Mr. Turing, ön meleg volt, és a mi hősünk!


Már hetek óta sejteni lehetett, hogy a brit kormányzat végül – több évtizedes késedelem és sürgetés után – rákényszerül arra, hogy az ország egyik legnagyobb tudósától halála után több mint ötven évvel bocsánatot kérjen, s elismerjék: méltatlan módon bántak Alan Turinggal, aki nemcsak a brit tudomány és kutatás, hanem a világ szemében is a 20. század egyik legnagyobb informatikusa volt.

A történet egyszerre végtelenül primitív és ugyanakkor határtalanul bonyolult: a háborús hős Turingot azért érték ma már szinte érthetetlen, minősíthetetlen támadások az 1950-es években, mivel homoszexuális volt. Ez azonban az akkori, hisztérikusan hidegháborús időkben (amikor a soha nem definiált „kommunista-gyanú” miatt sok száz ember életét tették tönkre az Egyesült Államokban is), az akkor érvényes törvények és a háborús érdemeket roppant gyorsan felejtő közösség morális hozzáállása miatt ma már szinten felfoghatatlan következményekhez vezetett: a „jogkövető” állam választás elé állította a nemrég még ünnepelt kutatót, mely szerint vagy börtönbe vonul, vagy pedig hormonkezelésnek („kémiai módon történő kasztrációnak”) veti alá magát. A megtört tudós az utóbbi mellett döntött, ám az akkor „tudományosan elfogadott” ösztrogéninjekcióknak köszönhetően súlyos mellékhatások jelentkeztek nála, megnőtt a melle, s a fizikai változások súlyos pszichikai tünetekhez is vezettek. Turing két évvel később máig tisztázatlan körülmények között halt meg – az biztos, hogy ciánmérgezés okozta a halálát, ám ma sem tudni, hogy öngyilkosság vagy véletlen mérgezés történt, s az is szóba került, hogy politikai merénylet áldozata lett.


A mostani miniszterelnöki nyilatkozat előzménye, hogy egy, a legnevesebb kutatókat felvonultató tudóscsoport John Graham-Cumming, a számítástechnika professzora kezdeményezésére aláírásgyűjtésbe kezdett azért, hogy Turing, akinek mind Nagy-Britannia, mind a szövetségesek igen sokat köszönhetnek a 2. világháború idején folytatott kódtörő tevékenyésége miatt, végre kapja meg az őt megillető helyet az amúgy magára a 2. világháborúban vállalt szerepe miatt oly nagyon büszke brit nemzet panteonjában.

Gordon Brown miniszterelnök nyilatkozatában kijelenti, hogy a második világháború kitörésének évfordulója alkalmat adott az önvizsgálatra és az önkritikára, s a brit nemzetnek el kell ismernie: igazságtalanul bánt el az Enigma kód feltörésében nagy szerepet vállaló Turinggal. Brown közleménye ennél még messzebb megy: együttérzését fejezi ki mindazok iránt, akiket a korabeli törvények alapján meghurcoltak, akik a homofóbia áldozatául estek – s ez esetben igen finom, ám hallatlanul fontos megjegyzése is volt: a gázkamrákat és a Turing elleni eljárást egy kalap alá vonva, mindegyiket a „gyűlölet” elfogadhatatlan következményeiként értékelte.  Majd a brit kormány nevében – számunkra is megszívlelendő szavakkal – bocsánatot kért mindezekért: „So on behalf of the British government, and all those who live freely thanks to Alan’s work I am very proud to say: we’re sorry, you deserved so much better.” (Így hát a brit kormány és azok nevében, akik Alan munkájának köszönhetően szabadon élhetnek, megtiszteltetés számomra, hogy most kimondhatom ezeket a szavakat: bocsánatodat kérjük, hisz ennél sokkal többet érdemeltél.)

Azóta történt

  • 1936. november 12.

    A Londoni Matematikai Társaság közlönye szerint Alan Turing e napon olvasta fel híressé vált munkáját (On Computable Numbers with an Application to the Entscheidungs-problem), mely később korszakalkotónak bizonyult, s ebben vázolta fel a később róla elnevezett „Turing-gép” alapelveit.

Előzmények