Tegnap (és ma is) a Népszabadságban megjelent egy hirdetés, mely a magyarhoz kísértetiesen hasonló nyelven ír valamit a Google könyvdigitalizálási projektjéhez kapcsolódva – de hogy végül is mit, azt még most, többszöri elolvasás után sem értem igazán. A netre irányító mondatok egy fura weboldalra vittek el, a Google Book Egyezség nevű izére.
Amennyit sikerült felfognom belőle, az az, hogy a Google digitalizálási programjában jórészt életveszélyes fenyegetést (illetve némi jogi úton behajtandó summácskát) látó kiadói szakma érvei köszönnek vissza a szövegből. Valami olyasmiről írnak, hogy azok a szerzők, jogtulajdonosok írjanak a megadott címre igénybejelentő lap mián, akiknek van olyan kiadványuk, mely az Egyesült Államok szerzői joga által védettnek számít. (Egy kevésbé bikkfanyelvű, de még mindig zavaros tájékoztató PDF-ben letölthető a weboldalról.)
A letöltéshez klikk! ide vagy a képre
A történet előzménye, hogy a Google ez esetben is (akárcsak a YouTube-nál) igyekszik kiegyezni a médiavállalkozásokkal, hogy elkerüljék a hosszadalmas és kétséges kimenetelű bírósági eljárásokat. A digitalizálási projekt részeként a cég már számos nagy könyvtárral megállapodott, hogy anyagaikat, anyagaik egy részét beszkennelik, s ezek közül olyanokat, melyeket nem véd szerzői jog, letölthetővé is tesznek. Ez utóbbi szándék már eleve problematikus volt, mivel a Google Books a neten keresztül mindenhol elérhető, ám az egyes országok szerzői jogi szabályozása eltérő.
Ezek után jöttek a további kiadói panaszok, ahol már nem a letölthetőség volt a sérelem tárgya, hanem maga a digitalizálás. Igaz, hogy a Google azon digitalizált anyagok esetében, ahol él a jogvédelem, nem biztosítja még az internetes hozzáférést sem (leíró adatbázist hoztak létre, illetve rövid szövegrészletekkel, esetleg néhány példaoldallal illusztrálják az adott könyvet, s ugyanakkor reklámként belinkelnek kereskedőket, ahol meg lehet rendelni a könyvet), ám a jogtulajdonosok szerint maga a beszkennelés, illetve ezeknek az anyagoknak a tárolása is jogsértő.
E helyzet megoldására javasolta a Google nemrég, hogy fizetni fog a szkennelésért, s a 34,5 millió dolláros kezdőtőkével indított vállalkozás keretében legalább 45 millió dollárt szán erre a célra. E megállapodás értelmében a 2009. január 5-éig megjelent könyvek jogtulajdonosai kaphatnak 60 dollárt a szkennelésért, illetve az adott könyv oldalán megjelenő hirdetések bevételeinek kétharmada is az övék. A Népszabadságban megjelent hirdetés valószínűleg e felajánlás folyománya.
A katasztrofális szövegű felhívás azonban – mely a szerzőket szólítja fel igénybejelentésre – nem a Google műve. (A Google Translate még nem képes ilyen jó minőségű fordításra, ez emberi produktum, nyilvánvaló.) A kissé homályos hátterű akciót egy közvetítő cég, a „rozsdások” (Rust Consulting Inc.) tették közzé, akiket láthatóan valakik a szervezéssel bíztak meg. A Google-nak ehhez semmi köze – erősítette meg ezt a feltételezést a cég magyarországi képviselete.
Ám nem csak a borzalmas szöveg teszi kétségessé a vállalkozást. Szerettem volna beszélni egy élő emberrel, aki tájékoztatást adhatna, s erre látszólag minden esély megvolt, hiszen a több mint 200 országban elindított akcióhoz tartoznak nemzetközi zöld számok is. A hívás elején megnyugtattak, hogy e kapcsolatfelvétel percenként csak 42 forintba kerül (pfff…). Ezek után természetesen egy roppant bőbeszédű gépet hallgathattam. (A szöveg felolvasója bizonyosan magyar anyanyelvű, de a hallható szöveg ugyanolyan pocsék, mint a hirdetésben.)
Végre, percek után eljutottunk a „Ha ügyintézőnkkel szeretne beszélni, nyomja meg a 9-es gombot” felszólításig. Megnyomtam. A válasz: „Köszönjük hívását!”, majd megszakadt a vonal.
