Új hozzászólás Aktív témák

• #39317 #71562240 törölt tag szakibá... #39314

  Új Válasz 2015-05-06 23:17:42 #39317

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #71562240

  törölt tag

  válasz szakibá... #39314 üzenetére

  A méréstechnika persze nem független a témánktól, de külön téma, én nem méréstechnikáról beszéltem, hanem pszichoakusztikáról, hangészlelésről, és pszichoakusztikai, tehát hangészlelésbeli okok miatti korrekcióról. Hogy a füledbe a fejhallgatóból jön a cicergés, valós tér- és hangmagasságreferencia nélkül, az más hangképet kíván, mint ha a valós térben valós frekvenciák jönnek. Hallásról beszéltem, a fejhallgatós virtuális hangélménynek a valós hangélményekhez való viszonyáról. Mert az, hogy a hallásod 20Hz-cé alakítja a membrán X kilohertzes cicergését, az részben egy pszichoakusztikai művelet - az is persze egy "méréstechnikai" korrekció, csak ott a fül-agy mér és korrigál.. (Hasonlót persze végez a mérőműszer és a mérnök is a méréskor, hiszen a mérésnek is X kilohertzes cicergést kell 20-30Hz-cé átértelmeznie - amennyire tud, és ahogyan a mérőember meghatározza.)

  Vegyük a tapasztalat példáját. Ha a fej-/fülhallgatót feleszed, legalább két adaptáción, korrekción mész át. Először, amikor a felteszed, és azt a cicergést, amit az előbb még cicergésnek hallottál, a közelség miatt, a valós térinformáció elvesztése miatt, a Doppler-effektus... stb. miatt elkezded teljesen más frekvenciájúnak hallani, mint amikor fél méterrel arrébb volt a fej-/fülhallgató. De ekkor még eléggé érzed, hogy fej-/fülhallgatós cicergést hallasz, és ekkor még általában eléggé érzed, hogy a fej-/fülhallgatók zömének mennyire ki van emelve a prezensztartománya, mennyire játék hang a hang, és rossz forrásról mennyire sprőd is. Jellemzően azok a fej-/fülhallgatók szólnak már rögtön a fejedre tételkor, és rossz forrásról is viszonylag kellemesebben, amelyekre kevésbé jellemző a prezensztartomány kiemelése - amely kevésbé kiemelés ugyebár a korrigált frekvenciagörbén gödörnek látszik. Öt-tíz perc alatt pedig lezajlik egy második korrekció, amikor az agyad elkezdi beképzelni magának, hogy te most zenét hallasz, hangszerekről, - ekkorra átalakul a fejhallgató hangszíne, rossz forrásról is viszonylag elveszti a sprődséget, és ekkorra válik arányossá a frekvenciamenet, és hangszerszerűvé a hangszín - már amennyire lehetséges -, és tíz perc után kezdenek jellemzően unalmassá, tömötté, mosottá, fárasztóan feldúsulttá válni azok a fej-/fülhallgatók, amelyek feltevéskor kellemesebben szóltak. Ez a második korrekció különösen fontos és látványos a fülhallgatók esetében, ugyanis azoknál még látványosabban érezhető, hogy a kiemelt prezensztartományt mintegy tíz perc alatt szokod meg, főleg ha a mélysáv nem kiemelt, nem melegíti fel a hangképet. Próbálj ki például egy analitikusabb fülhallgatót, például egyarmatúrás BA-t gyenge forrásról, mondjuk sprődebb hangú mobiltelefonról, sprődebb hangú hangfelvétellel. Amikor a füledbe teszed, jó eséllyel iszonyatos reszelős tud lenni a karaktere, és érzed, hogy a prezensztartomány rikoltozik smirgli fejhangon a füledbe, tehát ha ekkor az EQ-val leszabályzod mintegy 3-10dB-lel az 1kHz-12kHz közötti frekvenciatartományt, akkor megnyugodva hátraadőlsz, megtapasztalva, hogy tényleg a prezensz okozta a reszelést, és nem érted, hogy miért így hangolták ezt az ostoba fülhallgatót, hiszen sprőd forrásról így iszonyat. Ám tíz perc múlva elkezdenek hiányozni a hangszínek, elvész a tér, töppedté, dinamikátlanná, egysíkúvá válik a hangkép, és ekkor gyorsan visszaállítod flat állásba az EQ-t, és elkezdhet valóságillúziód lenni, elkezdheted a hangversenyterembe képzelni magad. Fejhallgatóval kevésbé látványos ez a hatás, de azért sokszor szintén eléggé szembetűnő - különösen ha közvetlenül élőhangverseny vagy jó minőségű, energikus és nagyfelbontású hangdobozos rendszer után teszed fel a fejhallgatót. Akkor kb. tíz percig ványadt, információtlan, cicergő smirglireszelést hallasz, nem is érted, hogy hogyan hallhattad ezt valaha is szépnek, egyáltalán hogyan voltál képes hallgatni ezt - aztán adaptálódik az agyad, és egy kicsit a füled is, és elkezded élvezni, és ekkortól a kiemelt prezensztartomány adja meg az egyenletesség, kiegyenlítettség (és hangszerszerűség) érzését. Fej-/fülhallgatók esetében tehát részben az a kiemelt prezensztartomány adja meg a valós, transzparens térélmény és hangszerszerűség illúzióját - tíz perc adaptáció után. Pszichoakusztika.
  Bemegy az egyszeri fejhallgatós a MM-ba fejhallgatót válogatni, meghallgatja az elsőt, és azt mondja, hű, ez ilyen meg ilyen. Aztán hallgatózik tovább, és ha véletlen a végén visszamegy az elsőhöz, meghökken, hű ez nem is ilyen meg ilyen, hanem eléggé másmilyen - mert összezavarodott az agya sok virtuális adaptációban. Hangdobozoknál ez a hatás sokkal kevésbé jelentkezik: ha meghallgatsz tíz hangdobozt, és visszatérsz az elsőhöz, az sokkal jobban fog hasonlítani az eredeti hangélményedhez, merthogy végig valós információs térben dolgoztál, kevésbé kellett adaptálódnia, és kevésbé is tudott adaptálódni az agy a különböző karakterű dobozok között - ellentétben a fejhallgatókkal.

  (#39316) Ba cy lus Végső soron a valósághoz viszonyítasz, adaptálod a fejhallgató egércincogását-cicergését a valós térbeli hangélményekre. De adaptálnia kell az agyadnak - lásd hogyan lesz 20Hz az X kilohertzes cicergésből, és a kilohertzes cicergésintervallumból hogyan lesz hallási tartománybeli intervallum, "mélyhangokkal".

  Arra kíváncsi lennék, hogy ha a kifejlett fülű magzat, még a prenatális korszakában kapna egy fejhallgatót a fejére, amikor még nincsenek referenciái a valóság hangjairól, az milyennek hallaná a fejhallgató cicergését ott a méhen belül - a magzatvizet persze lecsapolnánk a kísérlet előtt.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák