- Aliexpress tapasztalatok
- Router gondok
- Programozás topic
- Bocsánatot kért az Apple, mert nagyon mellélőtt a legutóbbi reklámjával
- Windows 11
- YouTube
- Vodafone otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Visszavonta az Intel és a Qualcomm Huawei-hez kiadott exportlicencét az USA
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Már nem hisz a nagy európai EV-forradalomban a Ford
Új hozzászólás Aktív témák
-
Köszönöm a visszajelzést.
Attól függ, mit tekintesz nagy durranásnak. Mert ugye kit mi érdekel. A következő két cikk főleg a Szaljut-6 körül forog, így azoknak, akik a technikai leírásokat szeretik, kevésbé lesz érdekes (a Szojuz T mondjuk szerepel benne). Akit viszont az ilyen jellegű dolgok érdekelnek (pl. az Interkozmosz program, ami keretében ugye Farkas Bertalan is feljutott az űrállomásra), azoknak lehet most jön a nagy durranás.
A végszó nem a következő résznek szól - hanem egy későbbi epizódban szerepet kapó orosz űrrepülőgép-programról, illetve előtte a Poljus katonai műhold esetéről. De az még odébb lesz...
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Ilyen hullámvölgyek és hullámhegyek voltak benne, de az erőforráshiány végig érezhető volt.
Az elején (1950-es évek vége és 1960-as évek eleje) eléggé szerény összegeket áldoztak rá összességében, sokatmondó, hogy az 1960-as években tucatnyi különféle ballisztikus rakétát fejlesztettek ki, amíg a "civil" ágon gyakorlatilag az R-7 folyományokon túl csak az UR-500K és az N-1 programra költöttek komolyabban - emiatt az R-7 alatti rakétaigényt átalakított ballisztikus rakétákkal oldották meg (Dnyepr, Kozmosz és társai). Aztán 1967-68 környékén volt egy nagy megugrás (ami célzottan az UR-500K/L1 Holdmegkerülő, N1-L3 Holdraszállás és az Almasz (OPSz/DOSz) űrállomás programnak ment), kb. 1973-74-ig. Ott volt még egy nagy megtorpanás, kb. 1979-ig, itt szinte csak folydogált a már korábban elindított OPSz katonai illetve DOSz civil űrállomás program, de más jelentősebb fejlesztés nem nagyon volt (a háttérben elindult 1977-ben az űrrepülőgép- és a hozzá tartozó Enyeriga hordozórakéta program, de ekkor még relatíve kisebb lendülettel). Ami itt figyelemre méltó, az az Interkozmosz program, de ha végiggondoljuk, gyakorlatilag ügyesen megoldották, hogy politikai erényt kovácsoljanak abból a tényből, hogy 3 hónap volt egy Szojuz kapszula szavatossága a világűrben, így a tartós űrállomás-látogatásoknál cserélni kellett a Szojuzokat. Ezt használták ki politikai célra.
1979-80 körül volt egy újabb megugrás, csakhogy komoly áron - a katonaság és a politbüró igényeit kellett kielégíteni. Az Enyeriga és az első útján elvitt Poljus katonai műhold gyakorlatilag "lerabolta" az űrprogram erőforrásait, aztán az űrrepülőgép program folytatta ezt. A Mir űrállomás program kis túlzással az 1970-es években gyártott Űrállomásprogram-maradványokból lett összelegózva.
Ha a katonai programokkal vetjük össze (tengeralattjáró-építés, harckocsi-építés, stb.), akkor az űrprogram nem kapott kiemelt figyelmet soha, illetve ha kapott, az is politikai érdekek mentén lett leosztva (Holdprogram, űrállomás-program, űrrepülőgép-program). A civil programok kis túlzással a morzsán éltek...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Sajnos megbízható adatokat nem találtam. A Holdprogramok terén egyes források szerint a szovjet űrprogram nagyságrendileg hasonló összeget tapsolt el 1960-1974 között, mint a NASA, csak más elosztásban (a NASA az 1960-as évek közepén kapta a legtöbb pénzt, a szovjetek az 1960-as évek legvégén és 1970-ben). Csakhogy ugye a szovjeteknél több párhuzamos program futott (Szojuz, Almaz (és DOSz), N1-L3, UR-500K/L1).
Az 1980-as években a szovjet űrprogram nagyságrendileg 2/3-ad annyi pénzből dolgozott, mint a NASA az adott időszakban. De itt sem tiszta pontosan mit értenek ide - a szovjet űrprogram része volt pl. a Poljus katonai műhold, míg Amerikában a katonai műholdak és rakétaindítások másik kasszából (a Pentagon / USAF zsebéből) voltak fizetve.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
@sh4d0w: Szerintem ez mindenhol mindenre igaz. Tellerék 1941-ben éves szinten 6000 USD-t kaptak a nukleáris program beindítására, ami már akkor is röhejesen kevés volt.
Sőt, ha innen nézzük, a Manhattan-projekt, amelyet a világ legnagyobb fejlesztési programjának neveznek sokan még mindig, akkori árfolyamon kb. 2 milliárd dollárba került. Ami azonos volt a B-29 bombázógép kifejlesztését és gyártását tartalmazó programmal...
