Új hozzászólás Aktív témák

• #218 cetabon csendes tag ent #217

  Új Válasz 2010-12-07 12:07:29 #218

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  cetabon

  csendes tag

  válasz ent #217 üzenetére

  Alapbeállítások
  Háttérfény: a háttérvilágítás erősségét adja meg, célszerű közepesre vagy gyengébbre állítani. Ez az opció csak LCD-tévéknél található meg, lévén, hogy a plazmákban nincsen háttérvilágítás.

  Fényerő: a fényerővel a fekete fényerő értékét állíthatjuk be, ez a paraméter általában a skála alsó harmadában van az optimális helyzetben. Ha túl alacsonyra vesszük az értékét, akkor a sötétebb helyeken a részletgazdagság látja kárát, ha viszont túl magasra, akkor a fekete inkább szürke, mintsem fekete lesz.

  Kontraszt: a fekete és a fehér színek fényerő értékének arányát adja meg. Általában a skála felső negyedében optimális. A kontrasztarány beállításánál arra kell vigyázni, hogy ha túl magas értéket adunk meg, akkor a világos területek beégnek, azaz elvész a részletgazdagság. Két korábbi cikkünk is segít a fényerő és a kontraszt helyes beállításában (eredetileg monitorhoz készültek, számítógép szükséges!): monitor kalibrálása Windows 7-tel, monitor kalibrálása házilag.

  Képélesség: e paraméter segítségével a kontúrok emelhetők ki. Amennyiben a tévén SD tartalmat nézünk, hasznos lehet (akár magasabb fokozatban is), azonban a tévét Blu-ray lejátszóval, játékkonzollal illetve számítógéppel összekötve kikapcsolandó, de legalábbis érdemes minimális szintre venni (arra figyeljünk, hogy a kikapcsolás nem biztos, hogy a 0 szintet jelenti, egyes készülékeknél a skála mínuszba is mehet, amely már a kép mesterséges elmosását jelenti, valamint az is elképzelhető, hogy 0-100-as skálán az 50-es értéknél nem csinál semmit az elektronika). Gyakori hiba a túlzott képélesítés, amely amellett, hogy a színeket torzítja, az összes képhibát felerősíti.

  Színtelítettség: a név magáért beszél, itt is az okozhat gondot, ha túlzásokba esünk. Általában az alapbeállításoknál valamivel kisebb érték az optimális, ez többnyire a skála közepén helyezkedik el.
  Tónus/árnyalat/bőrszín: a zöld és vörös komponensek arányát szabályozza, segítségével a bőrszín korrigálható. Ehhez a beállításhoz csak a legritkább esetben kell hozzányúlni, az pedig szinte biztos, hogy a középértéktől csak néhány egységnyire érdemes eltérni.

  Színhőmérséklet, fehéregyensúly: a tudományos definíciótól most tekintsünk el! A színhőmérséklet azt adja meg, hogy a tévé által megjelenített szín vöröses (meleg) vagy kékes (hideg) árnyalatú-e. Optimális esetben egyik sem, ezért szokták azt ajánlani, hogy a tévét a következő beállítások valamelyikén használjuk: normál, meleg 1 (csak ha több is van), 6500K. Ezek a beállítások papíron a napfényhez közeli, de annál valamivel hidegebb árnyalatot jelentenek. A tévéadásokhoz inkább a hidegebb (legfeljebb kb. 6500-7000K), a mozifilmekhez pedig a melegebb érték (6000-6500K) javasolt. Túl nagy különbséget nem érdemes beállítani, mert akkor agyunk az egyiket biztosan „rossznak” látja majd. Sajnos a műszeres mérések már több esetben bebizonyították, hogy a menüben beállított és a valós értékek nem feltétlenül azonosak – mérőműszer hiányában így kénytelenek vagyunk saccolni és szemre kiválasztani egy nekünk tetsző értéket (egy fehér képernyő segítségével).
  A fehéregyensúly beállításának lehetősége viszonylag ritka. Segítségével a színhőmérsékletet sokkal precízebben állíthatjuk be, de csak akkor, ha ehhez van hardveres mérőműszerünk is. Nekiülni és magunktól próbálkozni szinte biztos, hogy rossz eredményhez vezet!

• #219 cetabon csendes tag ent #217

  Új Válasz 2010-12-07 12:08:16 #219

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  cetabon

  csendes tag

  válasz ent #217 üzenetére

  Extrák:
  Gamma: szemünk érdekes tulajdonsága, hogy azonos fényerőkülönbségeket alacsony és nagy fényerő esetén eltérő mértékűnek érzékel, így a megjelenítők egy matematikai függvény segítségével korrigálják a képet, hogy az eltéréseket egyenlőnek lássuk. A korrekció jellemző paramétere a gamma, amelynek optimális értéke 2,2-2,3 közötti. Sajnos ha van is gamma beállítás egy tévében, akkor az biztosan nem számokkal történik, így kénytelenek vagyunk az alábbi tesztábra segítségével beállítani a tévét.

