Új hozzászólás Aktív témák

• #3013 Winner_hun félisten Geryson #3012

  Új Válasz 2008-08-16 11:52:45 #3013

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Winner_hun

  félisten

  válasz Geryson #3012 üzenetére

  Az apportjátéknak nagyon nagy jelentősége van. A jó apportírozó hajlamtól függ, hogy a kutya kitűnő nyomkövető lesz-e vagy sem. Ezt a játékot a kutya egyik legősibb, a zsákmányszerzési, a zsákmányöüldözési, a mozgó tárgyak megragadásának ösztönére kell felépíteni. A jól beállított játékkal a kölyköt könnyen „apportbolonddá” lehet tenni. Ha ezt sikerült, a felnőttkorban feltétlenül eredményes szimatmunka várható el tőle. Ha azonban kihagyjuk, elmulasztjuk ezt a játékot, később már csak nagyon erős kényszerhatások segítségével tudjuk approtírozásra kiképezni. Ez a kényszerrel erőszakolt apportírozás sohasem lesz olyan tökéletes, mint a játékos módszer.
  Az apport francia szó, jelentése elhozni. A kiképzésben ez olyan meghonosodott szakkifejezés, amely helyett nehéz lenne helyes magyar megfelelőt találni. Furcsa volna a magyar fordított „elhozni”, „előhozni” szavakkal helyettesíteni az „apport!, hozd!” kifejezés.
  Az apportkészség – ahogy azt már említettük – a kutyának veleszületett tulajdonsága. Alapvető megnyilvánulása az, hogy a kutya minden mozgó tárgyat ösztönösen szeret üldözni, elkapni. Az erre való hajlam már egészen kicsi, pár hetes korban is tapasztalható. Utaltunk már arra, hogy a jó tenyésztő a „második kritikus időszakban” elkezdheti az apportjátékot. Függetlenül attól, hogy a tenyésztő foglalkozott-e az apporttal vagy sem, az új gazdának nagyon hamar be kell veezetnie a játékos apportírozást, hogy ez a hasznos hajlam a kölyökben tökéletesen kifejlődjön.
  Mielőtt elkezdené ezt a játékot, legjobb, ha saját maga készít egy zsineggel jól összekötözött kemény rongylabdát. A labda nagysága mindig alkalmazkodjon a kölyök termetéhez. Akkora legyen, hogy azt szívesen megfogja, vipelje. Lehet más anyag is az apporttárgy, pl. esztergályozott fagolyó, vagy egy 20-25 cm-es seprűnyéldarab, teniszlabda, tömör gumilabda stb.
  A rongylabda elkészítése után egy alkalmas, csendes, nyugodt helyen – lakásban vagy csendes udvarban, ahol nincs semmilyen zavaró körülmény, amely elvonná a kölyök figyelmét – kezdjük el a játékot. Vegyük a kezünkbe a labdát és egyik kézből a másikba dobálva játszadozzunk vele úgy, hogy a kuskutya ezt lássa. Labdázgatásunkra – mint minden mozgásra – a kölyök előbb-utóbb felfigyel, izgalomba jön, és rövid időn belül kialakul a vágy, hogy ő is bekapcsolódhasson a játékunkba. A labdázgatással igyekezzünk minél jobban felizgatni a kiskutyát, annyira, hogy szinte látható legyen a túlzott vágyakozás a rongylabda megszerzésére. Amikor már azt látjuk, hogy a kutya ugrándozik, nyüszít, kapkod a kezünkben lévő játék után, néhányszor ejtsük le a labdát, majd őt megelőzve kapjuk azt újból fel. Ezzel tovább fokozzuk az érdeklődését. Végül ügyetlenséget színlelve hagyjuk, hogy kutyánké legyen a rongylabda. A győzelem boldog érzésével fog zsákményával félrevonulni. Ezzel az első feladat nagyszerűen sikerült.
  Egy idő elteltével ismét vegyük kezünkbe a rongylabdát. Kezdjünk játszandozni vele. Majd, ha a kölyök érdeklődik, hirtelen kis távolságra gurítsuk el tőle a labdát, szaladjunk utána, és kapjuk fel azt előtte. Ezt többször ismételjük meg, végül engedjük, hogy a labdát a kiskutya kapja el. Ezzel a tőle eltávolodó mozgó, guruló labdával felkeltjük a kölyökben a meglévő ősi „zsákmányüldöző” hajlamot. Az újabb sikert mindig hangos elismeréssel, dicsérettel nyugtázzuk. Ami ilyenkor szokásos, a ’tulajdon védelme” címén ő félrevonul. Ha valaki közeledik feléje, azt otthagyja, féltett zsákmányával odább húzódik. Eleinte ezzel ne törődjünk, ne követeljük meg, hogy a játékot hozzánk hozza. Örüljünk annak, hogy a „zsákmány” után szaladt, és az elkapás után ahoz ragaszokodik.
  A leírt gyakorlatot kisebb szünetek beiktatásával többször ismételjük meg. Nagyon ügyeljünk arra – mint általában minden gyakorlatnál -, hogy ezt a játékot se vigyük túlzásba. Vesztett ügyünk van, ha a siker örömére ezt addig ismételjük, amíg a kiskutya elfáradva kedvét veszti és már nem fut az elgurított labda után. Ennek nem szabad előfordulnia. Inkább már a kezdeti siker után is hagyjuk abba, és bizonyos idő elteltével, vagy más alkalommal folytassuk a játékot.
