Néhány éve már fel-felröppentek olyan hírek, hogy a nagy kiadók valamilyen formában korlátoznák a használt, fizikai adathordozón terjesztett játékok kereskedelmét. Eddigi tevékenységük inkább csak kellemetlenséget okozott a vásárlóknak (online passok, exkluzív előrendelői DLC-k), de a használt játékok forgalmára nem gyakorolt komolyabb negatív hatást. A Microsoft Xbox One bejelentése után röviddel azonban a Wired belsős forrásokra hivatkozva azt írta, hogy az új Xbox esetében minden lemezes játéknál szüksége lesz a játék teljes installálására, és ha ezt a lemezt egy másik konzolban szeretné valaki használni, annak fizetnie kéne egy bizonyos újrainstallálási összeget. Ez a hír talán még nagyobb felháborodást váltott ki a játékosok táborából, mint anno az állandó online kapcsolat követelményének megszellőztetése, amiről persze gyorsan kiderült, hogy nem igaz, és csak lehetőségként kerül be a konzolba, amit aztán a fejlesztők vagy használnak, vagy nem. A Microsoft egyelőre csak annyit tett hozzá a Wired értesüléséhez, hogy vannak tervei a használt játékokat illetően, de azokat még nem szeretné nyilvánosságra hozni.

Természetesen az új generációs konzolok leendő vásárlóin kívül a használt játékok kereskedelmével (is) foglalkozó üzletek is tűkön ülve várják, hiszen üzleti modelljüket, sőt egész létüket alapvetően befolyásoló tényezőről van szó. A világ legnagyobb videojátékos üzlethálózata, a GameStop éppen a használt termékeken (és ez alatt főleg a játékokat kell érteni) akasztja le a legtöbb pénzt, dolláronként közel 50 centet. A vállalat bevételének kb. 30 százaléka származik a használt termékek értékesítéséből, és a Gamasutra számításai szerint ha a fenti összeg dolláronként 35 cent lenne, azt a GameStopnak több mint 300 millió dollárja bánta volna, tetemes veszteségbe taszítva a céget. Persze ahhoz, hogy a PS4 és Xbox One használt játékok piacra számottevő méretet érjen el, akár kettő (vagy több) évnek is el kell telnie, de az ezzel is foglalkozó kereskedőknek nem árt felkészülni a status quo alapos változására. A GameStop azonban (hivatalosan) még nem aggódik, a nemrég lezárt 2012-es pénzügyi évük eredményeit ismertető konferenciahíváson J. Paul Raines, a vállalat elnök-vezérigazgatója azt mondta, hogy a GameStop vásárlóinak 24 millió régi konzol van a birtokában, és használt játékaik és gépeik piaci értéke több mint egymilliárd dollár. Ez pedig nagyobb, mint „bárki marketing büdzséje, és ha a gyártók/kiadók támogatják őket, akkor ők aktivizálni tudják ezt az egymilliárdos „alapot”.

Forrás: Gamasutra

A napokban megjelent egy tanulmány, ami a japán videojáték-piacot vizsgálta, és az ottani adatok alapján próbálja megjósolni annak a következményét, ha a használt játékok teljesen eltűnnének a kereskedelemből. Bár a két kutató nagyon sok eshetőséggel nem foglalkozott (érthető, hiszen ez a piac is nagyon komplex és rengeteg kapcsolódási pont van az egyes szereplők között), arra a megállapításra jutottak, hogy ha a használt játékok kereskedelme teljesen megszűnne, és semmi más nem változna, akkor ez összességében 10 százalékkal csökkentené a kiadók nyereségét. Ha viszont egy ilyen helyzetben a kiadók az új játékok árát a kutatók által optimális szintre mérsékelnék – ami szerintük 40 dollár körül lenne, azaz mintegy 33 százalékkal a mostani 60 dolláros átlaghoz képest –, akkor 19 százalékkal emelkedne a játékonkénti nyereség.

Bárhogy is lesz, a konzolgyártóknak és a kiadóknak is figyelembe kell venni, hogy az új játékokat azok premierjekor, teljes áron megvásárlók sok esetben hosszabb távon gondolkodnak, és azért vesznek akár drágán is játékot, mert beleszámolják azt, hogy végigjátszás után tovább is adják azt, és viszonylag kis ráfordítással megint új játékot vesznek abból a pénzből. Ha viszont ezt a lehetőséget megvonják tőlük, vajon mennyire (és hányszor) lesznek hajlandóak a továbbiakban is 60 dollárt kifizetni egy játékért? Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jelenlegi konzolgenerációból sokan csak akkor vásároltak, amikor már rengeteg használt játék volt a piacon és a gépek ára is a 200-250 dollár körüli sávba süllyedt – vajon ez a réteg fog-e (és mikor) venni PS4-et vagy Xbox One-t, ha többé nem lesz elérhető számára az olcsó játékkínálat?

Végül, a tanulmány egy (a PC-s piacon már most is) jelentős tényezővel nem foglalkozik, ez pedig a digitális értékesítés. PC-n ez a terjesztési forma ma már hatalmas népszerűségnek örvend, hiszen mindkét fél számára komoly előnyökkel jár, kivéve egy dolgot – a vásárló nem tudja újraértékesíteni a piacon a terméket. Ennek megoldására ugyan már vannak kezdeményezések, és a hatóságokon is egyre nagyobb a nyomás, hogy valahogy megoldják végre a digitális termékek újra eladhatóságát, de jelenleg még nincs működőképes és általánosan elfogadott modell.