Új hozzászólás Aktív témák

• #25326 #71562240 törölt tag #56474624 #25320

  Új Válasz 2012-04-08 12:32:46 #25326

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz #56474624 #25320 üzenetére

  Na, akkor, mivel nekem is ez a véleményem, bátorkodom még egyszer felmelegíteni a hangszórómembrán működésének kérdését váltóáram (és egyenáram) témában, mert megint olyan kérdés kapcsán keletkezett vallásháború, ami a zenehallgatásban évszázados ökölszabály, és amit indifferens fizikai elvek és vaskos degradáló jelzők felemlegetése helyett józan paraszti ésszel le lehetne ellenőrizni.
  Először egy-két mondat arról, hogy mi történt (bocs, de a neveket nem mindig a maguk bonyolultságában fogom idézni, hanem praktikusan). Tamas kolléga megkérdezte, hogy a DIN szabványú hangszórócsatlakozónak melyik a pozitív és negatív pólusa. Néhány helyes illetve helytelen válasz hatására zoltanz kolléga megjegyezte, mint ellenőrzési lehetőséget, hogy az a lényeg, hogy kifelé mozduljon a membrán. Erre Lompos kolléga elővezette azt az elméletét, hogy ez nem így működik, hanem a váltóáram miatt úgy, hogy félperiódusonként (mármint a zenei jel szinuszhullámának félperiódusai függvényében) a membrán kifelé és befelé megy. Erre Bacylus kolléga frappánsan és tömören megjegyezte, hogy ő azért továbbra is nyugodtabb, ha az erősítő bekapcsolásakor kifelé, kikapcsolásakor befelé fog elmozdulni a membrán (mármint természetesen a nyugalmi helyzetéhez képest - teszem hozzá én) Mindezekután én is hozzászóltam, miszerint a dolog működése nem váltóáram téma, hanem az a lényeg, hogy polaritáshelyes bekötés esetén a hangjel következetesen kifelé fogja lökni a membránt, polaritáshibás bekötés esetén következetesen befelé, és ez az olyan( „alkalmi”, nagy kitérésű jelnél, mint a lábdob jele), kiválóan ellenőrizhető. Erre föl kitört az indifferens vallásháború váltóáramról és egyenáramról, ennek elején Lompos kolléga még megjegyezte, hogy amikor a dobos leveszi a lábát a pedálról, akkor a membrán beszippantódik (?!?!?!), én pedig egy későbbi szakaszban további további érzékletes példát hoztam fel, miszerint jól megfigyelhető, hogy bizonyos fajta zenei tutti effektusoknál, amikor időben hosszan, „folyamatosan” áramolnak a nagyenergiájú hangjelek, jól látható, hogy a hangszórómembrán folyamatosan egy „kilökött” helyzetben van (és ebben a „kilökött” helyzetben rezeg a hangjelek szinuszhullámai függvényében.
  Most akkor még egyszer, kicsit másképp szemléltetem, hogy miről van szó, aki akarja érti, és leellenőrzi. Vezessük be a „nulla sík” fogalmát, ez a nulla sík azt a függőleges síkot fogja jelölni, amelyen a mélyhangszóró membránjának a széle helyezkedik akkor, amikor az erősítő bekapcsolt állapotban van, de nem szól a zene (és egyúttal nem is kapcsoltunk egyenáramot a hangszóróra). Mi történik, ha megszólal a zene? Az évszázados ökölszabály szerint, ha polaritáshelyes a hangszóró bekötése, akkor a hangszórómembrán kifelé tolódik a nulla síkhoz képest, és a zene energiájának és folyamatosságának függvényében a nulla síktól kifelé levő állapotban rezeg a hangjel szinuszhullámainak pozitív és negatív félperiódusai függvényében.. Ha csak egy hangszert figyelünk, például a nagy membránkitérést előidéző lábdobot, akkor eszerint azt kell látnunk, hogy a lábdob ütése kilöki a membránt, majd a membrán visszatér a nulla síkra, miután megszűnt a lábdob jele (enyhe kilengéssel, a tehetetlenségi erőből adódóan, de ez itt mindegy). Ha polaritáshibásan kötjük az erősítőre a hangszórót, akkor mindez a nulla síkhoz képest nem kifelé, hanem befelé, tehát a hangdoboz belseje felé fog történni, azaz a nulla sík és a hangdoboz belseje között fognak zajlani a membránrezgések. Mit állít ezzel szemben Lompos kolléga (és nyilván vele együtt a fegyvertársai)? ő azt állítja, hogy mindegy, hogy polaritáshelyesen