Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Baltazár123

    senior tag

    válasz worxland #21 üzenetére

    Ez még a 90-es években volt, a múlt évszázadban :) Akkoriban egy-egy meghirdetett állásra tucatnyian jelentkeztek és külföldre is kevesen tudtak kimenni. Ha a főnökünk kezébe jut, az kellemetlen lett volna, főleg, hogy sok körös interjúk voltak. Nekem volt olyan munkahely váltásom, hogy leinterjúztam, szó szerint egész nap. Étlen szomjan. Késett az amerikai vezető gépe, de ha már ott voltam, akkor megcsináltuk a hr-es kört és rögtön utána 2 szakértői kört is. Ezek elvileg csak azután következhettek volna, hogy amcsi megtartja a pofavizitet és szimpatikus vagyok neki, de ha már ott voltam és éppen ráértek. Reggel 10-kor kezdtük, még jó hogy vittem szendókat, azt ettem ebédre. Délután megjött az amcsi és 2-től 6-ig beszélgetett velem. Nem tipikus interjú volt, hanem nem tudom mit akart, beszélgettünk mindenféléről. Akkor jött Pestre pár hónapja, kérdezgetett erről arról.
    Elváltunk azzal, hogy majd értesítenek. 4 hónapig semmi, telefonálgattam, de mindig leráztak. Közben nagy szerencsével összejött egy másik állás és az új főnökömmel meg a csapattal volt, csapatépítő jellegű kötelező heti vacsora és akkor hívtak az előző helyről, hogy átgondolták és menjek el még egy interjúra, ahol már valószínűleg tudnak konkrét állást is ajánlani. Bmeg, mondtam magamban.
    Ezt a történetet csak azért mondom, hogy akkoriban azért nem szoktuk elmondani a főnöknek, hogy te én most melót keresek, mert sok körös interjú, szivatások, akár több hónap várakozás. Nagy kockázatot vállalt az, aki nyílt lapokkal játszott.

    [ Szerkesztve ]

  • BiP

    nagyúr

    válasz worxland #21 üzenetére

    irigykedve néznem a Lidlben a polcfeltöltőket.
    Ismerős az érzés, asszony tanár.
    Néha megemlítem neki, hogy ha hajlandó lemondani a szellemi kihívásról, tanításról, 2x annyit kereshetne.

Új hozzászólás Aktív témák