  Lépjünk 2-3 méterrel távolabb a tévétől és keressük meg azt a beállítást, amelynél a leginkább a 2,2-es értékkel jelölt négyzet olvad bele a háttérbe. Ha ilyen nincs, akkor azt a gamma értéket válasszuk, amelynél a háttérbe teljesen beolvadó négyzet minél közelebb van a 2,2-es vagy a 2,3-as értékhez. Alacsony gamma esetén egyébként a sötétebb részletek eltűnnek, magas gamma esetén pedig az egész kép „mosott” lesz.

  Dinamikus kontraszt: az LCD-tévék esetében a háttérvilágítás erősségének változtatásával, plazmatévéknél a fényerő változtatásával az elektronika megpróbál igazodni a megjelenített képhez. Minél sötétebb a megjelenített tartalom, annál inkább csökken a háttérfény/fényerő erőssége, illetve minél világosabb, annál inkább nő. A valóság ugyanakkor az, hogy a local dimminges LED-es tévék kivételével ez az opció káros, a tévé összességében kevesebb részlet megjelenítésére képes; hacsak nem local dimminges LCD-tévénk van, ezt az opciót kapcsoljuk ki. (Bővebb infó: statikus vs. dinamikus kontrasztarány)

  Dinamikus szín: szintén kikapcsolandó beállítás, ha működik, az elektronika a tartalomtól függően állítja a színtelítettséget, amire egy jól beállított tévé esetén semmi szükség.

  Zajcsökkentés/MPEG zajcsökkentés: nem titok, hogy az LCD- és plazmatévék elektronikája számtalan módon belenyúl a képbe. Átméretezi, élesíti stb. megjelenés előtt. A transzformáció egyik fontos állomása a zajszűrés, amit alapszinten kivétel nélkül minden tévé elvégez, de emellett kérhetünk extra „alaposságot” is. A zajszűrésnek azonban mozgókép esetében szinte csak negatív hatásai vannak: az élek és a logók környéki terület elmosódhat, a nagyobb homogén felületekről pedig könnyedén eltűnhetnek az apró részletek, adott esetben egy arcot kiválóan lehet ránctalanítani is. Tanácsunk az, hogy LCD-tévé esetében tévéadásoknál és DVD-nél kapcsoljuk ki, esetleg állítsuk alacsony fokozatra, ha viszont HDMI bemenetet és/vagy plazmatévét használunk, akkor semmiképpen se aktiváljuk ezt a funkciót.

  Élkiemelés: minden tévében megtalálható, feladata – meglepő módon – az élek kiemelése lenne. Eláruljuk, nincs olyan tévé, amelynél javulna a képminőség bekapcsolásával, ellenben negatív hatások bőven akadhatnak: lépcsőzetes élek, színtorzulás a kontúrok mellett, stb. Ezt a funkciót mindenképpen tartsuk kikapcsolva!

  100 Hz: ma már a középkategóriás tévék is képesek 100 Hz-es képalkotásra, amely során az elektronika a meglévő képkockák közé továbbiakat számol ki és illeszt be. Az LCD-tévéknél elsősorban az lenne a feladata, hogy az utánhúzást csökkentse; tévéje válogatja, hogy ez sikerül-e. A 100 Hz-es képalkotás velejárója sokszor a természetellenesség, a mozgások több készüléknél is túlságosan folyamatosak lesznek (ezt hívják egyébként szappanopera effektusnak), így meglehetősen egyénfüggő, hogy kinek jön be és kinek nem jön be az alkalmazása. Általános érvényű tanácsunk a beállításra vonatkozóan nincs, ki kell próbálni, hogy tetszik-e a végeredmény vagy sem. A próbálgatáshoz mozgalmas jeleneteket válasszunk! Néhány tévé 100 helyett 200 Hz-es képfrissítést használ, erre az esetre a fenti megállapításaink ugyanúgy érvényesek. (Bővebb infó: így működik az LCD-tévék 100 Hz-es képfrissítése)

  24p/film mód/valósághű mozi: a 24p-ről külön cikket is írtunk (bővebb infó: 24p), szerepe csak akkor van, ha Blu-ray filmeket nézünk. Feltéve, hogy a Blu-ray lejátszónk is támogatja, a 24p bekapcsolásával biztosíthatjuk azt, hogy a filmek lejátszása eredeti sebességgel és kadenciahelyesen történjen. Csak arra a bemenetre kapcsoljuk be, amelyre a Blu-ray lejátszót (vagy Blu-ray lejátszáshoz PS3-at vagy PC-t) csatlakoztattunk! Tévétől függ, hogy a 24p gyakorlati alkalmazása milyen; személyes tapasztalat útján döntsük el, hogy tetszik-e nekünk az adott beállítás. Néhány tévé esetében a 100 Hz-es képalkotás és a 24p együttes bekapcsolása akadozó és/vagy szellemképes vagy más módon hibás megjelenítéshez vezethet, ebben az esetben a hibát a 100 Hz kikapcsolásával szüntessük meg. Ha a 24p többféle üzemmódban is elérhető, próbáljuk végig mindet!

