Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • zollye

    csendes tag

    válasz hadsz #1877 üzenetére

    Üdvözletem Minden - weboldalon - Olvasónak, Írónak!

    Megnéztem,... És ismét elszorult a torkom, - pedig a hajózó állományhoz nem sok közöm volt...

    Az ezt megelőző írásom talán azt súgallta, hogy "minden úgy volt jó, ahogy volt".
    Nos! Én ezt nem így gondolom. Kezünket szívünkre téve:
    Mi értelme lett volna annak, hogy 150000 ember őrizzen egy haditechnikai roncstelepet?
    (-Miért ennyien, - és lényegében mit - őriztek volna?)
    A kérdés jogos annyiban, hogy az Oroszok kitakarodása után "egy újjamon meg lehetett számolni" a HADRAFOGHATÓ magyar alakulatok számát, - a többi lényegében "mehetett a levesbe"...
    -Ez az álláspont ugyan véglet,... De volt egy szerződésszinten is elismert, jól szervezett, ütőképes légvédelmünk. Ezt vajon miért - és kinek - volt érdeke leamortizálni az agyagos földig? Miért kellett a - szerintem - egyetlen ütőképes fegyvernemet kinyírni Magyarországon?

    A sok kérdésre - jelentősen leegyszerűsített formában (!) - viszonylag egyszerű a válasz:
    Bizonyára sokan látták azt a mulattató filmjelenetet, amikor egy lakótelepi házat "adtak át" a kommunizmusban... Például - A NEM MŰKÖDŐ - lift ablaka előtt emelet-táblákat mozgattak, - azt az illuzíót keltve, hogy felfelé halad a lift...

    Nos! Ugyanilyen felelőtlen, nemtörődöm, a kívánt cél érdekében gátlástalan, eszköztelen emberek "gondjaira volt bízva" - többségében (!) - a Magyar Néphadsereg.
    "Akinek nem inge, ne vegye magára!"

    A lényeg MINDIG (!) is az volt, hogy a szépen púderozott jelentések megelégedéssel töltsék el azokat, akiknek készültek. Az alakoskodás, a szerepjáték... Következetes ellenőrzés meg a "Holdon" volt, - de ha volt, akkor is csak "papíron" hajtották végre ezeket, köszönet nem volt bennük. (-Kivételeknek azok az esetek tekinthetők, amikor tudatosan "ki akartak valakit nyírni", - és rászálltak...)
    Eszem-iszom, ihajj-csuhaj, "Hogy van a kedves feleséged, Öreg Cimbora?", - s már "simítva volt minden".

    Kezeljük jóindulatúan a dolgok menetét:
    Hiába jelentette a sorkatona, hogy nem klappol valami, ha a tisztes, illetve tiszthelyettes számára csak az volt a lényeges, hogy "átadja a szolgálatot".
    A másik "átvette" - naná, hogy "papíron", - és amikor kiderült a turpiszság, alattomos módon továbbadta, mert különben kiderült volna a felelőtlensége...

    Magasabb szint:
    A tiszthelyettes tette becsülettel a dolgát, de az a szakaszparancsnoknál "elakadt" a probléma orvoslása...

    Ezt eljátszhatjuk egészen a Czinege Lajosig...

    És mivel az információ, - ami nem tévesztendő össze a dezinformációval, - soha nem jutott el a "címzettekig", remény sem lehetett arra, hogy a hiányosságok pótolva legyenek, fejlesztéseket hajtsanak végre, uram bocsá', új felszerelést rendszeresítsenek a Néphadseregnél.
    Ez egészen onnan kezdődik, hogy "A kiment biztosítékot a tartalékból kicseréltem a rádióskocsiban, de amint beérkeztem az állomáshelyemre, azonnal elkezdem intézni - az első munkanapon - az utánpótlását..." Szart nagyívben a többség mindenre.
    (-"Híradókocsik átvételekor" több volt a HTK-jegyzőkönyv egy-egy "kocsimban" - darabra, - mint a fellelhető híradófelszerelések darabszáma összesen! Nevetséges (volt)!)

    Namármost! Amikor számtalan ilyen "szál" elkezd "felfelé kúszni", mint egy inda, abból lesz az "Ürülék-vár".

    A magyar katona olyan szintre fejlesztette - természetes leleményességéből adódóan - a "szarból várat szisztémát", hogy sok mostani, - elsősorban külhoni NATO-katona - csak pislogna ki a búrájából, hogy hogyan lehet szakfelszerelések nélkül úgy megoldani harcfeladatokat, ahogyan azt a magyar katonák tették évtizedeken keresztül...

    Felelősök persze sosem voltak, ill. sosem lesznek - régi jó magyar szokás szerint... :W

    [ Szerkesztve ]

    Amint úgy érzed, hogy a magad ura vagy, abban a pillanatban adódik egy újabb körülmény, amely bebizonyítja az ellenkezőjét.

Új hozzászólás Aktív témák