van-e bekötve a hangszóró, mert a váltóáramú meghajtás (illetve jel) következtében a hangszórómembrán a nulla síkon rajta rezeg, vagyis a hanghullám szinuszfüggvényének pozitív félperiódusában a nulla síkon kívül lesz a hangszórómembrán, a negatív félperiódusban pedig a nulla síkon belül, azaz a hangdoboz belsejében. Ezekután nézzük meg, mi történik, ha egyenáramot kötünk a hangszóróra. Az egyenáram ugyebár nem váltakozóáram, azaz nem 5cm előre, 5cm vissza, hanem annak iránya van, halad valamerről valamerre. Ha „helyes” polaritással kötjük az egyenáramot a hangszóróra, akkor azt látjuk, hogy a membrán előremozdul, és úgy marad, amíg esetleg le nem ég a hangszóró, vagy ha hirtelen túl nagy egyenáramra kötjük, akkor a membrán (és járulékos részei) ki is szakadhat(nak) és kilövődhet(nek) a szobába, még mielőtt leégne a hangszóró. Ha polaritáshelytelenül kötjük rá az egyenáramra a hangszórót, akkor mindez befelé történik, a hangdoboz belseje irányába. Ezt az egyenáramú részt úgy hiszem, senki sem próbálja vitatni, ez tehát a legkisebb közös többszörös.
  Na most, akkor azt kellene még megérteni, hogy zenehallgatáskor a hangszóró membránját nem az áramkörben levő váltakozóáram mozgatja, hanem a hangjel, a hasznos jel, aminek határozott iránya és behatárolt sebessége van (közelítőleg fénysebesség), ami következetesen halad egyik pontból a másikba, jelesül az erősítőből kifelé, át a hangszórón, majd az erősítőbe vissza egy másik „lyukon” át, mint amiből kijött. Ha be van kapcsolva az erősítő, de nem szól a zene, akkor a konstrukcó függvényében kisebb-nagyobb alapzajt hallhatunk, ha odatartjuk a fülünket a hangszóróhoz. Nos, ez az alapza pontosan olyan módon mozgatja a membránt, mint ahogy azt Lompos kolléga a zenei jelre is rá akarja fogni, azaz félperiódusonként a nulla síkon kívül vagy belül van a membrán. A zenei hasznos jel azonban nem így mozgatja a membránt, hanem úgy, mintha egyenáram lenne, ugyanis a zenei hasznos jel nem 5cm előre, 5cm vissza, hanem a zenei hasznos jel elindul egy kiindulópontból a pozitív vezetéken, s miközben határozott irányú és korlátos sebességű mozgást végez, a hangszórón és a negatív vezetéken át eljut a végpontba, de ha polaritáshibásan kötjük be a hangszórócsatlakozót, akkor a zenei hasznos jel ugyanezt a határozott útját járja, csak éppen fordított irányban, és mindeközben hangyafasznyit sem érdekli, hogy eközben a hordozóközege váltakozóáramú áramkör. Ha az erősítő Los Angelesben van, a hangszóró pedig Pekingben, és a vezetékeket az Atlanti-óceánon valamint Európán átvezetve összekötjük őket, majd pedig bekapcsoljuk az erősítőt, ezáltal létrehozzuk a (jelen esetben éppenséggel váltakozóáramú) áramkört, majd egy adott pillanatban elindítjuk a zenét, akkor a zene Pekingben kb. egy másodperc múlva fog megszólalni, majd újabb kb. egy másodperc múlva a zene visszaérkezik Los Angelesbe a maga határozott, következetesen egyirányú, korlátos sebességű útján, és mint említettem, hangyafasznyit sem zavarja, hogy eközben a hordozó közege egy kész váltakozóáramú áramkör. Az útján egyirányba haladó, korlátos sebességű zenei hasznos jel úgy mozgatja a hangszórómembránt, ahogy az egyenáram is mozgatja, tehát polaritáshelyes bekötés esetén a nulla síkhoz képest következetesen a nulla sík és a szoba közti tartományban rezgeti a szinuszhullámokat, hibás bekötés esetében ellenfázisban mozog és következetesen a nulla sík és a doboz belseje k zött Na, akkor, mivel nekem is ez a véleményem, bátorkodom még egyszer felmelegíteni a hangszórómembrán működésének kérdését váltóáram (és egyenáram) témában, mert megint olyan kérdés kapcsán keletkezett vallásháború, ami a zenehallgatásban évszázados ökölszabály, és amit indifferens fizikai elvek és vaskos degradáló jelzők felemlegetése helyett józan paraszti ésszel le lehetne ellenőrizni.
