Az IT café is folyamatosan beszámolt arról a vitáról, mely az Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) között alakult ki a két régió közötti adatáramlás módjáról, illetve ennek biztonságosságáról.

Megelőzték a katasztrófát

Tavaly október elején született meg a döntés: az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy az amerikai megfigyelési ügyek rávilágítottak arra, hogy az Egyesült Államok és az uniós államok közötti biztonságos adatcserét biztosítani hivatott Safe Harbor keretrendszer nem alkalmas az európai polgárok adatainak megvédésére, így az egyezményt és az általa kínált könnyítéseket érvénytelennek kell tekinteni.

Mivel e keretrendszer felmondása súlyos károkat okoz mindkét fél gazdaságának, ezért a döntés után szinte azonnal tárgyalások indultak egy új egyezmény létrehozása céljából (addig egy átmeneti állapotot fogadtak el). Az eredeti határidő pár napja járt le – február elseje volt a cél –, és addigra nem tudtak megállapodni, ám a friss híradások szerint egy nap késéssel mégis sikerült közös álláspontra helyezkedni.

Ezek szerint az európai biztosok bizottsága elfogadott egy határozatot, egy szöveget, mely az új adatvédelmi egyezmény fő vonalait tartalmazza, és megbízták az igazságügyi biztost, Vera Jourovát, valamint Andrus Ansipot, az egységes digitális piacért felelős európai biztost, hogy készítsék elő az új egyezményt aláírásra.

Mi volt veszélyben?

A Safe Harbor felmondása azt jelentette, hogy a zömükben amerikai székhelyű globális internetes vállalkozások a korábbi módon gyakorlatilag egyáltalán nem kezelhették volna az uniós polgárok adatait, így ezek a szolgáltatások valójában illegálissá válhattak volna.

A híradások szerint az új egyezmény igyekszik leszűkíteni azokat a lehetőségeket, amelyek az Egyesült Államok hatóságai számára az ottani törvények szerint biztosítottak, vagyis az amerikaiak kevésbé nézhetnek bele az európaiak személyes adataiba, és nagyobb jogkört ad az európai adatvédelmi hatóságoknak ennek ellenőrzésére.

Hogy ez pontosan mit jelent, azt még nem tudni, csak annyit, hogy a transzatlanti adatáramlás ellenőrzésére az európai hatóságok a korábbinál több lehetőséget kapnak, és igyekeztek igen szigorú kereteket szabni annak, hogy az USA hatóságai mikor és milyen módon férhetnek hozzá európai polgárok adataihoz. Ez utóbbinak lényeges eleme, hogy a szabályozás szeretné kizárni a tömeges megfigyelést – a hozzáférést nem akadályozzák meg, viszont tisztán, átláthatóan és keményen szabályozzák ennek lehetőségét.

Az egyelőre még csak tervezett egyezmény fő elemei:

• az Európában tevékenykedő amerikai cégeknek szigorúan be kell tartaniuk az EU-ban érvényes adatvédelmi előírásokat, és szorosan ellenőrizni fogják (az Egyesült Államokban is, kormányzati szinten), ha adatokat továbbítanak az USA-ba
• ha az Egyesült Államok kormánya európai polgárok adataihoz akar hozzáférni, az nem tiltott, viszont teljesen átláthatóan és szabályozottan kell ezt megtennie (a kormánynak indokolnia kell, miért kell neki az adott információ, és engedélyt kell kérnie hozzá)
• az Egyesült Államok vállalta, hogy a jövőben kizárt a konkrét cél nélküli tömeges megfigyelés – hogy ezt betartják-e, azt az EU és az USA hatóságai évente felülvizsgálják
• és végül egy nagyon fontos újdonság: a Safe Harbornak volt egy nagyon fájó hiányossága, ugyanis ha kiderült, hogy az Egyesült Államokban egy vállalat vagy a kormányzat visszaélt az európaiak személyes adataival, a két jogrendszer elválasztottsága és különbsége miatt az európaiak számára nem állt rendelkezésre jogorvoslati lehetőség. Ez a helyzet az új egyezmény következtében megváltozik, és több olyan jogorvoslati módot is kialakítanak, amikor az európai polgárok panaszt emelhetnek vélt sérelmeik okán