IT café: Egy korábbi interjújában olvastam, hogy „hivatalosan” 15 éve van tanári pályán, de korábban az oktatás mellett programozói munkát végzett, sőt még ma is. Milyen szakterületen dolgozott/dolgozik?
Erdősné dr. Németh Ágnes: 2006-ban kezdtem a Batthyány Gimnáziumban Nagykanizsán. Az egyetemen matek-fizika-számítástechnika szakos középiskolai tanárként végeztem 1990-ben, majd programozó matematikus szakon tanultam. A közte levő 16 évben szabadúszóként kisebb-nagyobb egyedi programokat írtam, óraadóként oktattam különböző felsőoktatási intézményekben, hibatűrő adatbázisokkal foglalkoztam a BME-n, IBM adatbázis-szakértőként tanfolyamokat tartottam, programozási bajnokságot szerveztem – mindezt két kisgyerek nevelése mellett.
Mi vezette el az oktatás, tanítás felé? Mindig is vonzódott a pedagógusi szerephez?
A vállalkozói létből a biztos munka, illetve annak felismerése, ha én nem állok mellé, akkor a saját gyerekem nem kapja meg azt az informatikai oktatást, amit a tehetsége igényelne – és egy kiskamasszal ez sokkal egyszerűbb iskolai keretek közt.
Erdősné dr. Németh Ágnes
Az ELTE TTK-n matematika-fizika-számítástechnika szakos középiskolai tanárként, majd programozó matematikusként végzett.
Rövid középiskolai tanítás után programozóként és egyetemi oktatóként dolgozott, közben felnevelt két tehetséges gyereket. 2006-ban tért vissza a gimnáziumi tanításhoz, a nagykanizsai Batthyány Gimnáziumba.
Sajátos, egyedi módszerrel foglalkozott a tehetséges gyerekekkel, hatására sokan választották az informatikus és mérnökszakokat az egyetemen, és a vidéki kisgimnáziumból OKTV helyezettek és diákolimpikonok nőttek fel.
Doktori disszertációját is ebből a témából írta. 2020-ban a Közép-Európai Diákolimpia főszervezője volt Nagykanizsán. A Neumann János 120. születési évfordulóját ünneplő 2023-as Nemzetközi Informatikai Diákolimpia magyarországi szervezésének szakmai vezetője.
Mindig motivált az, ha a megértés fénye csillant valaki szemében, ha inspirálhattam valakit arra, hogy gondolkodjon – a változás számomra a felnőttekről a középiskolás korosztályra váltás volt.
A tanítás egyik szakmai csúcsa a tehetséggondozás, melyet Ön igen magas színvonalon végez – bizonyítja ezt jó néhány elismerése, díja, sőt a doktori disszertációját is e témában írta. Ez is a tervei között szerepelt annak idején, vagy „csak úgy jött” – esetleg teljesen természetes módon?
A doktori iskola következmény volt, nem tudatos tervezés. A diákokkal végig jártam/tanultam azt az utat, amin keresztülmennek egy olimpiai válogatásig tartó felkészítésen. Ez sok-sok tanulással jár. És persze módszerek kipróbálásával, alkalmazkodással a diákokhoz, szakmódszertani cikkek olvasásával. Egy idő után rájöttem, hogy én ezt szeretem terjeszteni a kollégák között is, konferenciákon, előadásokon meséltem a saját utamról, módszereimről, segítettem kollégákat belépni a versenyprogramozásra felkészítés világába. A versenyek kapcsán kezdtem kommunikálni dr. Zsakó Lászlóval, az ELTE Informatikai Kar tanszékvezetőjével, az informatikai tehetséggondozás nagy doyenjével. Az ő biztatására és konzulensi segítségével vágtam neki a PhD-vel végződő nagy utazásnak, ami rengeteg nemzetközi kapcsolaton, hihetetlen mennyiségű tanuláson át vezetett. Mindenesetre készült egy jó leírás azokról a gondolatokról, módszerekről, akár gyakorlatba is átültethető ötletekről, amik a fejemben vannak tehetséggondozás kapcsán.
A tanítványai számtalan sikere közül az Ön számára melyik a leginkább emlékezetes, kiemelkedő?
