Újabb nemzeti intézmény, az Országos Nyugdíjbiztosító tagozódott be a héten a közigazgatás zászlóshajója, az Ügyfélkapu mögé. Igaz, akik már regisztrálták magukat a flopilemezes adatszolgáltatásra (beadási határidő április vége!), csak e bejelentkezés módosításával tudnának az interneten Nyenyit beadni, így az egyébként is élesen kritizált kétlépcsős (regisztráció és a flopis adatszolgáltatás) bürokráciamenet egy újabb ügyfélszolgálati tortúrával bővülne. Ezt valószínűleg már kevesen vállalják fel a következő két hétben, így idén nem várható áttörés a nyugdíjbevallások megszokott rendjében. A könyvelők ráadásul most inkább azon fáradoznak, hogy ügyfeleik határidőre aláírják a flopilemez mellékleteit képező adatlapokat, mert mostanáig még meghatalmazás esetén sem szignálhatták az adatkísérőket. Mindebből következik: az eNyenyi-áldás csak 2008-ban várható, feltéve, ha…

ONYF-múzeum: flopilemez, Xbase-Clipper, DOS

Kétségtelen, hogy a tegnap bemutatott új megoldás – a lassan Ügyfélkapu-specialistává váló E-Group Csoport szakavatott közreműködése révén – akár korszakváltás is lehetne a Nyugdíjbiztosító informatikai rendszerében, de a jelek szerint egy megkésett próbálkozásnak vagyunk szemtanúi. A mostani bevallásdömpinghez az ONYF még félmillió flopilemezt vásárolt, hogy a vállalkozások használhassák az idei évtől már Windows-platformra átszabott kliensprogramot. (Ez eddig ugyanis kizárólag DOS-on futott!) Az adatszolgáltatás szerkezete évek óta gyakorlatilag változatlan, a fazonírozás pedig inkább csak tüneti kezelés az elavult informatikai struktúra elfedésére. A jelenleg még hadrendben álló számítástechnikai elemek jó része ma már múzeumi kiállítási tárgy lehetne, a múlt század ereklyéi ezek, amiket a most iskolás nebulóknak mutogathatnának az informatikatörténelem órákon.

Kidobott milliárdok: EMMA, OEP-jelentő, Pénztár…

A Nyenyivel az első probléma: nincs rá szükség, mert az adatokat az APEH januárban (06084-es bevalláson) már megkapta. Ésszerű és közpénzkímélő lenne, ha egy egyszerű adatkonverzióval ezek a bevallások átkerülnének a Nyugdíjbiztosító nyilvántartásába is. Több magyarázat létezik, hogy miért nem működik a rendszerek közötti adatcsere. Az egyik magyarázat, amit az ONYF informatikai vezetője mond: hivatalának konszolidált éves adatokra van szüksége, ezt pedig az APEH képtelen biztosítani. Rába Ferenc szerint nincs elfogadható megoldás a láthatáron, így jövőre is maradnia kell a párhuzamos adatszolgáltatásnak. A kilátásokkal, a maradó Nyenyivel persze nem igazán lehetnek boldogok a cégek (elsősorban a kisvállalkozások) és az értetlenkedő könyvelők, ugyanis a feldolgozás többletköltsége természetesen náluk csapódik le.

A hivatali vezető – érthető okokból – védi a mundér becsületét, de a kritikákra egyre nehezebben tud elfogadható válaszokat adni. Azok az érvek, hogy a dupla adatbekérés megszüntével a magánnyugdíjpénztárak nem zuhantak össze (tehát az államit sem fenyegeti ilyen veszély), vagy hogy az adóadatok pontossága mégis csak nap mint nap vizsgázik az adózók előtt, míg a nyugdíjunkat meghatározó nyilvántartás csak az öregkor elérésekor nyílik meg, erősebbnek tűnnek a külön adatszolgáltatás szükségességét hangoztató ONYF-álláspontnál.