  Először egy-két mondat arról, hogy mi történt (bocs, de a neveket nem mindig a maguk bonyolultságában fogom idézni, hanem praktikusan). Tamas kolléga megkérdezte, hogy a DIN szabványú hangszórócsatlakozónak melyik a pozitív és negatív pólusa. Néhány helyes illetve helytelen válasz hatására zoltanz kolléga megjegyezte, mint ellenőrzési lehetőséget, hogy az a lényeg, hogy kifelé mozduljon a membrán. Erre Lompos kolléga elővezette azt az elméletét, hogy ez nem így működik, hanem a váltóáram miatt úgy, hogy félperiódusonként (mármint a zenei jel szinuszhullámának félperiódusai függvényében) a membrán kifelé és befelé megy. Erre Bacylus kolléga frappánsan és tömören megjegyezte, hogy ő azért továbbra is nyugodtabb, ha az erősítő bekapcsolásakor kifelé, kikapcsolásakor befelé fog elmozdulni a membrán (mármint természetesen a nyugalmi helyzetéhez képest - teszem hozzá én) Mindezekután én is hozzászóltam, miszerint a dolog működése nem váltóáram téma, hanem az a lényeg, hogy polaritáshelyes bekötés esetén a hangjel következetesen kifelé fogja lökni a membránt, polaritáshibás bekötés esetén következetesen befelé, és ez az olyan( „alkalmi”, nagy kitérésű jelnél, mint a lábdob jele), kiválóan ellenőrizhető. Erre föl kitört az indifferens vallásháború váltóáramról és egyenáramról, ennek elején Lompos kolléga még megjegyezte, hogy amikor a dobos leveszi a lábát a pedálról, akkor a membrán beszippantódik (?!?!?!), én pedig egy későbbi szakaszban további további érzékletes példát hoztam fel, miszerint jól megfigyelhető, hogy bizonyos fajta zenei tutti effektusoknál, amikor időben hosszan, „folyamatosan” áramolnak a nagyenergiájú hangjelek, jól látható, hogy a hangszórómembrán folyamatosan egy „kilökött” helyzetben van (és ebben a „kilökött” helyzetben rezeg a hangjelek szinuszhullámai függvényében.
  Most akkor még egyszer, kicsit másképp szemléltetem, hogy miről van szó, aki akarja érti, és leellenőrzi. Vezessük be a „nulla sík” fogalmát, ez a nulla sík azt a függőleges síkot fogja jelölni, amelyen a mélyhangszóró membránjának a széle helyezkedik akkor, amikor az erősítő bekapcsolt állapotban van, de nem szól a zene (és egyúttal nem is kapcsoltunk egyenáramot a hangszóróra). Mi történik, ha megszólal a zene? Az évszázados ökölszabály szerint, ha polaritáshelyes a hangszóró bekötése, akkor a hangszórómembrán kifelé tolódik a nulla síkhoz képest, és a zene energiájának és folyamatosságának függvényében a nulla síktól kifelé levő állapotban rezeg a hangjel szinuszhullámainak pozitív és negatív félperiódusai függvényében.. Ha csak egy hangszert figyelünk, például a nagy membránkitérést előidéző lábdobot, akkor eszerint azt kell látnunk, hogy a lábdob ütése kilöki a membránt, majd a membrán visszatér a nulla síkra, miután megszűnt a lábdob jele (enyhe kilengéssel, a tehetetlenségi erőből adódóan, de ez itt mindegy). Ha polaritáshibásan kötjük az erősítőre a hangszórót, akkor mindez a nulla síkhoz képest nem kifelé, hanem befelé, tehát a hangdoboz belseje felé fog történni, azaz a nulla sík és a hangdoboz belseje között fognak zajlani a membránrezgések. Mit állít ezzel szemben Lompos kolléga (és nyilván vele együtt a fegyvertársai)? ő azt állítja, hogy mindegy, hogy polaritáshelyesen van-e bekötve a hangszóró, mert a váltóáramú meghajtás (illetve jel) következtében a hangszórómembrán a nulla síkon rajta rezeg, vagyis a hanghullám szinuszfüggvényének pozitív félperiódusában a nulla síkon kívül lesz a hangszórómembrán, a negatív félperiódusban pedig a nulla síkon belül, azaz a hangdoboz belsejében. Ezekután nézzük meg, mi történik, ha egyenáramot kötünk a hangszóróra. Az egyenáram ugyebár nem váltakozóáram, azaz nem 5cm előre, 5cm vissza, hanem annak iránya van, halad valamerről valamerre. Ha „helyes” polaritással kötjük az egyenáramot a hangszóróra, akkor azt látjuk, hogy a membrán előremozdul, és úgy marad, amíg esetleg le nem ég a hangszóró, vagy ha hirtelen túl nagy egyenáramra kötjük, akkor a membrán (és járulékos részei) ki is szakadhat(nak) és kilövődhet(nek) a szobába, még mielőtt leégne a hangszóró. Ha polaritáshelytelenül kötjük rá az egyenáramra a hangszórót, akkor mindez befelé történik, a hangdoboz belseje irányába. Ezt az egyenáramú részt úgy hiszem, senki sem próbálja vitatni, ez tehát a legkisebb közös többszörös.
