Az áru hosszú utat tesz meg, amíg a gyártószalagról a boltok polcaira kerül: csomagolják, raktárhelyiségben tárolják, viszonteladókhoz szállítják, majd onnan több-kevesebb elosztóponton keresztül juttatják el a boltokba, ahol a fogyasztók végül megvásárolják. Ezen az úton az áruk egy részének óhatatlanul nyoma vész: egyes becslések szerint a leltári pontatlanság, a raktározás során elszámolt tételek, a szállítás hiányossága vagy gondatlansága, valamint az esetleges lopások miatt csak az Egyesült Államokban évente 33 milliárd dollár veszteséget kénytelenek elkönyvelni a kiskereskedelemben - ami további 38 milliárd dollárnyi kárt okoz az által, hogy a vásárlók nem találják a boltok polcain az általuk keresett terméket. Joggal merült fel hát az igény egy olyan megoldás iránt, amellyel az ellátási lánc teljes szélességében könnyen átláthatóvá, ellenőrizhetővé tehető, amivel a hibák és hiányosságok gyorsan kiszűrhetők, és így a dollármilliárdos károk minimálisra csökkenthetők. Erre a problémára az elektronikus termékkódot hordozó rádiófrekvenciás azonosító címke tökéletes megoldást kínál. Természetesen, ahogy a jelenlévők is megállapították, a konkrét lopást, elemelést (shrinkage ahogy az angol kifejezés mondja) ez sem akadályozhatja meg, de a lopott áru eltűnésének pontját meghatározhatja és a későbbi azonosítást is biztosítja.
A rádiófrekvenciás azonosító címke (Radio Frequency Identification, RFID tag) egy 96 bit információ tárolására képes 0,3 mm méretű mikrochipből és egy antennából áll. Ha a mikrochip egy erre a célra kifejlesztett, elektromágneses mezővel körülvett leolvasó berendezés közelébe kerül, rádióhullámokon keresztül automatikusan kommunikálni kezd vele, és elküldi a rajta tárolt információt: az elektronikus termékkódot képező numerikus adatsort. Kérdésünkre elmondták, hogy bár Európában, és így hazánkban is a 2,4 Ghzes ISM sávot használja a rendszer, egyéb rádiós eszközökkel (pl. wlanokkal) a működést befolyásoló interferencia fellépésének esélye kicsi. A leolvasó berendezés ezredmásodpercek alatt fogadja az információt, majd továbbítja egy szerverre, ahonnan az adatok elektronikus úton az arra jogosultak számára, akár az Internet segítségével elérhetővé tehetők. A 96 bites kód 268 millió cégnek biztosíthat egyedi azonosítót, cégenként 16 millió tárgykategóriával, kategóriánként 68 milliárd szériaszámmal, továbbá következő lépésként az azonosító hossza 256 bitre növelhető, tudtuk meg Módly Zoltán rendszermérnöktől.
Az elektronikus termékkód előnye a vonalkódhoz képest, hogy használatával minden egyes termék egyedi módon azonosítható, és Interneten tárolt adatokkal összekapcsolható, így az egy-egy termékhez egyedi módon hozzárendelhető információk száma végtelen. Amíg a vonalkód csak az árucikk megnevezésére, árára és gyártójára vonatkozó – maximum 12-14 bit méretű - információt képes tárolni, addig az elektronikus kód alapján többek között megállapítható, hogy hol és mikor gyártották az adott terméket, milyen úton jutott a bolt polcaira, a szállítás során megfelelő módon kezelték-e, és minőségét meddig őrzi meg. Az elektronikus kód további előnye a vonalkóddal szemben, hogy leolvasása automatikusan, emberi közbeavatkozás nélkül történik: elég, ha a felcímkézett termékeket (akár több ezer darabot dobozba csomagolva egyszerre) egyszerűen eltolják a leolvasó berendezés mellett. Az egyedi azonosítás és összekötésük egybevág azzal a tendenciával is, hogy előbb utóbb minden értékes dolog hálózatba lesz integrálva, és a lassan kialakuló „network of things” méretében többszöröse lehet a számítógépek hálózatának.