@Ashitaka Mintha túl sok program túl sok fejlesztés futott volna egyidőben,elegendő pénzforrás nélkül. Odaát az USA-ban nem hinném hogy ez volt a helyzet.
Ilyen szintű harcok inkább a korai időszakban (1950-es évek végétől kb. 1961-ig) akadtak, de más jelleggel - ott külön rakétaprogramja volt a US ARMY-nak, az USAF-nak, majd a US NAVY-nek, és közben volt még formálódó civil rakétaprogram is akadt. A lobbyharc megvolt ott is, tehát nyúzták egymást a törvényhozásban, ám azért a durva gáncsolások másképpen történtek. Ott civil űrprogram felett kb. 1960-tól teljhatalmat kapott James Webb. A tradicionális fejlesztés úgy nézett ki, hogy a megrendelő meghatározza a feltétellistát, amire a gyártók ajánlatokat tesznek, a megrendelő pedig kiválasztja a neki legmegfelelőbbet, és megépíti a tendernyertes azt. A NASA esetében ez csak félig működött így, ugyanis saját tervezőmérnökeik voltak, akik a tenderező cégek mellett alternatív terveket tettek le. A NASA pedig nagy általánosságban a saját terveit választotta. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az Apollo program esetében benyújtott három nagy cég egy-egy saját tervet - majd James Webb közölte, hogy ő a NASA saját tervét tartja jónak, ezek után pedig egyenként megállapodtak, hogy melyik részegységet melyik gyártó fogja legyártani a NASA tervei alapján.
Eközben a katonai projektek egész sora lett elkaszálva sorozatban: Dyna-Soar, Blue Gemini, MOL... az első és az utolsó már kitűzött start időpontokkal, személyzettel, félig-meddig kész rendszerekkel is bírt, mikor el lettek meszelve.
A civil projekteknél is voltak előrehaladott, majd elkaszált megoldások, a leginkább említésre méltó a nukleáris meghajtású űrbárka / Mars-űrhajó elképzelések voltak, a NERVA nukleáris-kémiai hajtómű gyakorlatilag 90%-ban készen volt, mikor szóltak, hogy arról ne álmodjanak, hogy most erre milliárdokat kapnak...
Az amerikai űrprogram sem szűkölködött pálfordulásokban. Az első fázisban mindenki letette a saját terveit, amik a NASA első igénylistáját kielégítették és amelyek eléggé eltérőek voltak, a maguk módján mindegyik cégé külön-külön innovációkat tartalmaztak. Majd jött Max Faget, a NASA emberes űrrepülését felügyelő főmérnök, és közölte, hogy a NASA milyen űrrepülőgépet szeretne (egyenes szárny, meredek, ballisztikus visszatérés, stb.), szóval tessék ilyen terveket csinálni. A gyártók nekiveselkedtek, és csináltak Faget útmutatásai alapján új terveket. Ekkor jött az USAF (mögött az akkor szénfekete titok NRO), hogy nekik nagyobb raktér kell, és nagyobb siklószám. Hát a tervezőirodák újfent áttervezték a saját verzióikat, vagy teljesen újakat készítettek. Csakhogy a költségvetés felől jött a ukáz, hogy felejtsék el az ilyen 25-50 milliárd dolláros fejlesztési terveket, 5 milliárd a plafon, ha nem megy, akkor keressenek más megoldást. Ekkor lett nagy tanácstalanság, mire Max Faget fogta az addig általában két különálló repülőgépre vonatkozó terveket (többé-kevésbé mint a Spirál esetében is - az egyik egy hordozógép, amely repülőgépként tér vissza, a másik maga az űrrepülőgép, ami az előbbi hátán megy fel), és közölte, hogy építsék az űrrepülőgépet egy gyorsítórakéta orrára vagy hátára, így az egyik drága repülőgép fejlesztését alapból meg lehet spórolni. A tervezőirodák továbbra is saját megoldásokat dolgoztak ki (pl. a Boeing a saját építésű Saturn V. első fokozatra szerelt szárnyakat, hogy repülőgépként visszatérhessen), mire a NASA 1972-ben közölte, hogy a saját számításai szerint a legjobb megoldás az űrrepülőgép alatt egy tartályban a hajtóanyag, annak két oldalán egy-egy szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta lesz, amit vissza is fognak hozni (érdekesség, hogy az eredeti javaslatokban egyszer használatos szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta VAGY újrahasználható folyékony hajtóanyagú gyorsító rakéta szerepelt, vagyis konkrétan sokadszorra menet közben változtattak azon, hogy mit is szeretnének valójában) - szóval a cégek szépen adjanak erre egy árajánlatot. És így született meg az űrrepülőgép-program végső formája...
@nalaca000: Örülnék neki, ha a cikk végére jutsz, akkor csinálnál egy-két összefoglaló grafikont, táblázatot, hogy mi is történt. Továbbá egy tárgymutatót, hogy milyen infót, melyik cikkben találunk. Nekem nagyban segítené az áttekintést.