Márton majdnem aranya 2015-ben, Kazahsztánban. Az utolsó pillanat utánig sem lehetett tudni, hogy az aranyérmesek közt marad vagy épp lecsúszik – végül az ezüstérmesek közt az első helyen végzett végül, holtversenyben egy indiai lánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot (olimpián a versenyzők 1/12-e kap arany-, 1/6-a ezüst-, 1/3-a bronzérmet).
Máté OKTV-győzelme: sosem felejtem el, ahogyan „repült” az ELTE IK aulájában a körfolyosón, tudva, hogy megnyerte a versenyt! Ekkor zsinórban harmadszor lett tanítványom az OKTV Informatika 2. kategória győztese.
Márton Tamás CEOI ezüstérme tavaly, amiért nagyon drukkoltam, hogy végre ő is lássa a befektetett munkája eredményét. Még mindig jó formában van, amit rendszeres versenyzéssel, folyamatos konzultációval érünk el nála.
Egy tanár életében nagyon sok szép pillanat van…
Most éppen milyen megmérettetésre készülnek a diákokkal?
Most épp részt vesznek a Romanian Masters of Informatics versenyen, közben válogatóztak az Innopolis Open informatika kategóriában, heti rendszerességű edzésen vesznek részt a különböző netes versenyhonlapokon, s közben mennek a szokásos hazai versenyke: Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Verseny, OKTV, Nemes Online. Soha nincs vége…
A számítástechnika világát nézve talán értelmetlen a következő kérdés, de pedagógusként talán nem – és hát ez örök magyar probléma: nem okoz nehézséget az, hogy egy vidéki városban kell olyan felkészítést végeznie, hogy a világ legjobbjaival szemben is megállják a helyüket a diákok?
Hiszem, hogy a sikerhez több tényező együttesen kell, ha valamelyik sérül, akkor a diákból nem lehet kihozni az általa elérhető legjobb eredményt: a diák tehetsége; a diák befektetett, elkötelezett munkája; a tanár felkészültsége (szakmai és módszertani), a tanár befektetett munkája és a diák-tanár közti, egymást motiváló kommunikáció, együtt gondolkodás.
Egy budapesti „versenyistállóban” a tanár megengedheti, hogy elereszti a neki kevésbé kényelmes, más módszert igénylő diákot, hiszen van másik, aki alkalmazkodik az ő módszereihez, azaz sérül a köztük levő kommunikáció.
A vidéki kisgimnáziumban viszont nem bukkannak fel olyan nagy számban kiemelkedően tehetséges diákok, hogy ha valakiben megvan a spiritusz, azt elengedhessük. Ezt a tényt pozitív oldalról nézve azt jelenti, hogy a tanárnak is folyamatosan meg kell újulnia, alkalmazkodnia kell tananyagban és módszerekben is az adott tanuló igényeihez, hogy maximálisan tudja őt inspirálni.
Ön a Neumann társaság alelnöke is. Mivel foglalkozik az NJSZT-nél?
Az NJSZT-ben a küldetésem, hogy megújítsam a hagyományosan prosperáló tehetséggondozási rendszerünket programozásból. Segítem a hazai versenyeket pályázatírással, részt veszek a nemzetközi versenyekre való felkészítésben, szervezem a csapatok részvételét és utazását a versenyekre, csapatvezetőként részt veszek a nemzetközi munkában.
Az interjúsorozat rendje az, hogy az aktuális beszélgetőtárs javasolja a következőt. Ön kit ajánlana?
A korábban említette dr. Zsakó Lászlót. Az egyetemen néhány évvel előttünk kezdődött az informatikatanár-képzés, melynek elindításában és a tantárgyak oktatásában vett részt Zsakó Tanár Úr (így, nagybetűkkel!). A gimnáziumi tanításban eltöltött években újra kapcsolatba kerültünk, a versenyek és a versenyekre való felkészítés és a tanártovábbképzések kapcsán. A PhD tanulmányaimban témavezetőként segítette a munkámat. A közoktatásban informatikát oktató tanárok mindegyike kapcsolatban áll vele, ismeri. Hihetetlen munkabírással igazgatja az ELTE IK Média- és Oktatásinformatika Tanszékét, miközben mozgatórugója a Grafikai Programozás Versenynek, a Nemes Tihamér Versenyeknek, és részt vesz a diákolimpikonjaink felkészítésében. Az informatikai tehetséggondozás ikonikus alakja.
