Az Európai Parlament Jogi Bizottsága nemrég elkészített egy munkadokumentumot, amelyben napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő és terjedő technológiájával, a 3D nyomtatással kapcsolatban vizsgálták meg e változás lehetséges jogi következményeit.

A bevezetésben kiemelik, hogy a technológiát eredetileg prototípusok elkészítésére szánták, és máig ezt a célt szolgálja a 3D technológia piacának jelentős része, de már elindult a piacbővülés, ugyanis ez a módszer a magánszemélyeknek szánt 3D nyomtatók piaci bevezetésével a nagyközönség számára is elérhetővé vált. Ám ez a piaci szegmens továbbra is marginálisnak számít, és várhatóan középtávon is az marad, tekintettel a fogyasztók rendelkezésére álló anyagok korlátozott voltára. Ugyanakkor kijelentik, hogy az igazi robbanás még várat magára, számos ipari szegmensben nagy reményekkel tekintenek a 3D-re, pl. az orvosi területen hatalmasak a várakozások, mivel a technológia alkalmazható lenne protézisek, fogászati implantátumok, emberi bőr, sőt akár szervek, például vesék előállítására, de az űrrepülésben, az autógyártásban, a játékok készítésénél, a háztartási elektromos készülékek előállításánál is szélesek a távlatok.

Ám annak ellenére, hogy a háromdimenziós nyomtatás technológiáját gyakran úgy mutatják be, mint ami átalakítja a gyáripart, a technológia termelésre gyakorolt hatása egyelőre korlátozott. A San Franciscó-i francia főkonzulátus tudományos és technológiai missziójának jelentése így fogalmaz: „a lehetőségek, az ígéretek és a felfokozott várakozás ellenére a 3D nyomtatás fejlődése viszonylag visszafogott tempóban zajlik: a hagyományos termelési eszközök rövid és középtávon megőrzik a termelésben betöltött vezető szerepüket, és elsőként a prototípusok gyártása, az alacsony volumenű gyártás és a személyre szabott termékek gyártása fog kiemelkedni.”

Mindenesetre felfokozott a várakozás, mivel a 3D elterjedése a remények szerint szinte minden területen pozitív hatásokkal jár majd.

A jelentés célja és tárgyköre

Viszont a 3D nyomtatás felvethet bizonyos jogi, etikai, egészségügyi és biztonsági kérdéseket:

• az orvosi területen a szervek reprodukciójával kapcsolatosan számos kérdés jelent etikai problémát, például az egészséghez való egyenlő hozzáférés és az egészségügyi kihívások tekintetében
• a biztonsággal kapcsolatos kérdések is elsőrendűek, különösen például az autók, a repülőgépek és a lőfegyverek alkatrészeinek előállítása tekintetében
• az a kockázat is fennáll, hogy a 3D nyomtatás megkönnyíti a hamisítást, nem csupán amiatt, hogy magánszemélyek visszaélhetnek a magáncélú másolatra vonatkozó kivétellel, hanem amiatt is, hogy szervezett hálózatok haszonszerzési céllal árulhatnak hamisított termékeket

Az előadó, Joëlle Bergeron súlyozni próbál a fentiek között, és azt javasolja, hogy a jelentés főként a szellemi tulajdonhoz és a polgári jogi felelősséghez kapcsolódó horizontális kérdésekre összpontosítson, a Jogi Bizottság hatáskörének megfelelően. A 3D nyomtatás két fő okból vet fel kérdéseket a szellemi tulajdonhoz és a polgári jogi felelősséghez kapcsolódóan:

• a szellemi tulajdon tekintetében a tárgyak személyre szabásának lehetősége miatt
• a polgári jogi felelősség tekintetében pedig a termelési lánc működésének sajátosságai miatt

A legyártandó tárgy digitális tervezése lehetővé teszi annak akár végtelen számú módosítását és változtatását – állapítja meg a munkadokumentum. Az új technológia ötvözi a digitális és a fizikai világot, ami megváltoztatja a termelési lánc működését is, mivel az online elérhető fájlok révén a nagyközönség is részt vehet az innovációban. A nyílt forráskódú fájlok ugyanis szabadon módosíthatók, javíthatók és személyre szabhatók.

A szellemi tulajdon

Ami a szellemi tulajdont illeti, néhány hasznos különbségtételt kell tennünk – írja a jelentéstevő. El kell választani egymástól a magáncélú használatra szánt otthoni nyomtatást a kereskedelmi célú nyomtatástól, illetve a szakmai szereplők közötti szolgáltatásokat is a szakmai szereplők és a fogyasztók közötti szolgáltatásoktól.

