Új hozzászólás Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Vacak Babomnak nehéz ellenállni. Pedig gyakran felidegesít idônkénti értelmetlen panaszkodásával, makacsságával. Azonban lecsillapodva szemlélve ôt, a szívem megenyhül és hagyom, hogy elvigye a zoknimat.
    Akkor a legbolondobb, amikor lefekszem az ágy közepére, mert örömében ide oda szaladgál az ágy egyik végébôl a másikba átszökkenve rajtam. Örül nekem, mert foglalkozom vele.
    Vacak Babom. :) Sok kutyám volt, de még ilyen kis pukkancs nem fordult meg nálam.

    Csütörtökön ismét viszem a dokihoz. Várom, hogy meglegyenek az oltásai, mert vinném ki a világba. Egyelôre csak a szobámat és a nappalit ismeri.
    A pórázt és a hámot utálja, hamar ráun, hogy utánam kell jönnie, ekkor leül és húzhatom, míg feladom és nem gyötröm tovább.

    Soha egyik kutyámmal sem foglalkoztam ilyen sokat, ugyan megkapták mindazt a gondoskodást mint Babszem, de ennyire szoros érzelmi kötés nem alakult ki velük. Ez a vacak az apró termetével megbolondítot. És van még egy oka a túlpörgött szeretetnek, lehet, hogy ô az utolsó kutyám, így mindent megkap, hogy jó legyen neki.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák