Javult ugyan a magyar háztartások infokommunikációs eszközökkel való ellátottsága az utóbbi időben, de az internetpenetráció terén még van mit ledolgoznia az országnak – derül ki a Tárki Társadalomkutatási Intézet Rt. által vezetett, a GKI Gazdaságkutató Rt.-t, a BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központját, az Informatikai Vállalkozások Szövetségét és a Kopint-Datorg Rt.-t tömörítő öttagú konzorciumnak a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) keretében készített tanulmányából. A konzorcium feladata volt, hogy tudományos hátteret biztosítson a MITS kialakítását vezető Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottság (ITKTB) munkájához.
A 2003-as év végi eredményeket tükröző kutatás örvendetes eredménye, hogy a háztartások mintegy harmadában van legalább egy számítógép, szemben a 2002-es 26 százalékkal; s ez meghaladja a trendben előre jelzett 29 százalékot. Nőtt továbbá a több számítógéppel rendelkező háztartások száma is, ezek aránya elérte a 4 százalékot. A kutatók egy meglepő, de kedvező fordulatra is felhívják a figyelmet: eszerint 1992 és 1998 között összesen 3 százalékponttal nőtt a számítógéppel rendelkezők aránya, míg 1998 óta ez az arány évente átlagosan 5 százalékkal bővül. Azonban jelentős regionális különbség is mutatkozik a számítógép-ellátottságban. Budapesten és környékén a háztartások 41, míg Észak-alföldön csupán 22 százaléka rendelkezik számítógéppel. Természetesen hasonló differenciálódáshoz vezet a család összjövedelme; így az alsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások esetében 6, míg a felső ötödbe tartozóknál 60 százalékos a számítógép-ellátottság. Hasonló arányokat mutat az iskolázottsági szint vagy az életkor szerinti megoszlás is.
A számítógép-penetráció lenyűgözőnek nem mondható, de mindenképpen javuló tendenciája mellett eltörpül az internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások aránya. A magyar háztartások mindössze 12 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel, s az elérés pozitív összefüggést mutat a lakóhely urbanizációs szintjével. Ennek ellenére Budapesten is csupán a háztartások kevesebb, mint negyede fér hozzá a világhálóhoz. Ennél is elszomorítóbb, hogy szélessávú (kábel, ISDN, ADSL) eléréssel csupán a netezők 43 százaléka tud az internetre csatlakozni, s a többség, azaz a szörfözők 50 százaléka a kor követelményeit alig kielégítő, szinte csak levelezésre alkalmas modemes rendszerrel bír. A lakosság negyede internetezik alkalomszerűen, s a havi rendszerességgel szörfözők aránya is csupán 22 százalék.
Érdekes kérdés, hogy mire használják Magyarországon az internetet. Természetesen leggyakrabban levelezésre, második helyen a munkával kapcsolatos információkeresés áll, míg a harmadik helyen, alig lemaradva a szórakozás és játék áll. Fórumozásra (hetente egyszer) csak a netezők ötöde, míg bankügyletek intézésére (szintén heti egy alkalommal) csupán öt százalékuk használja az internetet. Nőtt az online vásárlók aránya, s elérte a 11 százalékot, ami jelentős előrelépés a 2002-es 2 százalékhoz képest. Ugyanakkor a netezők 89 százaléka még soha nem vásárolt az interneten keresztül. Ennél sokkal érdekesebb – és az információs társadalom szempontjából némileg rémisztőbb is –, hogy a lakosság mintegy háromnegyedét kitevő egyáltalán nem internetezők mivel indokolják távol maradásukat. Harmaduk szerint nincs rá szüksége, míg 40 százalékukat egyáltalán nem is érdekli. A hozzáférést túl drágának a lakosság 21 százaléka tartja, míg hozzá nem értésre 17 százalék hivatkozik. De a kutatás szerint idén várhatóan bővül az internethez hozzáférő háztartások száma.
Míg 2002-ben a nemzetközi, elsősorban az amerikai összehasonlításban a magyarok technooptimistábbak. A felhasználók háromnegyede szerint ezek az eszközök jobbá formálják a világot, csupán 5 százalékuk szerint kedvezőtlen az irány; míg a nem használók körében ez az arány 54 és 8 százalék. Nincs érdemi változás az interneten nyerhető információk megbízhatóságának megítéléséről. A netezők 56 százaléka szerint az információ nagyobb része megbízható, míg 5 százalékuk szerint csupán kisebb része az.
