Egyre csak halmozódik a különféle elektronikai cikkekből hátramaradt hulladék mennyisége: a kidobott számítógépekből, nyomtatókból, mobiltelefonokból, tévékből, hűtőgépekből és egyéb termékekből szabályos szeméthegyek formálódnak Indiában, Kínában és Dél-Afrikában. Az összefoglaló nevén e-hulladéknak nevezett egységek egyrészt súlyos környezeti károkat okozhatnak, de a közelben élő emberek egészségét közvetlenül is veszélyeztethetik.

Az ENSZ friss elemzése szerint 2020-ra a 2007-es adatokhoz képest Indiában a kihajított elektronikai termékek után 500 százalékkal több szemét képződik majd, ugyanez a szám Kína és Dél-Afrika esetében 400 százalékot jelent. Ha ez még nem lenne elég, az utóbbi két ország csak mobiltelefonokból is méretes hulladékhegyeket építhet fel a közeljövőben: Kína hétszeres, India pedig akár tizennyolcszoros növekedést is tapasztalhat ezen a téren. (2007-ben több mint 1 milliárd mobil talált gazdára a világon.)

Bedobják a kohóba, és kész

A globális képet szemlélve sem állunk túl fényesen, mivel évente bő 40 millió tonnával emelkedik az e-szemét mennyisége világszerte, fejlett és fejlődő országok tekintetében egyaránt. A legtöbb e-hulladékot egyébként az Egyesült Államok termeli, évi 3 millió tonna írható a számlájukra, második helyen Kína áll 2,3 millió tonnával.

Az elektronikai hulladék egy részét persze újra is tudjuk hasznosítani, azonban egyáltalán nem mindegy, a folyamat miként zajlik le. Nevezetesen, egyes nemzetek szívesen befogadják más országok kacatjait, mivel azokból értékes fémek és egyéb használható kémiai elemek nyerhetők ki; a kisajtolt alapanyagot aztán eladhatnak a gyártóknak, akik újabb terméket faragnak a masszából, majd az egész kezdődik elölről változó körforgási idővel.

Szemétből azonban nem lesz szalonna: a fém kiolvasztáshoz nyilván hőre van szükség, a hőt olvasztókemencékben állítják elő, a kemencék pedig – és itt a probléma – környezetvédelmi szempontból meglehetősen kétséges gyárakban, üzemekben állnak sorban. A jelentés kitér bizonyos kínai műhelyekre, ahol az emberi egészségre ártalmas és egyébként is környezetszennyező égéstermékek szabadon távoznak a légkörbe – ráadásul nem kellő hatásfokkal, gyakorlatilag pazarlóan is üzemeltetik a berendezéseket. A kialakult helyzet persze nem csak a távol-keleti országra érvényes: Brazília, India és Mexikó egyaránt aggódhat a hulladékbiznisz okozta környezeti és egészségügyi károk miatt.