A digitális tartalomfogyasztás egy, eddig kevéssé vizsgált árnyoldalára hívta fel a figyelmet egy nemrég publikált tanulmány. A brit MusicTank „zeneipari agytröszt” által közzétett anyag – mely a beszédes A dallam sötét oldala: a digitális zenefogyasztás rejtett energiaköltsége címet viseli – azt állítja, hogy az új, fizikai hordozót nem igénylő formátum legalább akkora terhet ró a környezetre, mint az, aminek a helyébe lép.
„A digitális fejlődéstől általában a fizikai termékekkel együtt járó jelentős környezeti költségek csökkenését várjuk. Ugyanakkor a digitális világnak is megvannak a maga rejtett költségei, melyek az ICT-szektoron kívül gyakorlatilag nem kapnak figyelmet” – írja a tanulmányt jegyző Dagfinn Bach. A digitális zeneiparban szakértőként és üzletemberként is ismert Bach elsősorban a gigászi szerverparkokból kiszolgált streamalapú megoldásokat tartja energiapazarlónak. Ő úgy számol, hogy egy 12 számból álló, tömörítetlen zenei albumot elég 27-szer letölteni (streamelni) ahhoz, hogy elérjük azt az energiafelhasználási szintet, ami a lemez CD-kiadása előállításához és kiszállításához szükséges.
Az okostelefonok és táblagépek, illetve az egyre gyorsabb internet-hozzáférések terjedésével párhuzamosan gombamód szaporodnak a tartalmakat igény szerint elérhetővé tévő cloudszolgáltatások. Ezeknek köszönhetően a zene- és általában a digitális tartalomfogyasztás technikai háttere radikálisan átalakul, ami – érvel a tanulmány – közben új környezeti kockázatokat szül. Ugyan a digitális zenéhez nem kell lemezeket nyomni és azokat a boltokba, a fogyasztókhoz eljuttatni, a gyártás, a kamionok környezetkárosító hatását az energiazabáló szerverfarmok öröklik meg.
Bach ezért úgy véli, ha a környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartjuk, a többszöri letöltésen alapuló streaming hosszú távon nem kívánatos megoldás. A szakember egy rendhagyó ötlettel is előáll a probléma megoldására: helyben, egy nagy kapacitású háttértárolón kellene a felhasználók számára biztosítani az összes elérhető zeneszámot, azt pedig, hogy ki mely dalokhoz fér hozzá, egy DRM-rendszerrel lehetne menedzselni. Szerinte nem földtől elrugaszkodott az elmélet, hiszen a trendeket figyelembe véve rövidesen megfizethetőek lesznek akár 1 petabyte kapacitású meghajtók is.
A tanulmány egyébként úgy becsüli, hogy a YouTube 2010-ben a világ energiafelhasználásának körülbelül 0,1 százalékáért volt felelős, de ez az érték 2013-ra 1 százalékra nő majd. Ha az eddig tapasztalt ütemben nő a globális internetes adatforgalom, 2027-re el fogja érni az 1 yottabyte-ot (ez egy kvadrillió, azaz 1024 byte), aminek kiszolgálásához a világ két évvel ezelőtti éves energiaigényének több mint 20 százalékára lesz szükség – áll Bach előrejelezésében.