  Színtér/színskála: ezzel a paraméterrel a lefedett színtér nagyságát állíthatjuk be. Habár a nagyobb színtér elsőre jobban hangzik, a gyakorlatban leginkább csak túlszaturált képet jelent, olyan vörös és zöld színek megjelenítését, amelyek a valóságban nem léteznek. Érdemes a normál opciót választani, ami szabványos vagy sRGB néven is ismert lehet.

  Fekete szint/HDMI fekete szint/fekete korrekció: az egyik leggyakrabban félreértelmezett paraméter, amely nem a fekete szín mélységét szabályozza! Ezzel a beállítással pusztán arra van mód, hogy a tévé színkezelését a bemenethez igazítsuk. A normál vagy magas beállítás az RGB-t jelenti, míg a low, dark az YCC-t (vigyázat, az elnevezés készülékenként változhat!) A lényeg „csak” annyi, hogy a beállítást igazítsuk a forráshoz. Számítógép esetén mindenképpen a normál beállítást válasszuk, Blu-ray lejátszónál, set-top-boxnál viszont csak akkor, ha azok menüjében a kimeneti formátumnál van erre vonatkozó paraméter, amelyet szintén RGB-re állítottunk be. Ha a forrás RGB, de a tévén YCC-t állítunk be, akkor a sötét részletek eltűnnek!

  OPC/automatikus fényerő szabályozás: ha ez a beállítás megtalálható a menüben, akkor a tévé képes arra, hogy a fényerőt automatikusan a környezeti fényviszonyokhoz igazítsa. Ez jó szolgálatot tehet akkor, ha a tévét sokszor nézzük nappal és éjszaka (sötétben) is, mert így nem kell kézzel igazítanunk a beállításokon, a lehetőségekhez képest mégis mindig optimális képet kapunk. Amennyiben az OPC-t használni szeretnénk, akkor még a finomhangolás előtt érdemes bekacsolni. Egyes tévéknél megadható a fényerő minimális és maximális értéke; ne felejtsük el ezt is ellenőrizni és beállítani!

  Eco mód: sok tévében megtalálható, aktiválásakor egyszerűen csak annyit történik, hogy a tévé csökkenti LCD-tévék esetén a háttérvilágítás, plazmák esetében a fényerő értékét, amely így alacsonyabb fogyasztást eredményez. Jobban járunk, ha ezt az opciót kikapcsoljuk, és inkább manuálisan keressük meg azt a legkisebb fényerőt, amelynél még élvezhető számunkra a megjelenített kép.

  Színprofilok, THX mód: a színprofilok azért maradtak a végére, mert a tévék majd minden fenti paramétert képesek rögzíteni egy-egy színprofilban, így akár többféle beállítást is eltárolhatunk tévénkben. Még ennél is jobb, hogy a készülékek a beállításokat bemenetenként tárolják, így még arra is van mód, hogy az egyes jelforrásokhoz más és más beállításokat használjunk. Általában egyébként a normál mód a legjobb tévézéshez, míg a film mód a gyárinál kicsit hidegebb színhőmérséklettel filmnézéshez. Előfordulhat, hogy a gyártók egyes színprofilok esetében egy-egy paramétert rögzítenek, ha valamit nem lehet állítani mondjuk játék módban, azon ne lepődjünk meg!

  Néhány tévé THX tanúsítványt is kapott, amely annyit jelent, hogy az egyik profil (ennek neve a THX-et tartalmazza) átment a THX szigorú rendszerszén. Filmhez (Blu-ray) érdemes a THX profilt választani, tévézéshez viszont nem. Amit még érdemes tudni, az az, hogy a THX profilt kiválasztva a legtöbb paraméter zárolásra kerül, a beállítási lehetőségek nagyon korlátozottak lesznek – cserébe konstans, a mozik képi világát idéző megjelenítést kapunk.

• #220 BloodRay veterán ent #217

  Új Válasz 2010-12-07 12:37:34 #220

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BloodRay

  veterán

  válasz ent #217 üzenetére

  Kíváncsi leszek a véleményedre.

  "A gép pentium 4-es. Mit mondjak még róla?! Leírom mégegyszer. PENTIUM 4." -► Henky83

Új hozzászólás Aktív témák