Az elmúlt néhány évben – kivétel nélkül – mindegyik nagy állami nyilvántartórendszerünk nekigyürkőzött, hogy megújítsa, korszerűsítse a közpénzek beszedését megalapozó informatikai nyilvántartórendszerét. Így alakult ki a legnagyobb adatbázis, az APEH elektronikus bevallási és adatszolgáltatási adatvagyona. Mellette voltak még próbálkozások: a szép nevű, de csúnya bukást produkáló, rövid életű munkaügyi nyilvántartó, az EMMA-rendszer idén szép csendben kimúlt. Említést (sem) érdemel az egészségbiztosítási ellátásokat megalapozó, két évig próbálkozó flopis OEP-jelentő is (fejlesztő: Diag Bt.), de ne felejtkezzünk el a szintén kérészéletű, a magánnyugdíjpénztárak bevallásait kezelő, Pénztár nevű – elektronikus aláírást is fogadó – megoldásról sem. Ma már az OEP és a magánnyugdíjpénztárak az adóhivatal adatcsomagjaival dolgoznak – zökkenőkkel ugyan, de az együttműködés megvalósult.

Az OEP adatbázisa most vizsgázik. Az már kiderült: a lakosság tizede láthatatlan a rendszer számára. A napokban menesztették az OEP informatikai vezetőjét, mert az eltartottak ügyében küldött hibás tájékoztatók riadalmat keltettek a biztosítottak körében. A pénztár nem vizsgálta, hogy az érintett embereknek volt-e más jogviszonya, például alkalmazottként vagy kismamaként. Az eltartotti kategória megszűnéséről küldtek nekik értesítést, ezért rémültek meg sokan a levéltől. Áprilistól az orvosoknak ellenőrizniük kell, szerepel-e páciensük a biztosítottak listáján, az első tapasztalatok azt mutatják, a nyilvántartás eléggé kesze-kusza: rendőrök, postások, közmunkások, egyetemisták, kismamák, nyugdíjasok és közalkalmazottak magyarázkodhatnak majd az orvosnál a biztosításukat illetően.

Mennyibe is kerülhet a Nyenyi?

Pontosan nem tudjuk. Néhány szót azért érdemes áldozni a Nyenyire fordított befektetések nagyságrendjéről: az biztos, hogy az informatikai szakmai berkekben kevéssé ismert, a Nyenyi-rendszert is fejlesztő New Age Software Kft. (NAS Kft.) munkájára az elmúlt két évben milliárdokat költött az ONYF. A Fiumei úton nagy becsben tartott, 3 millió forintos törzstőkéjű szoftverfejlesztő cég meghívásos közbeszerzési eljáráson nyerte el az „udvari szállító” kitüntető címet még 2004-ben. Érdemes megnézni, és felettébb furcsa, hogy a semmitmondó, gyakorlatilag halott honlapjukon összesen egy e-mail cím „működik”. Ezek után csak reménykedhetünk, hogy a nyugdíjbiztosító rendszer fejlesztésénél, a „belső” produktumnál azért lényegesen igényesebbek voltak, és az állampolgárok személyes adatai megfelelő biztonságban vannak.

A kérdések tehát egyre inkább aktuálisak. Szükség van-e a Nyenyire, ha minden adat ott van az APEH tárolóegységein? Elkésett próbálkozás-e az elektronikus Nyenyi bevezetése, vagy jogos az igény a költséges párhuzamos adatgyűjtésre? Vizsgálja-e valaki a nagy állami informatikai rendszereink hatékonyságát, megbízhatóságát? Mi a célszerű egy kis ország esetében: egy nagy központit vagy inkább több önálló funkcionális adattárat működtessenek? Ez utóbbira talán már meg is van a válasz: pontos, ellenőrzött adatszolgáltatás, Ügyfélkapu és az adatok megosztása a hivatalok között.