Egy francia példa alapján Joëlle Bergeron összegzésként megállapítja, hogy a jogi szakértők szerint a 3D nyomtatás nem változtatta meg alapjaiban a szerzői jogok helyzetét. A létrehozott fájl műalkotásnak tekinthető és ennek megfelelő védelemre jogosult. Rövid és középtávon a fő kihívás az, hogy a szakmai közvetítőket miként lehet jobban bevonni a szerzői jogok betartatásába. A szellemitulajdon-jogok érvényesítéséről szóló 48/2004/EK irányelv jövőbeni felülvizsgálata, amit a Bizottság még jelenlegi ciklusban szeretne végrehajtani, különösen fontos lesz e tekintetben, és olyan „puha” intézkedésekkel is kiegészülhet, amelyek tájékoztatással szolgálnak e témában.

A polgári jogi felelősség

A fenti különbségtételek a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos szempontok tekintetében is relevánsnak tűnnek. A digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló szerződések egyes vonatkozásairól szóló bizottsági javaslat 10. és 14. cikke a fogyasztók szempontjából megoldást jelenthet például azokra az esetekre, amikor kérdéses a 3D nyomtatással készült tárgyakért és a hibás fájlok miatt előálló károkért való felelősség. A hibás termékekért való felelősségről szóló 85/374/EGK irányelv viszont valamennyi szerződésre vonatkozik. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a 3D nyomtatás terén tapasztalható fejlemények miatt kezdte meg az irányelv felülvizsgálatát annak értékelése érdekében, hogy megfelel-e a jelenlegi igényeknek. A felülvizsgálat eredményei 2017 végére várhatók.

Az általános felelősségi szabályok a 3D nyomtatásra is vonatkoznak. Ez alátámaszthat egy speciális bánásmódot abban az esetben, ha egy 3D nyomtatási technológia alkalmazásával készül tárgy által okozott károk visszásságairól van szó, és az áldozat emiatt nem tudja azonosítani a felelős személyt. Ezek a szabályok azonosíthatják a 3D nyomtató gyártóját, a szoftver tervezőjét vagy a tárgyat előállító személyt, aki a szoftverre bízta a nyomtató vezérlését.

A polgári jogi felelősség általában nem harmonizált kérdés, amely a nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozik. Az uniós szabályozás a konkrétabb szabályokra korlátozódik, például a hibás termékekért való felelősségre. E felelősség kapcsán meg kellene vizsgálni, hogy a 3D nyomtatók gyártóinak nagyobb felelősséget kellene-e viselniük, mint a tárgyak létrehozására alkalmas egyéb eszközök vagy gépek gyártóinak.

Feladatok

Egyéb kérdéseket is fel lehetne vetni – írja a jelentés –, például azt, hogy a létrehozott 3D fájlokban kell-e integrálni olyan elemeket, amelyek lehetővé teszik a nyomonkövethetőséget, vagy szükség van-e arra, hogy például valamiféle mélységi jelöléssel biztosított legyen a kinyomtatott tárgyak nyomonkövethetősége. Magától értetődik, hogy óvatos megközelítésre van szükség a 3D nyomtatás területén: még évekre és komoly szakmai tapasztalatokra van szükség ahhoz, hogy olyan minőségi terméket lehessen előállítani, amely nem jelent veszélyt a felhasználóra vagy a fogyasztóra nézve. A baleset esetén felmerülő felelősséggel vagy a szellemi tulajdon megsértésével kapcsolatos problémák megelőzése érdekében kétségtelenül új jogi normákra lesz szükség uniós szinten vagy hozzá kell igazítani a meglévő normákat a 3D nyomtatás sajátosságaihoz.

Több megoldási lehetőség is kínálkozik a szellemi tulajdonnal és a polgári jogi felelősséggel kapcsolatos kérdések kapcsán: a nyomtatható tárgyak globális adatbázisának létrehozása a szellemi tulajdon védelme alatt álló háromdimenziós tárgyak reprodukcióinak ellenőrzése érdekében; a háromdimenziós tárgyakról készített magáncélú másolatok számának korlátozása az illegális reprodukciók elkerülése érdekében; vagy a 3D nyomtatásra kivetett adó, amelynek célja a szellemi tulajdonjogok jogosultjai által a magáncélú 3D nyomtatás révén elszenvedett kár ellentételezése. Önmagában azonban egyik lehetőség sem igazán kielégítő, így további munkára, mérlegelésre van szükség, hogy az innovációt ne gátolják a jogszabályok, hanem segítsék – zárul a munkadokumentum.