  Miután töbszöri játék után eljutottunk oda, hogy a kis kölyök már erősen érdeklődik az elgurított rongylabda iránt, menjünk ki vele a szabadba, csendes, nyugodt, füves területre. Lehetőleg ugyanoda, ahol már a behívást is gyakoroltuk, illetve még gyakoroljuk. Ahogy azt a zárt helyen már tettük, kezdjünk az ismert és már megkedvelt rongylabdával játszadozni. Ha figyelmét már felkeltettük, gurítsuk el a labdát a fűben, és a kutyával versenyezve fussunk a labda után. Futásunkkal ez alkalommal is kutyánkat a labda megszerzésére serkentük! Engedjük, hogy ő érjen előbb a guruló labdához. Annak elkapása pillanatában hirtelen forduljunk meg és ellenkező irányba fussunk el. Futás közben kutyánkat nevén szólítva, kedves hangon mondjuk az „apport!, hozd!” vezényszavakat. A kölyök ilyenkor boldog, hogy a zsákmányt elkapta, de azt tapasztalja, hogy gazdája – akivel a kapcsolat már nagyon jó – tőle rohanva eltávolodik. Megijed, hogy otthagyják, a szájában lévő zskámánnyal – szinte arról megfeledkezve – rohan gazdájához, aki futása közben valami kedves, de számára még értelmetlen hangokat hallatt.
  Ha kutyánk beért, álljunk meg, előbb dicsérjük, simogassuk és csak azután ügyesen, erőszak nélkül vegyük el a játékot. Ezután jó, ha zsebünkből, zizegő papírból, ingerkeltően, kedves, dicsérő hangok mellett jutalomfalatot adunk.
  A további feladatunk óvatos, nem túlzásba menő, ismétlésekkel az apportírozókészségnek a tökéletesítése. Mindig csak addig folytassuk a gyakorlatokat, amíg kis barátunknak kedve van hozzá, és a munkát érdeklődéssel, élénken, vidáman végzi el. Ha jelét adja fáradtságnak, kedvetlenségnek, a játékot arra a napra azonnal abba kell hagyni!
  Miután már jól megy az első gyakorlat, változtathatunk azon. Már nem gurítjuk a rongylabdát, hanem dobjuk, fokozatosan mindig nagyobb és nagyobb távolságra. A kölyök- és a serdülőkorban tekintsük szabálynak, hogy az eldobás pillanatában mindig az „apport! hozd!” vezényszó mellett mi is futunk a dobás irányába, majd a labdaelfogás pillanatában az ellenkező irányba. Ezzel elérjük azt, hogy a tárgykidobáskor mindig rohanva, indul a tárgy felé, illetve a tárgy megfogása után mindig rohanva jön hozzánk.
  Eleinte sohase az legyen az első, hogy a tárgyért nyúlunk, először dicsérjük meg, hogy bejött, és csak a dicsére közben vegyük el ügyesen a tárgyat.
  A tárgy elvétele után azonnal folytassuk az apportjátékot. Ezzel tudtára adjuk a kutyának, hogy a zsákmány az övé és ha egy rövid időre át is adja azt, a játék folytatásával visszakapja.
  Amikor már a sokszori játékos gyakorls után meggyőződtünk arról, hogy az apport szenvedélyévé vált, áttérhetünk különböző tárgyak – fadarab, kesztyű, sapka stb. – apportírozására is. A sétákra mindig vigyük magunkkal a kölyök kedvenc játékát. Sokan apportjáték nem lévén, alkalomszerűen keresnek valamilyen fa- vagy ágdarabot, amely sokszor nem a megfelelő, szúrós, ágas-bogas. Az ilyen hirtelen felkapáskor felsérti a kutya belső szájrészét. Nem csoda, hogy legközelebb a kutya nem veszi fel az apporttárgyat. Az így elrontott kutyát igen nehéz újra jó apportírozóvá tenni.
  Az a gazda is nagy hibát követ el, aki kővel tanítja kutyáját apportírozni. A követ rágcsálva fogazata lekopik, a fogzománc megrepedezik, a fogak idő előtt tönkremennek.
  Ha sétáinkon mindig sikerül minden kényszer nélkül az apportjátékokat jó hangulatban végezni, később kutyánk szinte minden alkalommal maga jelentkezik és hagnosan kiköveteli tőlünk a napi örömteli apportjátékot. Az így, kölyökkorban „apportbolonddá” nevelt kutyák majdnem biztos, hogy a szimatmunkába is kitűnően fognak szerepelni, és a nyomkövetést is nagy élvezettel fogják csinálni.

  ps: ha elírtam valami akkor sorry, word nem jelzett hibát (bár kikapcsolt helyesírás-ellenőrzésnél nem is csodálom)
  A játékos apport-ot a A kutya nevelése és kiképzése c. könyvből másoltam ki 1:1-ben.

  ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

Új hozzászólás Aktív témák