  Na most, akkor azt kellene még megérteni, hogy zenehallgatáskor a hangszóró membránját nem az áramkörben levő váltakozóáram mozgatja, hanem a hangjel, a hasznos jel, aminek határozott iránya és behatárolt sebessége van (közelítőleg fénysebesség), ami következetesen halad egyik pontból a másikba, jelesül az erősítőből kifelé, át a hangszórón, majd az erősítőbe vissza egy másik „lyukon” át, mint amiből kijött. Ha be van kapcsolva az erősítő, de nem szól a zene, akkor a konstrukcó függvényében kisebb-nagyobb alapzajt hallhatunk, ha odatartjuk a fülünket a hangszóróhoz. Nos, ez az alapza pontosan olyan módon mozgatja a membránt, mint ahogy azt Lompos kolléga a zenei jelre is rá akarja fogni, azaz félperiódusonként a nulla síkon kívül vagy belül van a membrán. A zenei hasznos jel azonban nem így mozgatja a membránt, hanem úgy, mintha egyenáram lenne, ugyanis a zenei hasznos jel nem 5cm előre, 5cm vissza, hanem a zenei hasznos jel elindul egy kiindulópontból a pozitív vezetéken, s miközben határozott irányú és korlátos sebességű mozgást végez, a hangszórón és a negatív vezetéken át eljut a végpontba, de ha polaritáshibásan kötjük be a hangszórócsatlakozót, akkor a zenei hasznos jel ugyanezt a határozott útját járja, csak éppen fordított irányban, és mindeközben hangyafasznyit sem érdekli, hogy eközben a hordozóközege váltakozóáramú áramkör. Ha az erősítő Los Angelesben van, a hangszóró pedig Pekingben, és a vezetékeket az Atlanti-óceánon valamint Európán átvezetve összekötjük őket, majd pedig bekapcsoljuk az erősítőt, ezáltal létrehozzuk a (jelen esetben éppenséggel váltakozóáramú) áramkört, akkor kb. egy másodperc múlva fog Pekingben megszólalni a zene, majd (a zene!) újabb kb. egy másodperc múlva fog „visszaérkezni” Los Angelesbe a maga határozottan egyirányú, korlátos sebességű útján, és mint említettem, eközben hangyafasznyit sem fogja érdekelni, hogy a hordozóközege éppenséggel egy váltakozóáramú áramkör. Polaritáshelyes bekötés esetén a zenei hasznos jel következetesen a nulla sík és a szoba közötti területen mozgatva fogja rezgetni a membránt, hibás bekötés esetén pedig következetesen a nulla sík és a hangdoboz belseje közötti területen.
  Egyébként pedig másfél napon át a globális felmelegedést fokozó energiák fogytak el olyasmi cáfolására, amit néhány mozdulattal mindenki leellenőrizhetett volna, akinek újdonság az, ami egyébként logikus és fizikus jelenség. Vette valaki a fáradtságot, hogy ránézzen a hangszórómembránra, hogy mit is csinál például egy lábdob vagy egy zenekari tutti hatására?

Új hozzászólás Aktív témák