„A bemutatónk után a politikusok valószínűleg csak kesztyűben fognak beszédeket tartani” – így harangozta be szombati előadását „starbug”, azaz Jan Krissler, aki azt demonstrálta a német Chaos Computer Club még ma is zajló, szokásos év végi szakmai konferenciáján (31st Chaos Communication Congress – 31c3), hogy az ujjlenyomatra alapuló biometrikus azonosítás végtelenül sérülékeny biztonsági megoldás, mivel ő és társai képesek arra, hogy akár egy jó minőségű fénykép alapján is rekonstruálják a biztonsági elemet, így könnyedén tudnak hamis ujjlenyomatot készíteni.
Európa talán legrégebbi, világszerte nagy tekintéllyel rendelkező hackerközössége már rég ismert arról, hogy tagjai különös ellenszenvet táplálnak a biometrikus azonosítási módszerek iránt: a privát szférát illető súlyos aggályaik mellett főként azért, mert igen alacsony biztonsági szintűeknek tartják őket, és már számtalanszor bizonyították, hogy az azonosítók illetéktelen megszerzése viszonylag egyszerű.
Az angol hangalámondásos, illetve egy jobb minőségű német változat linkje a videó leírásában található
Krissler előadásában elmondta, hogy egy átlagos digitális kamerával és egy szabadon megvásárolható szoftverrel (VeriFinger) sikerült a szövetségi védelmi miniszter, Ursula von der Leyen ujjlenyomatát reprodukálni. A fotós októberben készítette a nagy felbontású képet a miniszter egy nyilvános szereplésén, körülbelül két és fél méteres távolságból. A fénykép alapján nem sikerült tökéletes másolatot készíteni, közölte a hacker, de úgy vélik, ez a változat is működőképes lehet egy elektronikus eszközön. Krissler mindezt arra alapozza, hogy hasonló körülmények között hasonló eredményre jutott a saját ujjával, és az a másolat használható volt.
A bemutató érdekességét nem az adja, hogy „ellopott” ujjlenyomatot másoltak – ezt már sokan megtették, hogy bizonyítsák e megoldás alacsony szintű biztonságát –, hanem az, hogy mindezt fizikai kontaktus nélkül voltak képesek végrehajtani (az eddigi módszerekkel valamilyen módon egy megérintett tárgyról szerezték meg a mintát).
A német hackerek évek óta folytatott kampánya figyelemre méltó, de nem azért, mert állításuk (az ujjlenyomat nem ad elég védelmet) valami eget rengető újdonságot tartalmazna, hiszen a biztonsági szakmában ezt jól tudják, hanem azért, mert arra hívja fel a nagyközönség, a fogyasztók, a felhasználók figyelmét, hogy az ilyen biometrikus azonosítás csak egy elem lehet egy biztonsági rendszerben (sőt, az okostelefonok esetében inkább kényelmi, mint védelmi funkció), és csakis úgy érdemes használni, ha más védelmi lépcsők is kiegészítik (kódmegadás stb.).
