Tegnap az Országház Delegációs Termében ünnepélyes keretek között jelentették be a közreműködők, hogy az Országgyűlési Könyvtár nagy vállalkozása, a magyar parlamenti jegyzőkönyvek és iratok digitalizációja fontos állomásához érkezett: az Országgyűlési naplók és irományok (1861–1918) címmel rendezett bemutató időpontjától fogva elérhető az interneten a képviselőházi naplók és irományok, valamint a felsőházi naplók 1861 és 1918 között keletkezett dokumentumainak teljes szövegű, kereshető adatbázisa.
a feldolgozott dokumentumok megkerülhetetlenek az oktatás és a tudományos kutatás számára
az adatbázis mindenki számára közkinccsé képes tenni a magyar törvényhozás dokumentumait hazánkban, a határon túli, és a tengeren túli magyarság körében is
az adatbázis nagyságrendje az elsők között van a magyar könyvtárak világában, de nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó
ez az első olyan, az Országgyűlési Könyvtár által készíttetett, történeti adatbázis, ami kifejezetten a Parlament tevékenységét és az e tevékenység során keletkezett dokumentumokat dolgozza fel”
Komlóssy Gyöngyi
A feldolgozás során közel 800, az iratokat tartalmazó hatalmas kötetet digitalizáltak, s összességében több mint 300 ezer oldalt szkenneltek be. A mutatók már eddig is elérhetők voltak – csakúgy, mint az 1990 óta keletkezett anyagok, hiszen azokat eleve digitális formában rögzítették –, a befektetett hatalmas munkának köszönhetően most már viszont szövegszerűen kereshető adatbázis jött létre. Egyelőre a fellelhető parlamenti iratok egy része (igaz, a fontosabbak) került fel az adatbázisba, de a közreműködők tovább folytatják a munkát, s egyrészt az 1861–1918 között keletkezett, még hiányzó iratokat fogják feldolgozni, illetve – amennyiben pénz és kapacitás lesz rá – az 1918–1989 között született anyag digitalizálásának is nekilátnak. A vállalkozás nemzetközi szinten is értékelendő nagyságú – habár a tegnapi jogos örömöt és emelkedett hangulatot azért a kötelező szerénység kell, hogy kövesse, hiszen – ha nem is elsősorban a parlamenti anyagok digitalizálása esetében, de – irdatlan nagyságú projektek folynak szerte a világban. Annyi bizonyos, hogy joggal lehetünk büszkék a most nyilvánosságra hozott adatbázisra – még akkor is, ha a bemutatón jelen lévő Szili Katalin házelnök kissé elvetette a sulykot, amikor arról szólt, hogy két igazán fontos parlamenti hagyomány van Európában: a brit és a magyar… (Talán a földalattira gondolt, ott még némiképp megállja a helyét ez az állítás.)
De megnézve az oldalt, bizony akadnak azért még hiányosságok. A megvalósításban a digitális projektjeiről ismert Arcanum Kft. vett részt, s a mögöttük lévő szakmai tapasztalatot tekintve meglepő, hogy az internetes felület és technológia mutat néhány hiányosságot – ahogy kollégám megjegyezte, bizony ez ma már igen csak fapadosnak számít.
A dizájnról csak annyit – ezt már sokszor leírtam, mint ahogy azt is, hogy ez valószínűleg egyszerűen ízlés kérdése –, hogy jómagam nem nagyon kedvelem az „archaizáló”, a papíralapú megjelenést túl erősen imitáló weboldalakat. Az az érzésem ezekkel kapcsolatban, hogy roppant idegenek a képernyők világától: a weboldalaknak jellegzetes, az adottságaikból fakadó saját formaviláguk jött létre, melyben a használhatóság és az esztétika talál valamiképp egyensúlyra; külön formanyelvük van, amelyet a jobb webtervezők kiválóan használnak, s amelybe például az adatbázis háttérképe, a maga túlzsúfolt, szemet fárasztó mintájával biztosan nem tartozik bele. Amellett már régóta léteznek alapvető elvárások egy weboldallal kapcsolatban: például, hogy legyen impresszuma, mely minden oldal láb- vagy fejlécében szerepel. Ez az adatbázisból hiányzik, tehát innen biztosan nem tudjuk meg, hogy ki készítette az oldalt, ki felelős a technológiáért, ki találta ki a megjelenést stb.
Az adatbázist Reisz T. Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese mutatta be
Az adatbázis kereshetősége – vagyis a lényeg – megfelel egy ilyen szolgáltatástól elvártnak – azt a technológiát használják, amelyet például a Google is a könyvdigitalizáció során: úgynevezett „kétrétegű” PDF-fájlokat hoznak létre, így egyrészt tárolják egész oldalasan a dokumentumot, de a karakterfelismerő programmal kiegészítve kereshetővé is teszik, s a szövegek kimásolása sem okoz gondot. Ám a keresőnek van egy komoly hibája, amelyet egyszerűen nem értek. Már a kezdőoldalról úgy jutunk tovább, hogy a linkre kattintva új ablakban nyílik meg a következő lap, s ez a módszer folytatódik a továbbiakban is: ahány találat, annyi ablak. Néhány kattintás után káosz keletkezik a tálcán, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Adobe Reader is megnyílik egy új ablakban, akkor teljesen összeomlik a gyanútlan felhasználó. Ez a módszer véleményem szerint – amellett, hogy messze nem felhasználóbarát – súlyosan rombolja a készítők szakmai tekintélyét.
Az adatbázis létrejötte fölött érzett örömemet ezek a hibák sajnos komolyan el tudták rontani. Ismerve egy ilyen munka tényleges menetét, minden elismerésem azoknak a könyvtári szakembereknek, akik a félelmetes mennyiségű aprómunkát elvégezték. De ami a netes megjelenítést illeti, itt azért akad még tennivaló.