Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • AusWolf

    őstag

    Hát igen. Az első, rendszerint félresikerült kapcsolatkezdemény hajlamos csúnyán hazavágni az ember egész életét... ha érzelmileg ott ragad. Mindenki csak emberből van - számomra ebben van az írásod nagy igazsága, amit bizony fel kell ismerni, meg kell bocsátani (magunknak is), és tovább kell lépni. Elvégre igazi nagy Ő talán nem is létezik, csak emberek vannak, akikkel együtt töltünk 5, 10, 20, 40... akármennyi évet, vagy akár csak egyetlen napot. Ezért kell mindig hálásnak lenni érte, és nem bánni, függetlenül attól, hogy meddig tart, mivel a másik is csak ember, saját vágyakkal, tervekkel, amikbe nem biztos, hogy száz százalékig beleférünk egy életen át. Ezen kívül tudni kell a megfelelő helyen és a megfelelő időben azt mondani: elég! Le kell zárni a múltat, új emberként új életet kell kezdeni, néha teljesen, a nulláról. Ez egy nehéz és fájdalmas feladat, amit az emberek többsége fél bevállalni, és inkább kényelmesen meghúzódnak a fájó múlt sötét árnyékában. Úgy gondolom, hogy ebben rejlik az élet keserűsége, és számomra az írásban bemutatott Kinga keserűsége is.

    Egyébként remek írás, minden elismerésem! :R

    Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

  • AusWolf

    őstag

    válasz Vakegérke #3 üzenetére

    Nekem is van egy saját verzióm, amit már majdnem leírtam ide, de végül úgy döntöttem, hogy inkább megvárom a folytatást. :)

    Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

  • AusWolf

    őstag

    válasz ijjájom #9 üzenetére

    Nem önálló írásnak szántam, de azért köszönöm! :B

    Szerintem egy kapcsolatban fontos a tolerancia is, mivel 100%-os összepasszolás nem létezik. Ha igazán szeretek egy lányt, akkor az ilyen apróságok, mint a hangos almaropogtatás, nem képezhetik vita tárgyát, mert jobban értékelem az együtt töltött időt, mint amennyire zavarnak az apró dolgok. Ráadásul az ilyen dolgot meg lehet szokni, sőt, meg is lehet szeretni. Nem azért, mert jó szokás, hanem mert a szeretett lány szokása. Úgy gondolom, hogy ha egy apróságból vita kerekedik, akkor annak valami nagyobb dolog áll a hátterében. Talán az összeköltözés miatt hirtelen lecsökkent privát szféra okozza a feszültséget, vagy csak simán megunták egymást. A zavaró apróságokat egy jó beszélgetéssel el heletne simítani.

    A folytatást lelkesen várom. :R

    Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

  • AusWolf

    őstag

    válasz Csoffadalom #33 üzenetére

    Ne haragudj, hogy beleszólok, de ha ennyire kapálózol ellene, akkor talán mégsem engedted el teljesen. Csak azért mondom ezt, mert az én életemben is volt egy lány, aki ... hát, mondjuk úgy, nem volt rám a legjobb hatással. Én is sokat harcoltam, hogy minden emléket kitöröljek a fejemből, és elmondhassam, hogy le se szarom, de még évekkel azután is, hogy ez sikerült, olyan irányban haladt az életem, és az érzelemvilágom, amerre azelőtt gondolni se tudtam volna. Újabb évek kellettek, hogy újra megtaláljam önmagam. Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy ha valahogy sikerülne az adott lánynak felkeresnie engem, akkor egyáltalán nem ellenkeznék. Persze járásról, vagy bármiféle kapcsolatról szó sem lehet, de bármi másban szívesen állnék a rendelkezésére. Egy kicsit talán még érdekel is, hogy mi lett vele azóta. Nem gondolok rá, nem hiányzik, de már nem is harcolok ellene, nincs bennem harag. Mondom ezt annak ellenére, hogy a sebek még megvannak, és talán örökre meg is lesznek.

    Remélem, nem voltam túl indiszkrét. :R

    Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Új hozzászólás Aktív témák