését. Az akkori alkalmazottak közül sokan mára már mítikus személyekké váltak, mint például Tommy Flowers, az első programozható számítógép, a Colossus egyik megépítője, vagy Alan Turing, akinek a nevéhez fűződik a híres Enigma kód feltörése. Egyébként hiába legendás, a hajdani központ léte folyamatosan veszélyben van, az elmúlt években nem kevés erőfeszítésbe került az elkötelezettek részéről, hogy ez az emlékhely méltó módon fennmaradjon.

Későn jött az elismerés, és leginkább csak erkölcsileg értelmezhető, de az ott dolgozók közül még ma is élnek 1700-an, akik még maguk is tudomást szerezhettek erről – apró szépséghiba, hogy a megbecsülést kifejező medált nem adták ki posztumusz, így például a homoszexualitása miatt 1952-ben letartóztatott, ösztrogénkezelésre ítélt, 1954-ben  rejtélyes módon meghalt Alan Turingnak sem.