Néhány nappal ezelőtt értesültek egy levélben a TeszVesz online aukciós portál felhasználói arról, hogy vége az ingyenes árufeltöltésnek, a jövőben díjat kell ezért fizetni. A döntést mindaddig értetlenség fogadta, amíg ki nem derült, hogy a piacvezető Vatera is ugyanígy tesz, vagyis az e piaci szegmenst gyakorlatilag (90 százalékig) lefedő, egymillió felhasználót magáénak tudó két vállalkozás egyszerre lép azonos módon.
Az azonos magatartás nem meglepő, hiszen a Népszabadság tudósítása is felhívja arra a figyelmet, hogy a TeszVesz honlapján megjelent január végi rövid hír szerint: „A Sanoma Budapest után a dél-afrikai központú Naspers médiavállalat online divíziója, a MIH Internet Europe lett a TeszVesz.hu 100%-os tulajdonosa. Az MIH Internet Europe vezető szerepet játszik a közép-kelet-európai internetes piacon, egyben a Vatera.hu tulajdonosa, korábban pedig kisebbségi tulajdonrészt birtokolt a Teszvesz.hu-t üzemeltető cégben.” Ez végül is mégis csak azt jelenti, hogy a közös tulajdonosú két nagy vállalkozás monopolhelyzetbe került Magyarországon, hiába írja a közlemény: „…a közös tulajdonosi szerkezet lényegében nem befolyásolja a portálok tevékenységét. Párhuzamos működésük során továbbra is arra törekednek, hogy a felhasználók változatos igényeinek minden téren megfeleljenek”, ám a 90 százalékos piaci szerepet nehéz nem monopolhelyzetnek értékelni.
Az üzleti modell váltását is problematikus lenne nem a tulajdonosváltással magyarázni. Az eddig ingyenes aukciós felületet biztosító oldalak tulajdonosai a sikeres üzletek után járó jutalékból (TeszVesz: 4, Vatera: 6 százalék) éltek meg. A TeszVesz március 30-ától, a Vatera április 6-ától vezeti be az úgynevezett listázási díjakat, melyeket minden árufeltöltőnek meg kell fizetnie. Amennyiben sikerrel jár az aukció, akkor az üzemeltetők ezt a díjat visszatérítik.
Ugyanakkor mégis komoly kétségeket vet fel az intézkedés, mert bár a legtöbb esetben igen mérsékeltek ezek az összegek (ötezer forintos értékig öt forinttól indulnak), a nagyobb tételeknél, illetve a minden feltöltés utáni kötelezettség miatt jelentős költségnövekedést okozhatnak.
A Vaterán következőképpen indokolják a lépést: „A Vaterára feltöltött termékek száma dinamikusan nő, egyre több aukció indul, egyre szélesebb a termékkínálat. Az aukciók számának növekedésével párhuzamosan azonban egyre több olyan termék is megjelenik a Vatera piacterén, amely hosszú ideig, vagy soha nem talál gazdára. E termékek igen jelentős és folyamatosan növekvő száma megnehezíti az eredményes böngészést és a valóban értékes aukciók megtalálását. A feltöltési díj bevezetését és alkalmazását egy olyan eszköznek szánjuk, amely segít megtisztítani közös piacterünket a hetek, hónapok óta eladatlan (eladhatatlan) termékek tízezreitől és könnyebbé teszi a vásárlók dolgát a valóban értéket képviselő termékek megtalálásában és megvásárlásában. A cégcsoportunkon belüli, más országokban működő piacterek gyakorlatából egyértelműen kiderül: a feltöltési díjak bevezetését követően az áruforgalom sebessége és a piacképes termékeket áruló eladók forgalma megnő.”
Ugyanerről a TeszVesz oldalán: „túl sok az áru, és túl kevés a sikeres aukció”, illetve: „A listázási díj bevezetésével szeretnénk elkerülni azt, hogy nem megfelelően elkészített – vagy nem megfelelő termékeket meghirdető – aukciók nagy számban fussanak az oldalon. Szintén szeretnénk csökkenteni az olyan aukciók számát, amiket számtalanszor, változás nélkül hirdetnek meg az eladók, de a sokadik meghirdetésre sem kel el a termék.”
A fenti gazdasági döntések természetesen az adott cég, cégek belügyei, ám az ügy kapcsán felmerült monopóliumgyanú már nem az. Megkérdeztük erről Mihálovits Andrást, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) szóvivőjét. Ő elmondta, hogy már tudnak a tranzakcióról, s természetesen meg fogják vizsgálni, mivel „a GVH-nak kutya kötelessége megvizsgálni MINDEN fúziót, ha az abban részt vevő vállalkozások elérenk egy bizonyos árbevételi küszöböt.” Ám a fúziókra vonatkozó jogszabályok igen szövevényesek, mivel meg kell nézni, hogy elért-e egy bizonyos összeghatárt a vásárlók árbevétele, meg kell állapítani azt is, hogy az eladók esetében milyen ez a helyzet, s ha mindezen feltételek teljesülnek, akkor válik szükségessé annak megállapítása, hogy vajon az egyesülés valóban versenykorlátozó-e. Önmagában, fogalmazott a szóvivő, egy 90 százalékos piaci részesedés még nem feltétlenül ilyen, ehhez több feltételnek is teljesülnie kell. Ha az érintett piaci szereplők tudják, hogy teljesítik a törvényben előírt pénzügyi feltételeket, akkor bejelentési kötelezettséggel tartoznak szabályozott módon a GVH felé, ha ezt elmulasztják, bírsággal számolhatnak. Ha megindul a vizsgálat, s az egyesülés aggályokat vet fel, akkor két eset lehetséges: vagy megtiltják a fúziót, vagy pedig bizonyos korlátozásokkal engedélyezik.
