Új hozzászólás Aktív témák

  • Gyula_

    tag

    Igen, fájdalmas a felismerés, hogy a világ nem mindig tárt karokkal vár és nem segít neked, ahogyan azt (gyermeki fejjel) elvárná az ember. De lehet, hogy jobb az ilyen csalódásokon hamarabb átesni, mert több idő marad az életedből józan fejjel. De a kérdés azért számomra megmarad: belesimulni a felnőttek akaratos, makacs önző, kizsákmányoló, csaló-lopó-hazudó, kapitlista világába, és beletörődni mindebbe, és a rendszer egyik "kiszolgálójaként" végigtekerni az életen, _vagy_ megőrzni a gyermeki naívságot, őszinteséget, optimizmust, lekesedést, vágyakozást, álmodozást, hitet, jókedvet, kreativitást, ami előrébb viheti a világot? Persze az utóbbi mellett érvelek, de sok szempontból nem könnyű ezt választani. Sokszor árral szemben kell(ene) evezni. A "világhatalmasságoknak" az az egyszerű és jövedelmező, ha gépiesen betagozódsz a piramist építő helyek egyikébe és teszed a "dolgod", cserébe nem kell gondolkoznod, éppen kapsz annyit, amennyiből nem halsz éhen, és érzelmileg nyugodtan semlegesítheted magad, mert érzelmekre sem szükséged, sem lehetőséged nem lesz. Ok, tovább nem sötétítem a világot, de az biztos, h a leírtaknál még sokkal sötétebb és mélyebb bugyrok is vannak...

Új hozzászólás Aktív témák