A rádiófrekvenciás azonosításon alapuló technológia már a második világháború óta ismert, de az üzleti életben való széleskörű alkalmazását a XX. században az interoperabilitás hiánya és a magas költségek erősen akadályozták. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy igen kezdeti megoldásaként az áruházak lopásgátló rendszereiben már ma is találkozhatunk a módszerrel. A technológiai standardok kidolgozására és a szükséges berendezések beszerzésével és működtetésével kapcsolatos költségek drasztikus csökkentésére 1999-ben nemzetközi kutatószervezet jött létre Auto ID Center néven. A szervezet működésének eredményeképpen egy rádiófrekvenciás azonosító címke ma már csupán pár centbe kerül, egy leolvasó berendezés ára pedig kb. 100 dollár; a nyílt szabványoknak köszönhetően a megoldásszállító partnerek együttműködése előtt a jövőben már nincs technikai akadály. Az Auto ID Center működését olyan óriáscégek szponzorálták, mint például a Coca Cola, a Johnson&Johnson, a Gilette, a Kraft, a Pepsi Co, a Pfizer, a Procter&Gamble vagy az Unilever. (Ezen nevekből is kitűnik az RFID egyik előnye: egyenként tud olyan árú tételeket is nyomon követni, melyek viszonylag értékesek és kis méretük miatt könnyen nyomuk veszhet, mint pl. a cserélhető borotva fejek...)
A Sun Microsystems kezdettől fogva komoly szerepet vállalt az új technológia szabványainak kidolgozásában: 2000 óta az Auto ID Center Technológiai Bizottságának és Szoftver Csoportjának elnöke. A Sun kutatásainak középpontjában az a kérdés áll, hogy a termékazonosításból származó információk hogyan integrálhatók a cégek már meglévő IT rendszerébe, ebből következően elsősorban a rádiófrekvenciás azonosító rendszerek működésének hátterét biztosító hardvereket és szoftvereket fejlesztenek, de emellett - partnereikkel együttműködve - természetesen teljes körű RFID megoldást is kínálnak ügyfeleik számára. A Sun 2004. május 5-én nyitotta meg Dallasban RFID tesztközpontját, ahol a cégek életszerű körülmények között tesztelhetik a különböző RFID megoldásokat - az azonosító címkéktől a vállalati alkalmazás integrációs szoftverekig -, hogy ezzel időt és költséget megtakarítva, kockázattól mentesen választhassák ki az igényeiknek leginkább megfelelő RFID megoldásukat. A Sun hamarosan hasonló RFID tesztközpontot nyit majd európai gyáregysége mellett, a skóciai Linlithgow-ban.
Az RFID technológia üzleti életben való alkalmazása ma már nem távoli jövő, hanem kézzel fogható valóság. A technológia bevezetésétől a Gillette éves bevételének 3-5%-os emelkedését várja, a Procter&Gamble pedig az ellátási lánc működtetésével kapcsolatos költségeinek 1,5 milliárd dolláros csökkenésére számít. A Wal-Mart, a világ egyik legnagyobb áruházlánca 2005. január 1-jétől megköveteli 100 legnagyobb beszállítójától, hogy termékeiket rádiófrekvenciás azonosító címkével lássák el. A Delta Airlines egy pilot teszt keretében 40 000 utasának poggyászát címkézi fel, míg a Goodyear - amely évente 220 millió gumiabroncsot gyárt - szintén a technológia bevezetését tervezi.
Sajnos hazánkban jelenleg nincs még élesben működő rendszer, és egyelőre nem is lehet tudni, hogy itthon mikor és milyen mértékű befektetés után találkozhatunk vele személyesen. A technológia alkalmazási területei szinte határtalanok: alkalmas lehet a postai szolgáltatások minőségének emelésére, a gyógyszerhamisítás megakadályozására, az élelmiszerek előállításának és biztonságos szállításának ellenőrzésére, sőt, a pénzhamisítás és pénzmosás megakadályozására is. Az Egyesült Államokban 2003-ban 91,5 millió dollárt költöttek RFID technológiára a kiskereskedelmi ellátó láncban; az IDC előrejelzése szerint ez a szám 2008-ra 1,3 milliárd dollárra nő majd.