Értem a kérést, de erre inkább két javaslatom lesz:
1.: Csinálok saját blogbejegyzést ide, amiben benne lesznek egy helyen a főbb adatok (a fontosabb személyek rövid leírása plusz egy fénykép).
2.: Ebben a bejegyzésben pedig lesznek táblázatok az időrendről, hogy mikor milyen programok futottak.Lehet, hogy ha a XI. részt befejezem (remélhetőleg ma), akkor nekiállok egy ilyennek, és akkor a cikkek végén lesz egy rámutató link, ahol ezeket meg lehet találni.
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
Rövid távon (1 éven belül) biztos nem. Éppen elég lesz ezt befejeznem. Középtávon (2-5 év) nincs kizárva, hogy az Sg.hu-n megjelent űrrepülőgép-sorozatos cikksorozatot kibővítem majd a Mercury-Gemini-Apollo vonallal.
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
-
@Ashitaka: Basszus,hol tartana most az űrkutatás ha akár a szovjet holdbázis akár ez a dolog megvalósult volna...
Valahol csak elhatározás kérdése lett volna. Másfelől viszont el kellett volna vonni a pénzt máshonnan. A katonai kiadások szentek és sérthetettlenek voltak (hidegháború ugyebár), marad a többi civil kiadás, infrastruktúra, egészségügy, oktatás, stb...
Már az Egyesült Államokban se lett volna ez egyszerű és eredményes, de a Szovjetunióban pláne nem...
@Lalikiraly: Arról valahol voltak, vannak információk, hogy a töménytelen fellövés, meg kihasználatlan űrállomas mennyibe is került?
Pontos adatok nincsenek, de jelentős összegekbe fájtak. Érdemes megjegyezni, hogy a Cselomej-tervezőiroda annyi Almaz űrállomást (OPSz) és TKSz űrhajót gyártott, hogy még évtizedekkel később is azokat használták fel a Mir és az ISS moduljainak "vázaként". Azért ez nem semmi...
A másik, hogy vajon hány ember dolgozott a különböző programokon?
Ezt még nehezebb megállapítani, mert azt ugyan tudjuk, hogy az OKB-1, majd CKBEM 1970 körül nagyságrendileg 60 000 emberrel bírt, aztán az NPO Enyergia 1980 körül már 80 000 emberrel, de például Bajkonurban az indítóállásokat az 1990-es évekig jobbára katonai személyzet üzemeltette, és az ő látszámukat sehol sem láttam én legalábbis leírva...
Ha becsülni kellene, akkor nagyságrendileg 150 ezer ember dolgozhatott így vagy úgy a szovjet űrprogramon az 1970-es és 80-as években.
Dehát katonák voltak, meg valamitől el kellett gyengülnie az egyiknek. Ki tudja valójában mi lehetett.
A pszichológiai okok figyelembe vétele (onnan kezdve, hogy ergonómia, át az olyan tényezőkön, mint munkaterhelhetőség, alvásmennyiség, zajterhelés vagy az elzártság hatása, és a szociális kapcsolatok durva leépülése) eléggé gyerekcipőben járt. Később is volt példa arra, hogy tartós űrállomás személyzet gyakorlatilag fél éven át harcban állt - általában egymással, de néha a földi irányítással. Sacc per kábé az ISS űrállomás az, ahol már egyre inkább igyekeznek figyelembe venni az ilyen problémákat.
Számomra paradoxon, hogy még a 2007 - 2011 között futó Mars 500 izolációs-szimulációknál is eljutottak oda, hogy csak férfiakból álló csoportot hoztak össze, félve a szexuális zaklatás problémájától (az első, 15 napos izolációs tesztben még volt egy orosz biológusnő, de a későbbi 105 és 520 napos kísérletben már csak férfiak kerültek be).
Nagyon várom Farkas Bertalan sztoriját
Itt csak egy viszonylag rövid összefoglaló lesz róla.
Ha bővebb és részletesebb anyagot keresel, akkor ajánlom figyelmedbe Dr. Remes Péter oldalát.[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
Új hozzászólás Aktív témák
lo A szovjet űrrepülőgép-program első lépései és az utolsó szovjet katonai űrállomás története.
- Samsung Galaxy S21 és S21+ - húszra akartak lapot húzni
- iPhone topik
- Milyen CPU léghűtést vegyek?
- Mobilhasználat külföldön
- AMD Ryzen 9 / 7 / 5 7***(X) "Zen 4" (AM5)
- Samsung Galaxy S23 FE - nincsen sárkány
- Macrodroid
- Aliexpress tapasztalatok
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Politika
- További aktív témák...
- MECHANIC PCB repair PAD - 2. generációs kialakítás
- DC csatlakozós ventilátor kábel - 1 utas vagy 3 utas változat
- ÚJ, bontatlan iPad PRO 13 (2024) M4 CHIP! 256GB WIFI asztrofekete, 1 év Apple garancia!
- Samsung Galaxy S22 Ultra 5G 256GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- HP Victus 16-r1019nt - ÚJ 16" FullHD IPS GAMER notebook - i7-14700HX, 32GB, RTX 4070
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen